Lakossági bejelentés alapján pénteken arról tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park, hogy előző nap Jászszentlászló külterületén leverték az évek óta lakott gólyafészket.
Azt nem tudni, hogy mennyi tojás lehetett a fészkekben, de szinte biztosan voltak, hiszen a nyolc éve visszajáró gólyapár tojója egész nap a fészken ült.
A szakemberek a következő napokban megfigyelik a gólyapár viselkedését, hogy ha újból fészekrakásba kezdenének, akkor egy mesterséges fészekalappal segíthessék az újbóli családalapítást.
Azóta kiderült az is, mi áll a barbár tett hátterében: a Blikk cikke szerint a jászszentlászlói kacsahizlaló telep vezetője a madárinfluenzától rettegve egy emelőkosaras autóval levetette az oszlopról a fészket, majd a trágyadombra dobatta.
Felfoghatatlan, miből gondolta a telepvezető – aki természetesen nem akar nyilatkozni -, hogy pont a gólyák veszélyeztetnék a kacsáit, illetve miért védené meg a madárinfluenzától egy fészek leverése.
Azt ne feledjük, hogy a gólya nem magyar madár, hanem migráns, aki minden évben átrepül a határ felett, és nem állítja meg a drótkerítés. Könnyen lehet, hogy külföldről pénzelik. De azt mindenki tudja, hogy idegen. A magyarok megvédik Magyarországot, Magyarország legyen a magyar madaraké.
Az eset szomorú látlelet arról, hogy idehaza sok honfitársunk hogyan boldogul, mit tart értékesnek, mennyire tájékozott, hatékony és felelősségteljes.
A hír kommentelői közül akadt, akit dühe odáig ragadott, hogy a hizlaldavezető tojásait kívánta volna a trágyadombra vetni.
Mindenesetre ha gólya volnék, én nem akarnék visszaköltözni.