A pásztori tekintélyével visszaélve csalt ki pénzt a hívőkből egy pásztor, aki 20 év börtönt is kaphat, és egymillió dollár pénzbüntetésre is számíthat. A texasi Rev. Kirbyjon H. Caldwell abban követett el hibát, hogy értéktelen kínai állami részvényekbe való befektetésre kérte a pénzt a hívőktől, és visszafizetést ígért nekik, ahelyett, hogy megmaradt volna a hasonló pénzszerzési módnál, és “Isten munkájára” kérte volna a pénzt, a “visszafizetést” pedig az Istenre bízta volna. Szélhámos kollégái ugyanis ezt teszik.

Caldwell egy texasi “megachurch” pásztora, aki egy 25 fős gyülekezetből csinált egy 16 ezres gyülekezetet, ami Texasban nem nagy kunszt, különösen olyan hazug ígéretekkel, mint az általa is hirdetett “bővölködés evangéliuma”, amely meggazdagodást és minden földi jót ígér a hívőknek. Az ígéretek betartásáért pedig Isten a felelős, nem ők. Ha mégse gazdagodik meg valaki, annak a hívő az oka, mert vagy nincs elég hite vagy bűnös.

A jól ismert recept egy embert mindenképpen milliárdossá tesz, magát a pásztort, aki ezt a Bibliával ellentétes hazugságot hirdeti. Caldwell is írt egy ilyen könyvet The Gospel of Good Success: A Road Map to Spiritual, Emotional and Financial Wholeness címmel, amely egy útmutató a szellemi, érzelmi és anyagi teljesség felé. A könyv vélhetően nem tartalmazza azt a módszert, amiért Caldwell vezető lelkészt most 20 év börtönre is ítélhetik a vagyona elkobzása mellett. Caldwell az Isten országába való “vetést” nem tartotta elegendőnek.

Egyelőre érthetetlen, hogy a pásztornak miért nem volt elég a hívőktől tizedben és az adományokban kicsalt pénz, miért kellett még egy olyan csalással is pénzt szereznie, amire garanciát és hatalmas kamattal járó visszafizetést is ígért. Caldwell ugyanis egy társával régi kínai államkötvényekbe való befektetésre kért pénzt a gyülekezetébe járó nyugdíjas, de jól szituált tagoktól, akiknek akkora hozamot ígért, hogy egyesek mindenüket átadták neki. Abban láttak garanciát, hogy “Isten embere” megbízható.

A kínai kötvényeket azonban kiárólag gyűjtőknek árusította a kínai állam, azok mögött semmiféle érték vagy fedezet nem volt, már régen kivonták az 1949-es kötvényeket a forgalomból. Caldwell ezt tudta, mert mielőtt a jobban fizető pásztorkodásra adta volna a fejét, előtte befektetési bróker volt. Miután pásztor lett, utána is az maradt, csak másképp. Azt hirdette, hogy Isten egy bankár, akihez be kell fektetni, és a sokszorosát adja vissza. Azt hirdette, hogy a megachurch “Kingdom-building machine” (Királyság-építő gépezet).

Mennyire igaza van, csak azt nem mondják meg ezek a pásztorok, hogy ez a “machine” az ő királyságukat építi. Caldwellnek ez sem volt elég. Tévedésről szó sincs, a befizetett pénzt egyenesen a felesége és az általa vezetett cégük számlájára utalta. A pénzt semmibe nem fektették be, hanem magukra költötték: jelzáloghitelekre, credit kártya hitelekre, autó- és személyi kölcsönök visszafizetésére. Amikor tíz év után a hívek keresték a pénzt rajta, azt mondta, hogy aranyba és ezüstbe fektették, amiből most nem éri meg kivenni.

Miután feljelentést tettek ellene, azt mondta az ügyvédje, hogy a pásztor a saját pénzéből visszafizeti a tartozást az embereknek. Még ekkor is bűntudatot keltett bennük, mintha az ő magánpénzét vennék el egy sikertelen befektetés után, miközben ő lopta el a pénzüket, és az emberek pénze az övé lett. Az ügyész várhatóan csalás és pénzmosás miatt is vádat emel a vezető lelkész ellen a pénzügyi befektetési törvények megsértése mellett.

