Másodszor is megtiltotta a rendőrség, hogy az Együtt szervezésében a magyar emberek kifütyüljék Orbánt március 15-én a Múzeum kertben. Mindegy, hogy mit gondolunk a kifütyülésről, a tiltás, a rendőrség is tudja, jogellenes. Ám ők ezt is felvállalják, szégyenkezés nélkül.
„A szólás- és sajtószabadság ünnepén nem lehet visszajelzést adni Orbánnak egy füttyszó keretében” – így reagált videójában Juhász Péter az Együtt elnöke miután, a rendőrök személyesen kézbesítették neki az elutasító határozatot.
Március 15-e amúgy a szabadság ünnepe, annak a jelképe, hogy a magyar ember nem tűri a szolgaságot. Leveti magáról a rabigát, lánglelkű forradalmárai és messzelátó politikusai vannak. Szabadságszerető nép lakik errefelé.
Motozni ettől még lehet a magyart. Igazoltatni, vegzálni. Ellopni tőle, ami az övé, hülyének nézni. Füttyét betiltani.
A miniszterelnök, aki Budapest egyik legjobb helyén, a Cinege utcában lakik, fél. Pontosabban, nem ott fél, hanem a felcsúti házában. Lehet, hogy még csak nem is ott, hanem valahol máshol. Például, amint hírlik, az Alcsútdobozhoz közeli Hatvanpusztán. Ez hivatalosan majorság, valójában, szavahihető szemtanúk szerint, inkább kastélyra hajaz.
Orbán már talán maga sem tudja, hol lakik. Önmagának sem meri bevallani, tart attól, hogy kárt tenne magában. Ki tudja, hányan vigyázzák, a levegőt is megszűrik, amerre jár.
Szigorúan ellenőrzött huzatok. Légy se ki, se be.
Rossz lehet neki. Még annál is rosszabb, mint nekünk. Nem mehet sehová egyedül, testőrök kísérik mindenhová. A klotyóra talán kiengedik, de előtte nyilván azt is átvizsgálják, hogy nem rejtőzik-e ott valaki, illetéktelen illető. Ételét, italát hivatásos íz-emberek kóstolják.
Ha van oka a félelemre: rossz. Ha nincs, és csupán a démonai játszanak vele: még rosszabb. Rettenetes lehet ennyire hatalmasnak lenni. Olyan félelmetesnek, hogy állandóan félnie kelljen.
Mi, hétköznapi többiek, szintén félünk a magunk módján. Félünk, mert féltjük, amink van: családot, megélhetést, az övénél nagyságrendekkel szerényebb javainkat.
Akinek a háza körül az utcákat fegyveresek vigyázzák, megjelenésekor igazoltatnak és motoznak, az máshogy fél, mint a hétköznapi ember. Permanens félelemben él, a legegyszerűbb mondatokat is papírról olvassa, nehogy olyat mondjon, amit nem akart. Amiből baja lehet.
Mindenből baja lehet. Fűben, fában ellenség, minden bokor mögött veszély. Legkevésbé a sajátjaiban bízhat, mert nem tudhatja, mikor döfik bele az övéi mérgezett tőrt, mikor dördül el a színpadi kelléknek vásárolt valódi pisztoly.
Fütyülni tilos, levegőt venni egyelőre szabad. Éljen a forradalom és a szabadságharc ünnepe, éljen a szabadság!
