Verset érdemes elemezni, egy diktátor beszédét nem. Különösen, ha a zsarnok a szabadság évfordulóján, a szabadság költőjének szülőháza előtt beszél. Petőfi nem tudta megvédeni magát ettől a helyszínen, de védelmezi őt egész életműve és élete is. Orbán úgy állította be, hogy ma is Petőfi vezeti a magyarokat, amikor a szabadságukért harcolnak. Ez sajnálatos módon nem igaz, mert az Orbán-rezsim elnyomó diktatúrájával, jogfosztásával, a sajtószabadság lábbal tiprásával szemben semmiféle valódi ellenállás és szabadságharc nincs, ami Petőfi elveit és szellemiségét követné.
Orbán nem is azokra gondolt, akiknek az ő diktatúrájával szemben kellene kivívni a magyar szabadságot, hanem saját magára. A zsarnok diktátor, aki 175 év múlva is aktuális követeléssé tette a márciusi ifjak 1848-ban megfogalmazott 12 pontját, úgy állította be magát, mint egy Petőfit, aki a „magyar szabadságért” Brüsszel ellen harcol. Miközben a demokratikus Európa 1848 és a 12 pont szellemében kéri számon rajta a jogállamot és a polgári szabadságot, amit ő felszámolt.
Orbán az 1848-as emberi és polgári jogokkal szemben harcol annak „szabadságáért”, hogy ne kelljen tiszteletben tartania azokat. Mintha a Habsburg udvar és a vele szövetséges cári orosz hadsereg a magyarokkal szemben vívott háborúját nevezte volna „szabadságharcnak”, amikor azért a szabadságért harcoltak, hogy elnyomhassák és kifoszthassák a magyarokat. Orbán azoktól a jogoktól és elvektől akar „szabad” lenni, amelyeket Petőfi és az 1848-as fforradalom és szabadságharc képviselt. Mintha Haynau nevezné magát Petőfi utódjának.
Petőfi üdvözölte az 1848-as párizsi forradalmat, végtelenül izgatott volt, hogy az Orbán által felélesztett „keresztény Európa” ellen feltámadtak a népek, méghozzá a felvilágosodás szellemében, az egyházi ideológiára épülő zsarnoki, jogtipró hatalmakkal szemben, mint amilyen Orbán-rendszere. Nem tőlük akart szabad lenni, mint Orbán, hanem őket követte. Amikor elbuktak a forradalmak Európában, Petőfi az „Európa csendes, újra csendes” című versében siratta el az elveszett európai szabadságot, amelyet aztán Európa kivívott, Magyarország pedig Orbán miatt elveszített.
Azt a szabadságot, amelyre épült az Európai Unió (az alapszerződésben eldöntve a vitát, hogy nem a „keresztény gyökerek”, hanem a felvilágosodás eszméjére alapul), Orbán pedig ez ellen harcol, az Európában győztes felvilágosodás, liberalizmus, demokrácia és szabadság ellen. Orbán Petőfi ellen harcol. Ha őszinte, egyenes és becsületes ember lenne, akkor azt kellene mondania, hogy Petőfi egy liberális sorosista, brüsszelista lázadó volt, a „keresztény-nemzeti” ideológia esküdt ellensége, aki nem békét, hanem harcot hirdetett, de szerencsére megölték.
Méghozzá a drága orosz barátai, akik most ugyanezt a gyilkolást folytatják Ukrajnában, amit Orbán értelemszerűen támogat. Az Orbán-rendszer antitézise, tökéletes ellentéte 1848, a forradalom, a szabadságharc. Orbán tökéletes ellentéte Petőfi Sándor. Neki azt kellene mondania, amit meg is pendített a beszédében, hogy Petőfi egy rejtőzködő meleg volt, aki „lila frakkor viselt”, a felesége, Szendrey Júlia pedig rejtőzködő leszbikus feminista, aki szivarozott és nadrágban járt. Ilyen genderpropagandisták robbantották ki a forradalmat a családközpontú keresztény állammal szemben. (Lám, ilyenek már 1848-ban is voltak, nem a brüsszelista és amerikai progresszív liberálisok találták ki a keresztény magyar gyerekek megrontására.)
Ehelyett meghamisította Petőfit, 1848-at, feje tetejére állította a valóságot. De nincs mit csodálkozni ezen, abban az országban, amelyben a Mi Nácijaink ágyűval ment a Pilvax elé. S ha most lettek volna ott a márciusi ifjak, be is lőttek volna vele a Pilvaxba, mert ott olyan elveket, eszméket és ideákat hirdettek meg a kor liberálisai, amelyeknek a Mi Nácijaink párt esküdt ellensége. Orbán egy fasiszta és alig kódolt náci, akinek sikerült 1848 kapcsán is fajelméletet gyártani a hazaszeretetből és a szabadságból.
Nagy szerencséje, hogy Petőfi nem él, mert ha élne, ott helyben szúrta volna le a szülőháza előtt a fényes kardjával.
