2024, november8, péntek
KezdőlapKiemelt fő hírElkezdték Orbán Ráhelt felépíteni, lehet készíteni a "szentkoronát"

Elkezdték Orbán Ráhelt felépíteni, lehet készíteni a „szentkoronát”

-

Sok ellenszenves személyisége van a NER-nek, miután ilyen karaktereket termel ki, a köznyelv el is nevezte őket NER-lovagoknak és NER-lovagináknak. Kimagaslik közülük azonban egy, akinek eddig csak magánjellegű megnyilatkozásait ismertük (leszámítva azt az esetet, amikor a fatolvaj férjével két számmal kisebb öltönyben Magyarország kormányát képviselték egy bahrein-i üzleti tárgyaláson). Orbán Ráhelnél taszítóbb közszereplője azonban nincs az Orbán-rezsimnek, ennek oka pedig nem az eldobott pelenka, hanem a gőg, a beképzeltség és az apjától örökölt természete.

Orbán Ráhel azért közszereplő, s ebben a minőségében legitim tárgya egy ilyen írásnak, mert közpénzmilliárdok száradnak a kezén, ahogy ő mondja, az adófizetők pénzéből áll ő a „saját lábán”. Az esküvői ajándéka 3 milliárd forintos közpénz volt, azóta egy állami intézményrendszer, egy minisztérium áll a magánvállakozása és a „sikeres üzletasszony” brand mögött, miközben ő eljátssza azt a Hófehérkét, akinek teher az, hogy az apja éppen miniszterelnök.

Már majdnem azt gondoltuk, hogy Orbán Ráhelre vonatkozó megérzéseink tévedésnek bizonyultak, és Ráhelke megelégszik az apja által ellopott és a családjának átjátszott közpénzmilliárdokkal, a lenyúlt kastélyokkal, szállodákkal, a keze alá játszott magyar turizmussal és divatiparral, meg azzal a szereppel, hogy az állami hivatalban a strómanja igazgat mindent, ő ül az asztal mindkét oldalán, amikor vállalkozóként az állammal a közpénzek felhasználásáról tárgyal. Undorító szerep, de az Orbán-családban ezt szeretik, ott ez a „sportszerűség”. Ezért kapják mindig ők a legtöbbet.

Érzékeny orrúak szaglását azonban megüthette a bűz, amikor egyszer csak megjelent Orbán Ráhel a Republic Group reklámszakmai podcastjában, mint „az ODU gyerekbolt tulajdonosa, és a bolt megálmodója, a BDPST cégcsoport kreatívigazgatója, a BDPST Concept ügyvezető igazgatója”, s még ki tudja miféle címei és rangjai vannak, de nem úgy, mint Orbán Viktor lánya. Ő csak egy pont a senkik között, akik mi vagyunk, azzal a különbséggel, hogy mi az irigy sikertelenek, ő pedig tehetsége folytán az elégedett sikeresek közé tartozik, akitől immár tanulhatunk/tanulhatnánk.

Ez az interjú, amelyben Orbán Ráhel, ez a beképzelt és felfújt hólyag, egy végtelenül kedves, szeretetre méltó, mindenkivel megértő, csodálatos személyiség képét nyújtja, aki szorít mindenkinek, hogy talpon tudjon maradni a nehéz időkben, amiről nem hangzik el, hogy ezeket a nehéz időket a fasiszta diktátor apja okozza. Ebből az interjúból látszik, a felkért cég profiljának megfelelően egy új brandet épít, az Orbán Ráhel királykisasszony brandet, aki az üzleti életből hamarosan átléphet a közéletbe (is).

Az orrfacsaró bűz még nagyobb lett, amikor ugyanennek a cégnek (!) a Brandfestival rendezvényére is meghívták, ahol képezik az üzleti élet személyiségeit, nem résztvevőnek, hanem előadónak. Majd Papp-Váry Árpád, a Magyar Marketing Szövetség alelnöke, mélyen alákérdezve és nyálasan behódolva, kérdezgette a sikeres üzletasszonyt a sikeresség titkáról, megfeledkezve a közpénzek milliárdjairól, az állami háttérről, s csak mellékesen megjegyezve, hogy az apja a miniszterelnök, amiről megtudjuk, mekkora teher, de Ráhel ezt is jól kezeli. Ez még többre ösztönzi.

Az émelyítő hányinger akkor keríti hatalmát a külső szemlélőt, amikor a saját apja lábán álló csodanő elmondja az egyetlen kínos esetet, amikor a munkájában konfliktusba került azzal, hogy ki az apja és ki ő maga. Egy jordán festőművész kiállításán Orbán Ráhel a Kempinski Hotelben a rendezvény egyik munkatársaként tevékenykedett „uniformisban”, amikor a kiállításra érkező arabok, mint mondja: diplomaták (hallottunk már az arab üzletemberekről, akikkel az Orbán-család és strómanjai kapcsolatban álltak), ismerték és pezsgővel kínálták. Itt esett meg a konfliktus.

