Tölgyessy Péter tisztánlátásáról elég annyi, hogy SZDSZ-elnöki poszt után fideszes képviselő lett. Ha neki a Fideszhez bármi köze lehetett, akkor tévedésből volt az SZDSZ tagja és elnöke is, és teljesen jogosak volt a vele szembeni akkori ellenvetések. Ha nem az SZDSZ volt a tévedés, akkor a Fidesz, mert ez a két identitás kizárja egymást. Ez még akkor is így volt, amikor a Fidesz liberális párt volt.
De aki még 2002-ben is képes volt a Fidesz országos listáján mandátumot szerezni, annak politikai tisztánlátása és korrektsége erősen megkérdőjelezhető. Aki 2002-ben nem látta, kicsoda Orbán Viktor, és képes volt vele szövetségre lépni, az politikailag vak vagy korrupt. Ennek ellenére Tölgyessy egyesek szemében megmaradt a megmondó ember szerepében, mint akinek a véleménye bármit is számít.
Tölgyessy ennek szellemében adott interjút a Klubrádiónak, amelyben annyi ellentmondás és ostobaság keveredik vérlázító hazugságokkal, hogy az már szót érdemel. Tölgyessy nemes egyszerűséggel hazudik, amikor azt mondja, hogy Orbán részéről „egy óriási innováció” volt a NER létrehozása, és Orbán rendszere „egy válasz az ország sikertelenségére”. Az ország nem volt sikertelen, a NER pedig nem „innováció”, hanem államcsíny, amit jogász tudhatna.
Tölgyessy szerint a NER „lényege az, hogy a nyugatos minta helyett magyar utat keresünk, bezárkózunk a világ elől, és ahol lehet nemzeti tőkét teremtünk állami eszközökkel”. Ez egy innováció szerinte, és még az is, hogy „forrásokat veszünk el a külföldiektől, a régi baloldali elittől, és odaadjuk a „jóknak”, az új feltörekvő nemzeti középosztálynak.” Ez bűnözés volna, ha lenne Magyarországon független legfőbb ügyész és igazságszolgáltatás.
Tölgyessy szerint Orbán rendszre „nem diktatúra”, mert „elvileg van hatalmi váltógazdaság, de korlátozzák. Magyarországon már nem lehetséges kormányváltás, csak rendszerváltás. Orbán Viktor érzi, hogy egy választási vereséggel az egész rendszerét elveszítené, ezért egy ezrelék esélyt sem adhat az ellenfeleinek”. Ahol nem lehetséges kormányváltás, Tölgyessy, hanem csak rendszerváltás, azt diktatúrának nevezik. Mert nem lehet leváltani a kormányt.
Ahol csak „elvileg van hatalmi váltógazdaság”, ahol a miniszterelnök egy ezrelék esélyt sem ad az ellenfeleinek, azt a „miniszterelnököt” diktátornak nevezik. Tölgyessy szerint „benne van ebben a leválthatatlanságban, hogy az orbánozás, a durva minősítések váltak a baloldal lényegévé. Ez pedig nem túl termékeny dolog, ráadásul azt a képzetet kelti a másik oldalon lévőkben, hogy Orbán Viktornak van igaza, ezek minket tényleg meg akarnak ölni – mondja Törlgyessy -, el akarnak söpörni”. Szerinte tehát az orbánozás elbutít, legitimálja a kormány visszacsapásait. Az ellenzéknek pedig „nincsen képe arra, hogy hogyan lehetne jobban élni.”
Ha van valami, ami butít, az nem más, mint az ilyen zavaros és ostoba beszéd, amely még azt sem döntötte el, hogy az Orbán-rendszert el kell-e söpörni vagy nem, illetve azt a Fidesz szemüvegén át látja, és az efféle törekvéseket dramatizálja. Ezeket nemcsak elsöpörni kell, hanem bíróság elé állítani és az utolsó ellopott szöget is elkobozni tőlük. Az ellenzéknek nem is lehet képe arról, „hogyan lehetne jobban élni”, mert az élet minden feltétele, a hatalom kizárólagos birtokosának, Orbánnak a kezében van. Ne „orbánozzunk”. Akkor mit csináljunk? Mindent ő dönt el. Ne beszéljünk róla? Nincs köze hozzá? Miről beszéljünk, hogy ne legyünk kontraproduktív terméketlenek?
Aztán Tölgyessy kijelentései közül rá kellene kérdeznünk arra is, hogy mit ért az alatt, hogy „hogyan lehetne jobban élni”? Csupán az élet anyagi jellegű dolgait, a kádárista jólétet, az életszínvonalat érti, vagy az élet más minőségei is fontosak számára, mert azt mondja, hogy helyesebb lenne, ha az ellenzki pártok „nem elvont demokrácia és jogállam védésével foglalkoznának, hanem lenne átfogó képük arról, hogyan lesz jobb az élet Magyarországon”.
Tölgyessy szerint az is „innováció”, hogy Botka „azt mondja, hogy fizessenek a gazdagok”. Mintha már hallottuk volna ezt néhányszor. Azon a kijelentésen már nem is csodálkozunk, hogy „a Momentum egy olyan innováció, aminek önmagában örülni kell”. De nem örülünk, nem örülünk az egészséges nemzettudatnak, a jobboldal és baloldal eltörlésének, a riválisok adminisztratív úton történő kiiktatásának sem örülünk, és még sok minden másnak. Legyen bármilyen innovatív Tölgyessynek.
Akinek ekkora katyvasz van a fejében, magától értetődik, hogy semmit nem ért a menekült és a bevándorló közötti különbségből, és abból sem, hogy míg az egyik választható, addig a másik egy szükséghelyzet. Tölgyessy menekültellenes nézeteit úgy adja el, hogy „Európa nem tud több millió iszlám menekültet súlyos következmények nélkül befogadni”. Az ilyenek miatt nem tud, mint Tölgyessy, akik nem fogadják be őket rendesen, akik visszaigazolják a szélsőségesek propagandáját. Egy Tölgyessyvel nem muszlimként sem szívesen élnék egy országban.
A temérdek csúsztatás, önellentmondás és hazugság közben már fel sem tűnik, hogy korunk politológusa nem fogta fel a sorosozás lényegét, annak sem antiszemita, sem antiliberális jellegét, ahogy azt sem értette meg, hogy a „sorosozás” maga a NER, annak a szíve közepe. Ezért Orbán nem „elszámította magát”, hanem a rendszere lényegét érintő alapvető lépését hajtotta végre, amelyet éppen ezért soha nem fog visszavonni, ha emiatt kivágnák az Unió tagjai közül Magyarországot, akkor sem.
