Zsebesi Zsolt: A Soros-terv a magyar Loch Ness-i szörny

10 perc olvasási idő

A Soros-tervnél jobbat kitalálni nem lehetett volna arra, hogy senki ne vegye észre, öles léptekkel folyik hazánk átalakítása Észak-Koreává.

Jarosław Kaczyński a lengyel kormányzó párt elnöke az üzletek vasárnapi nyitva tartását és a bíróságok függetlenségét korlátozó törvények fölötti szavazás alatt a napokban demonstratívan egy macskahatározó album tanulmányozásába mélyedt a parlamentben. A macskák és általában az állatszeretetéről ismert pártvezérről számos fénykép készült, amint teljesen átadja magát a macskáknak, miközben két erősen vitatott, mondjuk úgy, ellentmondásoktól terhes törvény sorsa dőlt el éppen.

Kommunikációs szakemberek szerint az eset nem a véletlen műve. A macskahatározó atlasz felbukkanása a lengyel parlamentben, a Sejmben előre kitervelt akció volt két céllal. Az egyik a Kaczyńskiről, mint a politikát erős kézzel háttérből irányító manipulátorról kialakult kép átfestése egy SZTK szemüveggel kiscicákat vizslató, szimpatikus öregember képére, a másik – talán ennél is fontosabb – feladata az volt az atlasznak, hogy a média, a közvélemény erről és ne a két nagy vitát kavaró törvényről beszéljen.

A számítás sikeresnek bizonyult, hiszen nem mindennapi vitát váltott ki a média által közzétett képeken macskákkal szórakozó pártvezér viselkedése, két táborra osztva az ország közvéleményét. Az egyik oldalon azokkal, akik szimpatikusnak, a másikon azokkal, akik visszataszítónak, a parlament és az ott terítéken lévő ügyek lesajnálásának ítélték a politikus viselkedését. Több figyelmet kapott Kaczyński vonzalma a macskákhoz, mint a diktatórikus kormányzási módszerei, a vasárnapi nyitva tartást és a bíróságok függetlenségét korlátozó törvényei.

Az ötlet tehát nem rossz, de egyáltalán nem új és nem is a legütősebb. Ennél sokkal rapidabb a Soros-terv és a körülötte kialakított hisztéria, a most tervezett parlamenti szavazás arról, hogy ki van a Soros-terv mellett és ki ellene, annak kapcsán, hogy az Európai Parlament a jelenleg érvényes Dublini Megállapodást, amelyben a menekültek regisztrációja és átmeneti elhelyezése ügyük rendezéséig az EU hátárán lévő országokra tartozik, egy olyanra akarja cserélni, amely e feladatokat megosztaná a tagországok között azok lakossága és gazdasági ereje, konkrétan a a GDP figyelembevételével megszabott kvóták alapján.

A Fidesz ezt állítja úgy be, mintha Brüsszel eldöntötte volna, a magyaroknak migránsokat kell befogadniuk (migráns befogadása nem egyenlő a menekültekével), mintha Brüsszel akarná megszabni, hogy egy tagország milyen migrációs politikát folytathat, egészen addig, hogy megmondaná hány embert kell évente betelepítenie. Mindez a dolgok elferdítése, csúsztatás. A Soros-terv pedig egy kőkemény hazugság, ki van találva, annyira virtuális probléma, hogy szemben Kaczyński macskahatározó albumával a Soros-tervet élő ember nem látta sem Orbán Viktor, sem Német Szilárd, sem senki más kezében. Maga a terv állítólagos kiagyalója, Soros György nem győzi cáfolni, hogy egyáltalán létezik.

Akkor most jövő tavaszig nyugodtan lehet egy nem létező Soros-tervről szájat tépni, plakátháborút folytatni, a nem létező tervet támogató baloldali ellenzéket hazaárulózni, Magyarország elleni háborút vizionálni az állami és a Fidesz irányította médiában, az EU és Brüsszel, Magyarország legfontosabb politikai és gazdasági szövetségesei ellen heccelni a lakosságot. Olyasmire irányítani a közvélemény figyelmét, ami nem is létezik, viszont alkalmas szélsőséges indulatok gerjesztésére és még inkább felhasználható arra, hogy senki ne figyelje, mikor, mennyit lopnak a Fidesz káderei Mészáros Lőrinccel az élen.

A Soros-tervnél jobbat kitalálni nem lehetett volna arra, hogy senki ne vegye észre, öles léptekkel folyik hazánk átalakítása Észak-Koreává, amihez hétfőn már meg is érkezett a kínai támogatás. Mégpedig Budapest lakói számára elég látványosan. A város közlekedését taccsra vágó kínai jelenlét persze Budapesttől 30 kilométerre már nem érzékelhető. Ott Magyarország jobban teljesít, ott a Fidesz-médián keresztül egy olyan Magyarország képe él, amelyet Orbán Viktor puszta kézzel véd Brüsszelben az ottani moszkovitákkal szemben, akik az ő áldozatkész és bátor fellépése nélkül már régen elpusztították volna Mária (köz)munka alapú országát.

Sem mi, sem a lengyelek nem állnak jól. Ahogy Magyarország, úgy Lengyelország is az Európai Unió szégyenpadjára került, vizsgálatok és eljárások tucatjai folynak mindkét ország kormánya ellen az uniós normák megsértése miatt. Mégis – egyelőre – Lengyelország Orbanisztán light-nak tekinthető, ahol legalább konkrét, létező dologgal vonják el az emberek figyelmét a lényeges dolgokról.

A macskahatározó albumot milliók látták több száz fotón, meg lehet vásárolni egy könyvesboltban, el lehet olvasni, fel lehet lapozni benne a képeket. A mi Soros-tervünk azonban egy igazi Loch Ness-i szörny, de még egy kamu fénykép sem készül róla. Mégis többen hisznek benne, mint a Nessie becenévre hallgató skót szörnyben. Ehhez azonban nem lehet elég néhány jó kommunikációs szakember, nem elég a Habony-művek profi munkája, ehhez kell egy fél idióta társadalom és egy impotens ellenzék is. Nálunk úgy tűnik mindkettő rendelkezésre áll. Lengyelországban azonban az emberek tüntetnek, az ellenzék szervezi az ellenállást, a hülyítéshez az ottani Orbánnak, Jarosław Kaczyńskinek ma még legalább egy létező macskahatározó albumot a kezébe kell vennie.

Zsebesi Zsolt







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Az emberi jogok kínai megsértése ellen tiltakoznak

Következő cikk

Polt Péter a korupcióról oktat, és nem indít eljárást önmaga ellen