Szegény Ráhelke ugyanis két tűz közé került az identitását illetően: „hiszen nem tehetem meg a munkaadóimmal és a kollégáimmal, hogy én elkezdek itt ünnepelgetni a közönséggel, ugyanakkor meg nyilvánvalóan a saját országomat sem hozhatom olyan helyzetbe, hogy nem megfelelően kommunikálok vagy nem fogadom el a vendégszeretetét ezeknek a nagyköveteknek”. Orbán Ráhel egy kissé eltévesztette a tánclépést, mert ő itt nem az „országát”, legfeljebb a családját képviselte, mint Orbán lánya, a családja egyelőre nem azonos az országgal, annak ellenére, hogy ők ezt hiszik.

Orbán Ráhel egy olyan tündérkirálynő, akinek még a konfliktusai is ilyenek, de a szemét ekkor is az országán tartja, amit ő méltón akar képviselni, de az egyszerű dolgozó nő, a sikeres kisember sem feledkezik meg magáról és a munkatársairól. Hát nem csodálatos? Sok van, mi csodálatos, de Orbán Ráhelnél nincs csodálatosabb. Ezt állapítottuk meg a frissen készült két PR akció alapján. Valakik lefogyasztották, a Republic Group pedig valóban jól végzi a dolgát, bárkiből képesek angyalt csinálni, mehetnek a kasszához, ahol megkaphatják a közpénzt, amit ezért fizetnek nekik.

Mindez nem lehet véletlen, az Orbán-propagandában semmi nem véletlen. Megkezdődött Orbán Ráhel tudatos felépítése, méghozzá a legprofibb marketing eszközeivel, profi cég alakítja a képet róla, és viszi be a köztudatba a miniszterelnök legidősebb lányát, a leendő trónörököst, a bájos, megnyerő, okos, szerény és az országáért ezer szívvel aggódó sikeres nőt, aki bizonyított az „üzleti életben”, aki elegánsan viseli azt a terhet, amit az apja miniszterelnöksége jelent, és amit a SORS erre a kiválasztott családra helyezett. Elfogadta a sors kiválasztását.

Vissza kell térnünk a sok évvel ezelőtti „próféciánkhoz”, hogy Orbán nem véletlenül törölte el a Köztársaságot, még az ország nevéből is, uralkodik kormányzóként, építget birodalmat, nézegeti és szállítgatja a „Szent Koronát”, emelte be az alapfirkálmányba, mint mindenek az alapját: királyság lesz ennek a vége. S mivel Orbán kezéhez az alkotmányos rend megdöntése, a demokrácia „vére” tapad, nem az ő fejére teszik a szentkoronát, hanem az addigra tündérkirálynőnek felépített, égből leszállt angyal, Orbán Ráhel fejére, az új magyar királynő csodálatos buksijára.

Ezzel biztosítva van a dinasztikus uralkodás is, a fatolvaj herceg lesz, a gyerekeik pedig a trónörökösök. Majd a magyarságkutatók kimutatják, hogy az Orbán-család egy távoli leszármazottja az Árpád-házi királyoknak, így törvényesen kerülnek Magyarország ezeréves trónjára. A sors, a karma visszahozta a magyar királyi családot. Orbán Viktor visszaszerezte István trónját az idegenszívű nem magyaroktól, akik a demokrácia és a liberalizmus leple alatt próbálták elvenni a magyaroktól saját identitásukat és nemzeti királyukat.

Orbán Ráhel profi marketingcsapat receptje alapján bevonul a magyar közéletbe, a magyarok jobbik énje, lelkiismerete, csodálatos lelke lesz, aki a nemzet fölött áll és lebeg, mintegy elérhetetlen erkölcsi magasságban, a szaros pelenkadobálástól, a pökhendi beképzelt nyilatkozataitól megtisztítva, az ellopott közpénzeket elfeledve. Tiborc pedig azt jelenti a királyi családban, hogy panasz sem lehet, mert az ország Tiborca is egy herceg. Eljött annyi hánykolódás után Magyarország fényes jövője, ahogy visszatalál önmagához és királyságához, királynőjéhez a nemzet.

Mostantól pedig ezt az undorító, hazug cirkuszt kell végignéznünk, ahogy a tolvajcsalád (amely legjobban tenné, ha királyi címerébe a tolvaj szarkát helyezné) trampli lánya Hamupipőkeként lép a királyi trónra, elfedve, hogy inkább hasonlít a mostoha lányaira, de ez csak marketing kérdése. Felségsértés lesz emlékezni arra, hogy az Orbán-család kicsoda, Orbán Viktor micsoda, és ki a lánya valójában.

Ez kell még a magyaroknak, hogy minden hazugság beteljesedjen. Orbán Viktor jól megbosszulta, hogy az SZDSZ félreállította, hogy az ország többször is nem őt választotta. Nézi majd azt, ahogy térdet hajt mindenki a lányának, akinek fejére – reményei szerint az új magyar pápa – Erdő Péter bíboros teszi a koronát. Ő választ pápát, a pápa pedig a lányának ad koronát. Visszatér a múltba az ország, kezdődik a középkor, a jobbágyság és a feudalizmus, a parasztfelkelések és a levert forradalmak, szabadságharcok. Csupa tragédia.

Nincs kedvünk elölről kezdeni a „Szent Korona” hazugságot, ami ennek a nemzetnek a tragédiáit okozta századokon át. Nem lehetne inkább elkergetni az ocsmány felcsúti tolvajbandát és normális életet élni egy demokratikus jogállamban?







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések