Orbán levette az álarcát és nyíltan megtámadta az Európai Uniót, harcot indított az EU ellen, egy olyan kérdésben, amely egész Európa biztonságát fenyegeti. Ukrajnában, egy lokális háborúban könnyebb megvédeni Európát, mint egy atombombákkal vívott világháborúban. Ez nem játék. Orbán elgaloppírozta magát, mert az EU önmagát számolja fel, ha az elveit feladva, enged egy ilyen aljas, orosz típusú zsarolásnak. Orbán ráadásul olyan helyzetbe hozta magát, hogy az EU-nak meg kell tagadnia december elején a pénz kifizetését is, nehogy úgy tűnjön, hogy a zsarolásnak enged.

Vissza kell térnünk a sok évvel ezelőtti "próféciánkhoz", hogy Orbán nem véletlenül törölte el a Köztársaságot, még az ország nevéből is, uralkodik kormányzóként, építget birodalmat, nézegeti és szállítgatja a "Szent Koronát", emelte be az alapfirkálmányba, mint mindenek az alapját: királyság lesz ennek a vége. S mivel Orbán kezéhez az alkotmányos rend megdöntése, a demokrácia "vére" tapad, nem az ő fejére teszik a szentkoronát, hanem az addigra tündérkirálynőnek felépített, égből leszállt angyal, Orbán Ráhel fejére, az új magyar királynő csodálatos buksijára.

Miközben lélegzetelállító a szavazatok számlálása Arizonában és Nevadában, s papíron nem kizárt még az sem, hogy a republikánusoknak nem sikerül megszerezniük még a képviselőházat...

A változások következtében kialakuló válság nemcsak világjárványokat indítana útra, hanem közben az embereknek el kellene viselniük az egyre vadabb hőhullámokat, a mezőgazdaságot sújtó végzetes aszályt, a víz hiányát vagy éppen kezelhetetlen bőségét. Az óceánok savasodnak és folyamatosan „megromlanak”, miközben ismert, hogy a földi oxigén 80 százalékát a tengerek, illetve a bennük lebegő növények adják, amelyek a felmelegedő vízben úgy eltűnnek, mint egy szerelmes sóhaj a májusi estében.

A testvéri kínai kommunista diktatúra a nagyobb testvér jogán lenyúlta a magyar gyorskorcsolya sport sikereinek kovácsát és velük együtt a két kínai-magyar olimpiai bajnokot....