Ne nevezzük demagógiának, ha valaki felteszi a kérdést, hogy a világjárvány közepén, amikor összeomlás szélén áll a magyar egészségügy, amikor tönkrement vállalkozások, családok tízezrei vegetálnak az országban, nem lehet hasznosabbra költeni 23 milliárd forint közpénzt, mint a NER náci kultúrpolitikusának, Demeter Szilárdnak popzenei programja? A Titanicon is húzták a hegedűsök, fényezték a kilincset akkor is, amikor a hajó már süllyedt, de viszonylag kevés volt a túlélő. A Titanicon legalább klasszikusokat játszottak, nem nácikat. Valamivel szebb halál.
De itt ennél is többről van szó, mert Demeter a kultúra átalakítója, nem fejlesztője. A popkultúra fejlesztése is ráérne még egy ideig, ha az országon egy halálos járvány söpör át, és az emberek életét, kórházak működőképességét, a munkájukat és a vállalkozásukat elveszítők megélhetését kell megmenteni. Ha megvolt az ország eddig egy óbudai popkulturális központ nélkül, akkor még egy darabig kibírnák a pop- és a rockzene kedvelői enélkül. De a járvány nem tudta megállítani a NER-arisztokrácia lopását, urizálását, luxusát, és egy percre sem torpant meg az ország fasiszta és náci szellemiségű átalakítása sem.
Demeter kezében a pénz arra való, hogy szelektáljon, orientáljon, a fiatal generációt elérő popkultúrát megfelelő ideológia irányába terelje, és felszámolja az olyan liberális fészkeket a popzenében, mint amilyen az SZFE volt a színművészetben és a felsőoktatásban. A művészet és a kultúra fasizálásának fontos területére állították Demeter testvért, aki a benne lakozó primér náci szellemiségét már többször kifejezte. A legutóbbi emlékezetes megnyilvánulása az volt, amikor a 21. század legmocskosabb antiszemita cikkét jelentette meg az Origón. Ebben nevezte Európát „Soros György gázkamrájának”.
Hogy a legjobbkor a legjobb helyre adott 23 milliárd forint közpénz milyen irányba alakítja majd a magyar popkultúrát (is), az könnyen megfejthető az Origo cikkének hitvallásából: “a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni”. Ez a mocskos náci szöveg, amely a gázkamrák képével írja le a multikulturális nyitott társadalomtól való „szenvedést”, pontosan érzékelteti, hogy 23 milliárdért nem multikulturális zenei életet szervez Demeter.
A világjárvány közepén Orbán arra költ 23 milliárd forint közpénzt, hogy felszámolja a szabadságot, a sokszínűséget, a szabad alkotóműhelyeket a könnyűzenei életben, és egy náci kultúrpolitikus ízlésének szűk korlátai közé terelje a popzenét is. A „könnyűzenéért felelős” miniszteri biztos „a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért” felelős miniszteri biztos is, aki a könyvszakmát is a náci ideológia szerint szervezi majd át, könyvégetéssel felérő pusztítást végezve a már megjelent és a megjelenés előtt álló művek között is. Hogy kiirtsa a multikulturalizmus csíráját is.
Erre költenek tízmilliárdokat, hogy megöljék a kultúrát, a szabadságot, a tehetséget, a művészetet, az alkotást, a kísérletezést, és bezárják a magyar embereket a náci ideológia és kultúra börtönébe, átmossák az agyukat, elbutítsák őket, és olyan gyűlölködő gazembereket faragjanak belőlük, mint amilyenek ők maguk. Ha a pénzt szétosztanák azok között, akik elveszítették a munkahelyüket, vállalkozásukat, esetleg a családtagjukat, vagy kifizetnék rendesen az orvosok és a nővérek túlóráit, akik az emberek életéért küzdenek, az lenne természetes.
De ezek a bűnözők véletlenül sem tudnak jót tenni. Nekik az multikulturális, liberális szemét.
