Lapunkat idézték az M5 egyik műsorában, amelyben a budapesti amerikai nagykövetség által támogatott plakátkampányról beszéltek, azt „boncolgatva”, hogy érvényes-e az Ukrajna elleni orosz háborúra az 1956-os hasonlat. Öndefiníciója szerint az M5 a közmédia kulturális csatornája, ennek ismeretében kérdés, hogy mit keres egy ilyen téma a műsorban, még inkább az, hogy mit keres egy kulturális műsorban Schmidt Mária áltörténész holokausztrelativizáló, aki azért kap milliárdokat az Orbán-rezsimtől, hogy meghamisítsa a történelmi eseményeket és évfordulókat.
Az is érdekes kérdés, hogy ebben a társaságban (Schmidt Mária, Schiffer András, L. Simon László) mit keres és mit remél a liberális Fodor Gábor, aki megpróbálta a jelenlevőket emlékeztetni arra, hogy a nyolcvanas években, szovjet megszállás alatt, a Kádár-rendszerben hallott utoljára ilyen amerikaellenességet, amit a kormánypropaganda rászabadított Magyarországra, de jellemzően meg sem engedték szólalni, miután reagálni akart arra, hogy Schiffer András belekezdett egy amerikaellenes összeesküvéselméletbe.
Ezt megelőzően azonban a műsorvezető idézett az Amerikai Népszava amerikai plakátkampányról szóló cikkéből, a következő mondatot: „Az amerikaiak önzetlen segítségnyújtását becsmérelni, csak azért, mert most ők az 56-os magyarok ellenségei, vagyis az oroszok mellett állnak, a legszennyesebb és legalávalóbb gazemberség.” Az nem derült ki, hogy az 1956-os magyaroknak nyújtott önzetlen amerikai segítségről van szó, mert azt a riporter nem mondta el. Itt látható műsor részlete:
Ez szerepel a cikkben az idézett mondat előtt: „Amerika nagy tisztelettel és tárt karokkal fogadta az 56-os magyar menekülteket. Mintegy 40 ezer embert, akikről gondoskodtak, lakást adtak nekik, ingyen tanulhattak, akik közül nagyon sokan sikeres karriert futottak be, sokkal sikeresebbet, mintha Magyarországon maradtak volna.” Schmidt Mária miután „komolyan vehetetlennek ” mondta az Amerikai Népszavát (nevetés a szerkesztőségben), az orosz háború kapcsán kezdte el mondani, hogy „az amerikaiak ezen megsértődnének, az amerikaiak soha semmit nem tesznek önzetlenül”.
A kormánypropaganda szokásos hazugságaival nem foglalkozunk, mindössze erre szeretnénk reagálni. Amerika talán az egyetlen hely a világon, amelynek nemcsak érdekei, de értékei is vannak, s azokat nagyon komolyan veszik. Amerika egy kapitalista ország, amelyben nagyon erős civiltársadalom és piacgazdaság működik, ennek megfelelően a magáncégeknek megvannak az érdekeik, és Amerikában a nemzetbiztonság is nagyon fontos, ami Amerika esetében nem korlátozódik az ország területére, hanem globális megközelítést igényel.
De azt állítani, hogy Amerikában nincs önzetlenség, hogy az amerikaiak soha semmit nem tesznek önzetlenül, az a világ legnagyobb hazugsága. Schmidt Máriának nem szokatlan a hazudozás, de ez még az ő életművében is fontos helyet foglal el. Amerikában van a legnagyobb adakozás, itt adják az emberek a világon a legtöbb adományt, ami az amerikai kultúra és életmód szerves része. Ha itt valakit valamilyen bántás, kár vagy sérelem ér, másnapra több millió dollárt adományoznak neki. Amerika mérhetetlen kormányzati pénzt áldoz rászoruló, fejletlen térségek megsegítésére.
Az egész amerikai társadalom az önzetlen támogatásokra épül, ahol a kulturális csatornák nem kormánypropagandát nyomnak az adófizetők pénzén, saját pénzükön butítva őket, hanem valóban kultúrát, méghozzá a hallgatók, a nézők és az önzetlen támogatók pénzéből. Amerika a kevés országok egyike, ahol valami érdek nélkül tetszik, és valamivel nem azért foglalkoznak, mert hasznos. Az amerikaiak segítőkészsége és önzetlensége páratlan a világon. Ezt csak olyan emberek tudják, akik itt élnek. Amíg Schmidt Mária nem lett antiszemita holokasztrelativizáló, ő is részesült belőle.
