Az elmúlt hét egyik legfontosabb eseménye Gulyás Márton arányos választási rendszerre vonatkozó javaslatának összehangolt elutasítása volt a rendszer haszonélvezői részéről. Az Orbán-rendszer legszilárdabb támaszai nem a Fidesz hívei, hanem a liberális értelmiségnek az a része, amely a megélhetését keresi Orbán rendszerében és nemcsak korrupt, hanem még gyáva is. Reszket a nyílt konfrontációtól.
Ennek legplasztikusabb példáját adta a Szijjártó Pétertől egy álláshoz ajánlást kérő Eörsi Mátyás, aki „Az arányos választási rendszerrel a nyakunkon marad a NER” címmel pontosan az ellenkezőjét írta meg az igazságnak a HVG-ben. Az lett volna csoda, ha Eörsi az Orbánnal való konfrontációt választja a sunyi és megalkuvó behódolás helyett. Azért jó mégis, hogy a velejéig romlott Eörsi fejti ki a korrupt emberek álláspontját, mert így legalább lehet látni, milyen jellemű emberek állnak a választási rendszert elfogadó álláspont mögött. Miközben nemcsak róla van szó, mert a többiek nem különbek semmivel.
Eörsi Mátyás egy olyan Mózes, aki nem azért megy a fáraóhoz, hogy engedje el az ő népét, hanem azért, hogy a fáraó adjon neki egy ajánlólevelet egy föníciai jó állás elnyeréséhez. Ez a hasonlat mindent elmond Magyarország értelmiségének és közéletének legrothadtabb rétegéről, akik benne tartják az országot Orbán rendszerében. Eörsi azt javasolja másokkal összhangban, hogy ne változtassuk meg Orbán csaló rendszerét, hanem mi nyerjünk a csaló választásokkal. Jó a csalás, mert az nekünk is hasznunkra válhat. Élvezzük a csalás előnyeit mi. Bravó!
Mert az aránytalanság csak akkor kedvez Orbánnak – mondják -, ha minimális többséggel ő nyer. De ha az Orbán pénzén élősködő kollaboránsok nyernek minimálisan, akkor az Orbánt aránytalan előnyhöz juttató csaló választási rendszer az ellenzéket juttatja majd aránytalan előnyhöz. Erre pedig azért van szükség, mert az így elnyert aránytalan előnnyel lehet majd az Orbán-rendszert lebontani, mert azt még ezek a szar alakok is elismerik, hogy hiába nyer az ellenzék, kormányozni akkor sem tudna. Természetesen nyerni sem tud, ez ki van találva.
Gulyás Márton javaslatának kritikusai visszaélnek azzal a hibával, amelyet Gulyás Márton követett el: úgy tesznek, mintha az orbáni választási törvény csak az aránytalanság miatt lenne elfogadhatatlan. Ez azonban a csaló törvénynek csupán egyetlen eleme. Ennél sokkal több garanciát tartalmaz arra nézve, hogy Orbánt demokratikusan leváltani sehogyan ne lehessen. Haraszti Miklós ezeket sokszor elmondta, a határon túliaktól kezdve a körzetek átrajzolásán, a közmédiától való megfosztáson át még számos dologról.
De az aránytalanságra vonatkozó javaslat elutasításával egy kalap alatt elvetik az egész választási törvény reformjának követelését is. A gyáva és meghunyászkodó sunyik szerint azért sincs értelme Gulyás Márton követelésének, mert Orbán úgyis elutasítja azt. Nem veszik még azt sem észre, hogy pontosan ez a cél: tegye nyilvánvalóvá Orbán a rendszere természetét. S amikor ez mindenki számára világos lesz, akkor abból le lehet vonni majd a következtetéseket.
De ez a sok gyáva és korrupt, okoskodó hülye azt hiszi, hogy Orbánnal megegyezhet, hogy olyan követelést terjeszthet csak a méltóságos Orbán úr elé, ami neki tetszik, amit teljesít. Ilyen jellemtelen emberek el sem tudják képzelni, hogy egy bojkottnak, elvszerű reakciónak bármilyen hatása lehet, mert ők még elvszerű viselkedést életükben nem láttak, és el sem tudják képzelni milyen az. Világ életükben megalkuvó, alkalmazkodó haszonlesők voltak, akik mindenüket seggnyalással, hajbókolással, sunyiskodással szerezték.
Ezért gondolják, hogy Orbán beleegyezését kell megnyerniük a rendszer megdöntéséhez. Ha nem egyezik bele, akkor nincs mit tenni. Akkor hazudni kell a népnek és lapítani tovább. Fel sem merül a felelősségre vonás. Eszükbe sem jut, ha Orbán megdöntötte az alkotmányos rendet, akkor nem választáson kell legyőzni, hanem az őrizetbe vételét kell követelni. Az nem számít, hogy nincs, aki őrizetbe vegye, mert ha ragaszkodnak hozzá, akkor egy idő múlva lesz.
Gulyás Mártonnak két dolga maradt: egyrészt, Orbán választási rendszerének reformját nem leszűkíteni az aránytalanság kérdésére, hanem az összes csalás ellen támadni kell, másrészt a közmédia szabadságát és a nyilvánossághoz való hozzáférés egyenlő esélyét követelni, és ezen kívül minden javaslatával a civilekhez, a néphez, az egyszerű emberekhez fordulni, és nagy ívben tenni a korrupt, gyáva, behódoló, alattvaló liberális értelmiségnek azt a részére, amelyet csak az önző érdekei vezetnek.
Az Amerikai Népszava bárkinek fogadást kínál, hogy az összes megalkuvó és gyáva szöveg mögött feltárható anyagi és egzisztenciális érdekek húzódnak, amiről az érintettek nagyban hallgatnak. Vagy a pártjuk pénzét féltik, amiből csorog nekik is, vagy a saját pénzüket, vagy a jelenlegi egzisztenciájukat vagy valaki másét. Gulyás Mártonnak nem kell meglepődnie ezen. Miért is változnának meg azok, akik hét éve mást sem tesznek, csak ezt a port hintik mindenki szemébe? Most az ő javaslata veszélyezteti leginkább a rendszerben kialakított remek státuszukat és életformájukat.
A kollaboráns pártokat, álellenzéki médiahuszárokat, az okoskodó, síkhülye értelmiségieket úgyis meg kell kerülni, mert ők nemcsak részei, hanem erős támaszai és működtetői Orbán rendszerének. Ezért az első értelmes javaslattal tovább kell kampányolni a zemberek között, kiegészítve további alapkövetelésekkel és az alkotmányos rend megdöntésének hirdetésével és a rendszer legitimációjának megkérdőjelezésével.
Ezeknek a sunyi embereknek a támogatására úgyis csak akkor számíthatna, ha több pénzt és jobb állásokat ígérne nekik. Akkor azonnal értenének mindent és a javaslat legnagyobb szószólói lennének. Adjon már valaki, könyörgünk, Eörsinek és a hozzá hasonló immorális, jellemtelen embereknek valami jó állást, és legalább azokat ne akadályozzák, akik valóban az Orbán-rendszer igazi ellenzékei.
