Ahogy várni lehetett, Trump elsőként jelentette be a republikánus pártban, hogy megpályázza az elnökjelöltséget. Az újraindulás bejelentése már-már komikusnak tűnt, miután Trump a félidős választásokon súlyos vereséget szenvedett, a republikánusok becsületét azok mentették meg, akik távol tartották magukat tőle. Így legalább a képviselőház szűk többségét megszerezhetik, ami egy vereséggel felérő győzelem, míg a szenátust elveszítették. Trump a „vörös hullámból” akart erőt meríteni a bejelentéskor, de a „vörös hullámból” csak nagy leégés lett.
A félidős választásokat mindenki úgy tekintette, ahogy Trump is beharangozta: a szavazók róla mondanak ítéletet. De Trump azt remélte, hogy a szélsőjobboldali gyűléseinek hangulata átragad majd az egész országra, és elsöprő győzelmet arat, mind a félidős választásokon, mind az elnökválasztáson. Miután majdnem mindenkit kinyírt, aki nem az ő embere, ezért a republikánusoknak hatalmas bukást jelentő választáson valóban Trumpról mondtak ítéletet a szavazók: Amerika elutasította Trumpot. Nem először, de talán most a legnagyobb undorral. Értik január 6-a üzenetét.
Trump a 2016-os elnökválasztást leszámítva, amelyet az oroszok nyertek meg neki, elveszített minden választást. Elveszítette a Fehér Házat, a képviselőházat, a szenátust, és amikor az amerikaiak az elnökválasztáson győztes pártot büntetik, s a félidős választásokon kiegyenlítik az erőviszonyokat, a republikánusok újra nagyot buktak, s ők nagy többségben mind Trump emberei voltak. Akik a legutóbbi elnökválasztás elcsalásával kampányoltak, azok mind megbuktak. Ez ítélet Trump Nagy Hazugsága felett.
Ennek hatására a republikánus pártban elkezdődött a kijózanodás. Trump szélsőjobboldali bázisa, amely a legvadabb összeesküvéselméleteket hirdeti, nem ingott meg, de ez csak egy kisebbség. A párt elitjéhez tartozó politikusok egyértelműen Trumpnak tulajdonítják a rossz eredményt, s a félidős választáson kinyilvánított népakaratból azt olvasták ki, hogy Trump nem lehet a republikánus párt arca, vezére és következő elnökjelöltje, mert annak egy újabb biztos vereség lesz a vége. Erre már saját lánya is rájött az eredményekből, de nem tudta lebeszélni az apját.
Öröm olvasni azokat a józan nyilatkozatokat, amelyeket most a párt fajsúlyos személyiségei tesznek. Csak azt nem lehet érteni, hogy ezt hogyan nem tudták még két héttel ezelőtt sem. Trumpot nem lesz könnyű félreállítaniuk, mert Trump soha nem vonul vissza, nem adja meg magát, iszonyatos pusztítást fog végezni közöttük, amit megérdemelnek, de most mindenki azt érzi, hogy csak annak van esélye a republikánus párt elnökjelöltségét és esetleg a Fehér Házat megnyerni, aki szembefordul Trumppal. Ezt eddig nem vállalták, ami szégyen volt rájuk nézve.
Még nem lefutott a harc, de elindult az erjedés. Azt azonban ne feledjük el, hogy nem egyedül Trump a felelős azért, ami a republikánus pártban történt, hanem mindazok, akik a mostani vereség napjáig minden erejükkel támogatták ezt a nárcisztikus pszichopata szélhámos, köztörvényes, fasiszta bűnözőt, akiről e vereség nélkül is pontosan lehetett tudni, hogy kicsoda. Ha Trump nyerte volna az embereivel ezt a választást, akkor nem ugyanaz az ember lenne, mint most, hogy veszített?
