A Tisza Párt jelöltjei helyettesíthetők lennének krumplival, uborkával, borsóval, bármilyen tárggyal, mert emberi jellegüktől megfosztják és tárgyiasítják őket. Nekik csak annyi a szerepük, hogy beleszürküljenek a mezőnybe, és mindenki Magyart lássa bennük. Nem kell pszichiáternek lenni ahhoz, hogy felállítsuk a diagnózist arról az emberről, aki ezt kitalálta. Úgy csak egy diktátor beszél, hogy a jelöltek „nagyrészt mindenben egyetértenek, eddig is együtt dolgoztak a közös célért”, ezért semmi különbség nincs közöttük. S valóban eltöröl minden különbséget, megsemmisít minden egyediséget és egyéniséget, mert ilyenre nincs szükség. Magyar megszünteti az emberi sokszínűséget és szabadságot. A demokráciához tartozna az is, hogy a nyilvánosság megismerje azt az "etikei kódexet", amit Magyar aláírat velük. Ezek szerint abban olyanokat is vállalni kell, hogy ha Magyar a nyilatkozatot megtiltja, akkor nem beszélhet, fórumot nem tarthat, nem kampányolhat, s nem tehet semmit anélkül, hogy azt Magyar engedélyezné vagy megparancsolná. Ez a "se nem jobb, se nem bal, csak magyar" (szélsőjobboldali) jelszavának kiterjesztése az élet minden területére. Nem sós, nem édes, nem piros és nem sárga, mindenki szürke, és íztelen, egyforma, mindenki mindenben egyetért, mindenkinek egyetlen feladata, hogy együtt dolgozzon a közös célért. Ez rosszabb, mint az 1848, rosszabb, mint az Állatfarm. Magyar Péter egy falansztert képzel el, ahol az egyéniségtől és az értelemtől megfosztott gépies, szürke emberek robotként dolgoznak a nagy társadalmi célért, ami nem más, mint a Vezér maga, aki irányítja, programozza, eszközként használja őket, aki mindenki helyett is gondolkodik és nyilatkozik.