A szerkesztői szabadság része, hogy az események ismeretében a BBC mit emelt ki („and we fight like hell”), hogy bemutassa Trump felelősségét. A szerkesztő úgy ítélte meg, s a történtek ezt igazolták, hogy Trump békességre intő mondata nem volt őszinte, a hívei sem azt vették ki a beszédből, hogy vissza akarja tartani őket, ezen legfeljebb röhögtek. A Capitoliumot megrohamozó szélsőjobboldali tömeg nemcsak bátorítást, hanem engedélyt kapott Trumptól arra, hogy megrohamozza a kongresszus épületét. A tények és az amerikai jogi eljárások fényében mindez alátámasztható. A BBC épp akkor hamisította volna meg a valóságot, ha azt a hamis látszatot kelti, hogy Trump békességre szólított fel. Az eseményeket szélesebb perspektívában kell értékelni, s azóta már tudható, hogy Trump minden eszközzel meg akarta hamisítani a választás eredményét. Kész volt bevetni még a hadsereget is, és erőszakkal akarta megakadályozni, hogy el kelljen hagynia a Fehér Házat. Miután a hadsereg nemet mondott, a feladatot próbálta rábízni a szélsőjobbos csőcselékre. Trump tudta, hogy támogtatóinak fegyvereik vannak, készek a Capitoliumot megrohanni. Trump beszéde nem megállítani akarta őket, hanem feltüzelni és felbuzdítani a támadásra.  A kongresszusi vizsgálóbizottság (January 6 Committee) is megállapította, hogy Trump tudatosan szította a dühöt az elcsalt választások narratívájával. Miután kitört az erőszak, Trump nem küldött segítséget a Capitolium védelmére, sem üzenetet az erőszak leállítására. A 2023-ban és 2024-ben indított büntetőeljárásokban (különösen az „election interference” ügyben) a vád is kimondta: Trump beszéde a terv része volt a választás hitelesítésének megakadályozására.