Az ügyben csak az a különös, hogy amíg nem kínai hamis kötvényekre csalta ki a pénzt az emberektől, hanem “Isten királyságának” építésére, melynek visszafizetése nem őt terheli, hanem Istent, ugyanezt a szélhámosságot, csalást és pénzmosást követte el. Hasonlóan a többi milliárdos pásztorhoz. Csak azt a pénzt a megtérülés elmaradása után sem követelik vissza a hívők, mert Istent nem kárhoztatják érte.

A bűncselekmény azonban ebben az esetben is megállna, ha a hatóságok megvizsgálnák, hogy az “Isten munkájára” kért és szedett pénzt a gyülekezetre vagy magáncélra fordítja-e a pásztor vezető lelkész. Ha ugyanis a pénzből egymilliárdos palotát épít hatalmas birtokon egy hegyen, a gyerekeinek vesz ingatlant, a saját nevén és a saját hasznára fekteti be, ha aranyban és értékpapírban, külföldi ingatlanokban tartja, ha a gyülekezeti ingatlanokat is több áttételen át a saját nevére játssza, a gyülekezeti cégekkel és tulajdonjogokkal együtt, akkor ugyanígy a csalás, lopás, pénzmosás bűncselekményét követi el.

Ezek az evangéliuminak nevezett, korlátlan hatalommal rendelkező pásztorok, akik szedik a pénzt az “Isten országára”, de azzal nem számolnak el, hanem saját hatáskörben döntenek mindenről, és nem testület osztja el a bevételt, gyakorlatilag a hamis kínai kötvényekhez hasonló “Isten országa-kötvényeket” kínálnak, mintha a menny bank lenne, Isten pedig a bankár, és minden attól függ, ki mennyit fizet be. De az a pásztor, aki még ezt a pénzt is a fizetésén felül ellopja, be sem fizeti a hívő pénzét a képzeletbeli mennyei “bankba”, igazán nagy tolvaj.

Az egész egy csalás. Amerikában az északi államokban működő tradicionális protestáns gyülekezetekben ez nem megengedett. Minden átlátható, a pásztornak fizetése van, a hívők befizetései és adományai az utolsó fillérig a gyülekezetre fordítódnak, amit egy board (testület) dönt el, amely beszámolási kötelezettséggel bír a gyülekezet felé. Adóznak is rendesen az alkalmazottak, nem minden zsebből zsebbe megy, a befizetésekről pedig a church jegyőkönyvet készít, nyilvántartást vezet, igazolást ad ki. Ez a törvényes forma.

Valójában az összes ilyen pásztor ellen, aki sajátjaként bánik a hívők pénzével és azzal csalja ki belőlük a pénzt, hogy Isten majd gazdaggá teszi őket, de csak ők gazdagodnak, eljárást kellene indítani, és a vagyonosodásukat kellene vizsgálni, milyen legális forrásból lettek multimilliárdosok. Nem véletlen, hogy az evangéliumi gyülekezetek hajlandóak a legimmorálisabb szörnyetegeket, fasiszta diktátorokat is támogatni, és a híveiket – szintén becsapva – szavazásra bírni, mert ezektől remélnek politikai védelmet saját maguk és a lopott vagyonuk számára. Caldwell Bush nagy támogatója volt, a lányát is ő adta össze a férjével, és tanácsadó is volt Bush mellett. De ez nemcsak Amerikában van így.

A hívőket Istennel manipulálják, akik minden hazugságot elhisznek, miközben bűnözők szellemi, lelki, anyagi és politikai foglyai. Ha kérdéseket mernek feltenni, akkor azonnal lázadóknak nevezik és kirekesztik őket, nem is titok, hogy ezek a hívők a rabszolgáik. A mostani eset megmutatja a kontroll nélküli milliárdos pásztorok bűnöző voltát. A hamis, értéktelen kínai kötvényeket be lehet helyettesíteni a hamis ígéretekkel, amelyeknek a Bibliához semmi közük nincs. Isten nem bankár, a szíveket vizsgálja, nem a bukszákat, mint ahogy ezek a hamis “pásztorok” teszik.







HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here