Most tisztán látják ennek az embernek a személyiségét és a veszélyességét. Miért nem látták ezt ilyen tisztán korábban? Miért kellett ezt a pártot elhagyniuk, visszavonulniuk sokaknak, vereségre ítélni olyan nagyszerű embereket, akik akkor is tudták, hogy Trump kicsoda, amíg a hazugságai működtek, s maffiamódszerekkel fenyegetett és zsarolt. A most felvilágosult emberek pedig ezt nem látták? A választási vereség után, amikor saját pártja is elfordul Trumptól, kínos önparódia volt, ahogy Trump előadta a hazugságait, és bejelentette, hogy újraindul az elnökségért.
Most a nagy kérdés az, hogy Trump hány embert tud visszaédesgetni, korrumpálni, megfenyegetni, s mennyire marad erős a Trumptól leválni szándékozók irányzata és elszántsága. Nagy csata lesz, mert Trumpot nemcsak a revans, az önimádat fűti, hanem az életéért is küzd, mert neki egyetlen esélye, hogy komoly büntetés, esetleg vádemelés nélkül megússza az iszonyatos mennyiségű bűncselekményt, amit elkövetett, s amelyek ügyében nyomozások folynak, ha mellette áll egységesen a republikánus párt, a pártmédia, és politikai üldözöttnek állíthatja be magát.
Ha a Trump-ellenes frakció megerősödik, az megosztja a képviselőházi republikánus többséget és a szenátusi kisebbséget is, mert a Trump ellen induló republikánus elnökjelölteknek és a hozzájuk közelállóknak nem lesz kifogásuk az ellen, ha Trump ellen zajlanak a törvényes eljárások, akár vádemelés is történik ellene több ügyben. Nem fognak keresztbe feküdni, hogy megmentsék Trumpot a törvényes felelősségre vonás elől. Trump viszont ordító oroszlánként fog harcolni ez ellen, és ellenük is, amivel csak még inkább leleplezi és lenullázza önmagát.
Mindez nagyon jó hír. Amerika felfogta a veszélyt, amit Trump, a trumpisták, a MAGA mozgalom és a szélsőjobboldal jelent, és nem kér belőle. Nem akarnak polgárháborút, belefáradtak a véget nem érő gyűlölködésbe és hazudozásba. Ezt megértette a párt elitje és nagyobb része, s szeretnének elválni végre ettől az önző, beteg szörnyetegtől. Vissza akarnak térni a demokratikus értékekhez és az eredeti republikánus programokhoz. Ma még olyan írásokat is lehet olvasni egykori Trump-emberektől, hogy meg kell hallani még a Z generáció és az LMBTQ közösség hangját is.
Amerika katarzist élhet át a szétszakadás és a polgárháború helyett, ha megszabadul ettől az emberi testbe szorult sátántól. Ennek a tisztítótűznek el kell érnie azt is, hogy ne csak Trumptól, hanem a trumpizmustól is megszabaduljanak. A Trump iskolájából kikerült Ron DeSantist és hasonló klónokat is meg kell állítani. Ehhez meg kellene érteni, hogy DeSantis nem a trumpista kultúrharccal nyert nagyot Floridában, hanem a latinó szavazók megnyerésével, akik maguk ellen is szavaztak, amikor DeSantisra szavaztak, de elhitték, hogy a demokraták olyan kommunisták, mint amilyen kommunisták Kubában és Venezuelában vannak. Nem beszélve a lefizetett vezetőikről.
A harc nem ért véget, de egy fontos csatát nyertek a demokrácia és a szabadság hívei Amerikában. Ha Trump egyre inkább súlyát veszíti és jelentéktelenné, bohózattá válik, az a világnak is jó, mert vele együtt gyengül Putyin és Orbán is. Ha például az oroszok hajlandóak kivonulni és békét kötni, az annak lesz köszönhető, hogy már nem bízhatnak Trump hatalomra jutásában és vele a NATO meggyengülésében. Nem reménykedhetnek abban, hogy Amerikában is győz a „keresztény fasizmus”. Ez a legjobb hír nekünk, és a legrosszab Orbánnak.
