Soros kettős, amerikai-magyar állampolgár, mint erdélyi, újvidéki és felvidéki testvéreink. Magyarként oszt magyaroknak pénzt.

A civil törvényt ért vádakra, hogy az a külföldi támogatás kötelező feltüntetésével megbélyegez, a kormány képviselői azzal szoktak válaszolni, hogy nem mondja senki, a kormány sem állítja, hogy a külföldi anyagi támogatás tiltott, esetleg megbélyegzésre okot adó lenne. Egyszerűen arról van szó, hogy a polgároknak joguk van tudni, ki kit finanszíroz, csak az átláthatóság érdekében.

Eltekintve az érvelés nyilvánvalóan képmutató jellegétől, hiszen a civil szervezetek egyébként is feltüntetik éves beszámolóikban és honlapjaikon nyilvánosságra is hozzák, kitől kaptak az előző évben pénzt, eléggé kilóg a lóláb, amikor a kormány hozat olyan törvényt, amely a külföldi ügynök bélyegét ragasztja azokra szervezetekre, amelyek a kormány tevékenységét is bírálni szokták, lévén az a feladatuk.

Semmi másról nincs itt szó, mint arról, hogy a kormány ügynököknek akarja kikiáltani azokat a civil szervezeteket, melyek a magyar kormány embertelen és minden szolidaritást, keresztény könyörületet nélkülöző fellépését a háborús menekültekkel szemben a nemzetközi egyezmények és az általános humánus elvek alapján bírálják. Őket akarja a hatalom diszkreditálni, mint Soros György által finanszírozott és a magyar érdekek ellen, idegen érdekek védelmében fellépőket.

E logikát el nem fogadva, de – ha már – akkor a hatalomra is alkalmazva, a magyar politikai elit érintett tagjait, mindenek előtt a Fidesz vezető tisztségviselőit, a kormány kommunikációjáért felelősöket is kötelezni kell arra, hogy a nevük vagy a tisztségük mellett jelezzék, – ahogyan a civil szervezetektől megkövetelik -, hogy Soros György ösztöndíjasai voltak, Soros Györgytől pénzt kaptak.

Amikor ezt követelem,- nekem elhihetik -, nem a megbélyegzésük szándéka vezérel, hanem csak az a tiszta és minden hátsó szándékot nélkülöző jogos igény, hogy a magyar emberek – az átláthatóság követelményét szem előtt tartva – pontosan lássák, kik azok, akik Soros pénzén lettek valakik, és idegen pénzen végezték a tanulmányaikat, kutatásaikat, finanszírozták külföldi útjaikat. Ennek a név, vagy a titulus elé tett rövid információnak – rövidítve F.S.Gy. (Finanszírozta Soros György) – semmi következménye nem lenne, ahogy annak sincs, amikor ugyanezt a civilektől kéri számon egy törvény, tehát megvalósításának akadályát nem látom.

A kormány szócsöveinek törvénymagyarázata egyébként nem teljesen konzekvens, amikor a külföldről finanszírozottak közé sorolják a Soros György magánvagyonából támogatott szervezeteket, hiszen Soros György kettős, amerikai-magyar állampolgár, mint ilyen, pont olyan édes gyermeke és teljes jogú szavazó polgára ennek a hazának, mint mondjuk például Simicska Lajos, vagy éppen Mészáros Lőrinc, vagy erdélyi, újvidéki és felvidéki testvéreink. Nem beszélve a nagy állami vállalatok vezetőiről, a magyar kormányról, melyek mind forint milliárdokkal támogatnak civil szervezeteket, olyanokat például mint a CÖF, amelynek csak az MVM (Magyar Villamosipari Művek) 500 milliót volt kedves átutalni, áldásos tevékenységét támogatandó.

Ezen a csapáson haladva: javaslom továbbá, hogy a kormányt a választások előestéjén elöntött átláthatósági gerjedelem maradéktalan kielégítése érdekében vezessenek be egy – a civil törvényben javasoltnál – sokkal szélesebb megbélyegzési, vagy – szépen fogalmazva -, átláthatósági jelzésrendszert, amelyből minden magyar ember azonnal világosan és egyértelműen értesülne arról, hogy az adott szervezet, labdarúgó csapat melyik magyar állami vállalat, magánvállalkozó pénzéből él, melyik stadionba a beton és az acél mellett mennyi adófizetői pénzt építettek bele.

Ennek sem a megbélyegzés lenne a célja, hanem – éppen ellenkezőleg – a magyar emberek önbecsülését növelné, ha annak a bizonyos átláthatóságnak a szellemében úton útfélen azzal szembesülnének, mennyi mindenben van benne – közvetve is – az ő két kezük munkája. Adóforintjaik, milyen szépen épülnek bele Mária (köz)munka alapú országának jószágaiba és a nemzeti nagytőke vagyonába.

Ez utóbbi kapcsán erősen támogatnám a jelzésrendszer kiterjesztését az új magyar nagytőkésekre, akiknek egyfajta kötelező átláthatósági mellény viselését írnám elő. Nincsen ebben semmi, hiszen a közpénzek lenyúlása nem számít erkölcsileg elítélendő cselekménynek Mária (köz)munka alapú országában, vagyis ennek nyilvános feltüntetése semmiféle megbélyegzésnek nem tekinthető.

Egyetlen célja kizárólag az átláthatóság, kicsit konkrétabban az lenne, hogy – a kormány szándékának megfelelően – a magyar emberek lássák, hogy kiktől kell majd visszakérniük az ellopott közpénzeket. A feladat nagysága miatt, hogy még ebben az évtizedben végezni tudjunk, már holnaptól el kellene kezdeni a mellények szétosztását a Fidesz politikusok és a hátországukban tevékenykedő vállalkozók, sportvezetők és sajtómágnások között.

Zsebesi Zsolt









Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)