Itt vannak a legnagyobb alapítványok, amelyek nemes célokat támogatnak. A „hollywoodi történet”, mint fogalom, azért kerülhetett a közbeszédbe, mert ezek nem kitalációk, hanem a mindennapi élet részei. Az amerikai felfogás szerves része a pozitív és nemes értékek védelme és támogatása. A Finkelstein-féle jobboldali kampánystratégia, mely a gonoszságra épül, képes fasizálni egy egész országot, és Amerikában is sok kárt okozott. De Amerikában nem vált egy egész ország hivatalos életfilozófiájává a hazugság, a gyűlölet, az önzés és a gonoszság, mint az orbáni Magyarországon.
Amerikának igenis fontosak az értékek, és a legaljasabb meghamisítása a valóságnak az, hogy az amerikaiak állnak az orosz háború mögött. Mintha nem Putyin támadta volna meg Ukrajnát, azért, mert mint mondta, Ukrajna nem egy másik nemzet, nem egy másik ország, az ukrán nem egy másik nyelv. Emellett hivatkozott a történelmi előzményekre, a régi orosz térképekre. Területszerző háborút indított Oroszország, amihez Amerikának semmi köze nincs. S Amerikát, az amerikaiakat, igenis érdeklik az ukrán áldozatok, nők, gyerekek, nemcsak érdekből támogatják az országot.
Amerikában azért jó élni, mert megvan benne az a luxus, hogy nemcsak olyan dolgokat csinálnak, ami „megéri”, és hasznot hoz, hanem ami örömöt szerez és szép is. Az amerikaiak olyan baráti segítséget nyújtanak másoknak, ami a világ legtöbb részén elképzelhetetlen. Itt valóban vannak csodák, mégpedig azért, mert önzetlen és jó emberek érzékenyek egymás és mások szükségleteire. Schmidt Mária állítása, hogy az amerikaiak megsértődnének azon, hogy önzetlennek nevezik őket, Amerika és az amerikai emberek elleni legnagyobb sértés.
Amerikában nem könnyű az élet, keményen meg kell dolgozni mindenért, szigorúak a szabályok, de mindig van „kegyelem”, valamilyen segítség, kimenekedés, elengedés benne van a rendszerben. Mindig van valamilyen megoldás, hagynak mindenhol valamilyen lehetőséget. S ez igaz még a számlák kifizetésére is, világ legkapitalistább országában. Ezért Amerika nem úgy működik, mint Magyarország, ahol mindig fafejűségbe és rosszindulatba botlott az ember, mintha az okozna örömöt mindenkinek, hogy kiszúrjon a másikkal. Amerikára ez éppen nem jellemző.
Amerikának és az amerikaiaknak megvannak az érdekeik, de abban mindig benne van egy értékorientáció is. Mert tudják, hogy az önzetlenség, a nagyvonalúság, a jóság, és a nemes dolgok iránti elkötelezettség hosszú távon meg is éri, egyéni és társadalmi szinten is. A kicsinyes, gyűlölködő, önző társadalmakban keserű az emberek élete. Az önzéstől nem gazdagabbak, hanem szegényebbek lesznek. De az amerikaiak nem is gondolkodnak ezen, nem számítóak, hanem természetes reakciójuk az önzetlenség és a segítőkészség.
Ami pedig a konkrét esetet illeti, az 1956-os magyar menekültek olyan önzetlen segítséget kaptak az amerikaiaktól, ami páratlan. Az 56-os magyarok olyan lehetőséget kaptak az életre, amilyet még az amerikaiak sem. Ezt kétségbe vonni, meggyalázni, s valóban csak azért, mert az Orbán-rezsim most az 56-os magyarok ellenfelei, az oroszok oldalán áll, nemcsak hálátlanság, hanem valóban a legalávalóbb gazemberség és szemétség. Ha ezt meghallja egy volt 56-os magyar menekült, aki ingyen tanulhatott és minden segítséget megkapott, mélyen felháborodik.
Annyira nem kell szeretni Putyint, nem kell annyira nyalni az oroszok seggét (mert Orbán a markukban van), hogy hazudozni, a jószándékú, önzetlen, segítőkész embereket is gyalázni kelljen. Amerikának ez nem árt, mert Amerika hatalmas ország, és Amerika az, ami, nincsenek identitásproblémái, mint a magyaroknak. Ha valakinek árt ez a rosszindulat, gyűlölet és butaság, az csak Magyarország. Normális emberek a szerencséjüket építik, csak a hülyék ássák egyre mélyebbre magukat.
