A Demokrata Párt felismerte saját sokszínűségét és az abban rejlő erőt. Azt ünnepli, hogy mindenhol olyan jelöltet tudnak állítani, amilyenre szükség van. Nem kell egyik irányzatnak sem győzni a párton belül, hanem gyönyörködni kell ebben a sokszínűségben, amely lefedi az ország problémáira adandó különböző válaszokat. Ehhez társul, hogy a Trump elnyomásával szemben kiálló demokrata kormányzók ismertek lettek, s máris lehetséges demokrata elnökjelöltként beszélnek róluk. Nincs erős központi vezetése a pártnak, de ez csak jó, mert használ a sokszínűségnek és a helyi önállóságnak. Trump uralma alatt hiteles demokrata személyiségek és programok emelkednek fel. Mindez egy új Amerika reményét sugallja, különösen a tegnapi választások után. Ez nem egy másik Amerika, hanem a Trump által elpusztított igazi Amerika. Emberarcú, érzékeny, szolidáris, demokratikus és szabad. Trump képzelheti a Fehér Házban, amelyet arannyal borított, hogy az ő ámokfutása Amerika aranykora. A valóság azonban más. Ez az elsöprő demokrata győzelem visszaadhatja sokaknak a reményt, hogy Amerikában még lehet változás. Nem igaz, hogy végzetszerű az illiberális fasiszta diktatúra, amely az országot fenyegeti. Nem igaz, hogy mindenki ezt akarja, és nem lehet mit tenni. Csak azon múlik, hogy az emberek mit akarnak, mert itt még vannak szabad választások. Amíg demokratikus választások vannak, addig van remény. Amerika láthatóan alig várja, hogy jöjjenek a félidős választások, s az ország kifejezze az akaratát. A mostani demokrata győzelmek nem lehetnek véletlenszerűek. Az emberek mindenhol Trump emberei ellen szavaztak. A győzteseket pedig körülveszi az üpnneplés. Ezt az érzést kell megtartani.

Semmi nem illusztrálja jobban az Orbán-rendszer természetét, mint az, hogy Iványi Gábor ellen emeltek vádat erőszak miatt. Elvették mindenét, ami járt neki. Kifosztották, egyházi...

Aki ehhez az emberhez közelít, ezzel az emberrel akar bármilyen együttműködést, az nem alkalmas arra, hogy megvédje tőle az országot, mert a fenti példa is mutatja, hogy az a demokratikus normák és értékek feladásával jár. Egy demokratának Magyarral és Orbánnal szemben kell meghatároznia magát, mert mindketten a demokrácia esküdt ellenségei. Ezért a DK felelőssége, hogy az országot tőlük (mindkettőjüktől) megvédje. A demokrata érzelmű polgárokat, akik tisztában vannak Magyar személyével és veszélyével, egyesítse. A parlamentben nem maradhat két fideszes fasiszta párt egyedül (kiegészülve a harmadikkal, a Mi Hazánkkal). A DK-nak lehetővé kell tennie azt, hogy a demokraták rá szavazhassanak. Ez a DK érdeke is, mert csak akkor reménykedhet a parlamentbe jutásban, ha összegyűjti a Magyart elutasító demokratikus tömegek szavazatait. Ha bármilyen megfontolásból, akár az együttműködés reményében, akár az elutasítás demonstrálása végett, Magyarral próbál együttműködni, neki udvarol, az elvhű demokraták szavazataira nem számíthat. Lebegjen a szemük előtt a Momentum sorsa. Emellett a DK demokratikus önazonossága abban az esetben erősödik meg, lesz nyilvánvalóvá, ha a demokratikus értékeket nyíltan és bátran képviseli, s Magyarral szemben definiálja. Ha erre már most sem képes, ki bízik abban, hogy majd a parlamentben (vagy koalíciós kormányban) képesek lesznek erre. Magyar híveit nem érdekli, ha a DK ezerszer bizonyítja, hogy Magyar utasította el őket. A DK potenciális demokrata szavazóinak, akik Magyartól irtóznak, ezt nem kell bizonyítani. Ha a DK ezzel foglalkozik, és a jogállami, demokratikus normák mentén nem konfrontál, hanem az elfogadás vagy elutasítás érdekében Magyarnak smúzol, akkor nekik végük van.