Nincs abban semmi különös, hogy az uralkodónak van vidéki birtoka, hercegi kastélya, és onnan intézi az államügyeket. A szokatlan ebben az, hogy nem egy királyi család (még az erre a célra létrehozott magyarságkutató kimutathatja az árpádházi rokonságot), hanem az ország legnagyobb tolvajcsaládja költözött a hercegi birtokra, megszerezve közpénzekből az uradalmat. Nem az államé a hercegi birtok, hanem az államot kisajátító tolvajé. A megjátszott királyi méltósághoz képest faramuci helyzetet jól mutatja, hogy noha Orbán birtokba vette a 11,5 millárdért felújított versaillesi-i hatvanpusztai kastélyt, megtette azt a birodalma központjának, de maga a birtok az apja nevén van. Az is különös, hogy valaki a saját apját használja strómannak, de az analfabéta gázszerelő nevére mégsem irathatta rá a hercegi birtokot. Ez mindent elmond a bűncselekménysorozatról, ami a birtok mögött áll. Az sem szokásos, hogy Orbán közjogi státusza szerint négyévenként megválasztandó és kötelezően megválasztott miniszterelnök, miközben az ország informális struktúrája és a működése szerint egyfajta királyság, a tartalmát tekintve diktatúra, stílusát tekintve maffia. De a szándék a magyar királyság "helyreállítása", ezek az átmenet zavaros évei, amikor az ország főhercege és nádora közjogilag még csak miniszterelnök, valójában már több annál. Orbán ugyanis nemcsak formálisan került Habsburg József nádor birtokára, hanem valódi értelemben is átvette a helyét és a szerepét. I. Ferenc osztrák császár, magyar király öccse az ország nádora volt, amely pozíció a király helyettesének felel meg. A nádorságot Szent István király alapította, s ezt a tisztséget most - az uradalommal együtt - Orbán elfoglalta. A hírek szerint már ott tartja a megbeszéléseit, most járatja be a nádorság központját. Mi csak egy köztörvényes bűnözőt látunk, nem egy főherceget.

Nem a narratívával van baj, hanem a fékek és ellensúlyok kiiktatásával, a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetésével, az egyenlő, szabad és tisztességes választások eltörlésével, a sajtószabadság felszámolásával, a közmédia megszállásával, a rendszer szintű korrupcióval, amit a miniszterelnök irányít és az igazságszolgáltatás nem üldözi ezért, a jogállam megszüntetésével, mert mindent egy ember dönthet el és ha kell, akkor hoz rá egy törvényt.  De mondhatnánk azt is, hogy még műanyagba vésett alkormánya sincs az országnak, az uralkodó párt alkotta alkotmánybíróságról nem beszélve, s ki ne felejtsük az eltörölt köztársaság köztársasági elnökének személyét, aki a legócskább fideszes propagandista és a diktátor hazudozós csicskása, bábja, lába kapcája, akit Novák Katalinnak hívnak. Ezzel van a baj, egyebek mellett, nem a liberális narratívától való eltéréssel. Novák hazudik akkor is, amikor azt állítja, hogy "nem helyezünk elég hangsúlyt arra, hogy megmagyarázzuk az álláspontunkat". Éppenséggel ebben nincs hiba, most is az adófizetők pénzén küldték Ausztráliába, hogy hazudozzon és "megmagyarázza", amit nem lehet. Ez a fasiszta rezsim azzal éppen nem vádolható, hogy nem "magyaráz" eleget, a legtöbb pénzt nem az oktatásra, a képzésre, kutatásra, hanem a propagandára fordítják.