Több médium „ezrekre” becsüli a vasárnapi, “Nem adjuk a jövőnk, itt maradunk!” elnevezésű kormányellenes demonstráción résztvevők számát, akadt, amelyik 20 ezret írt.
A megmozdulást a Nem maradunk csendben és az Oktatási szabadságot oldalak szervezték, a felvonulók vasárnap délután a Műegyetem rakparton gyülekeztek.
Volt mindenféle érdekes téma, jellemzően olyanok, amelyek a szervezők szerint a leginkább visszaadták mindazt, amiért és ami ellen tüntettek: a Műegyetemnél Dinók Henriett (Romaversitas) szólalt fel elsőként, hogy a CEU szerepét méltassa a romák felzárkóztatásában.
Kétség kívül érdekes fogás volt a KDNP-ből nemrég kilépett Lukácsi Katalin szerepeltetése, aki a kormány politikát nem találja elkötelezetten kereszténynek. Példaként hozta Magyarország részvételét az iráni atomprogramban, illetve hogy a kormánypártoknak Habony Árpád nézetei fontosabbak, mint Ferenc pápáéi.
A következő helyszín a Kossuth tér volt, míg átvonultak oda a résztvevők, órákra megbénították a belváros autóforgalmát.
Vágó Gábor, volt LMP-s képviselő, aki előző nap Felcsúton tüntetett a Kossuth téren arról beszélt, hogy ma már minden héten minden napra jut olyan hír, amelybe egy normális országban miniszterek buknának bele. Oligarchák rabolták el gyakorlatilag a bankokat, a médiát, egész gazdasági szektorokat, de – és ez a legfőbb bűn – a jövőnket is. Ma már egy vidéki falusi gyerek nem álmodhat arról, hogy miniszterelnök legyen, maximum a közmunkáig juthat itthon, vagy külföldön kell boldogulnia. “Tudniuk kell, hogy a lopás akkor is lopás, még ha törvénybe is foglalták” – mondta Vágó, aki önszerveződésre és a független médiumok támogatására szólított fel.
“Addig legyél aktív, amíg lehet!” – tette hozzá, de szerinte a dühvel és gyűlölettel csak a hatalom nyer, nem szabad, hogy az vezérelje a változást akarókat. Vágó június 18-ra hirdetett közös pikniket.
Lengyel Máté, a Cambridge-i Egyetem és a CEU oktatója szerint fontos az ellenvélemény elfogadása. Szembeállította a tudományban megszokott párbeszéd világát a mutyik és a hatalmi arrogancia szellemiségével. Megköszönte a kutatók és egyetemek szolidaritását, akik nyilvánosan támogatták a CEU-t, és mindenki másnak, “aki kiállt azért, hogy ez az ország egy jobb hely legyen.”
Deák Éva (Partners Alapítvány) elmondta: külföldi pénzből fenntartott szervezete többek között a gyerek közötti konfliktusokkal foglalkozik. Hülyeségnek nevezte, hogy ezért még meg is bélyegzik, miközben azért dolgozik, hogy másoknak jobb legyen.
21 óra után a Parlamentnél hivatalosan véget ért a tüntetés, de a résztvevők egy része a CEU-hoz vonult, és diszkózene mellett sátrat vert. Úgy tervezik, reggelig maradnak.
A tüntetésen kitűzték a következő demonstráció időpontját: jövő hétfőre, május 29-re „Hősök Vétója 2” néven.
Most lehetnénk pesszimisták, és mondhatnánk, hogy a 20 ezer nem sok, sőt, kevés, hogy a 80 ezernek csak a negyede, hogy túl szelíd és visszafogott ez a tüntetési mód, hogy párbeszédről ábrándozni itt már nincs értelme, hogy ettől vígan virágzik tovább a maffia és teljesen jól alszanak a demonstrációk ellenére (mellett), hogy a pikniken meg az élőképeken csak röhögnek (jó, néha mi is), satöbbi, satöbbi.
De most egy kicsit elfáradva a hét végére, legyünk békülékenyebb és optimistább hangulatban: hátha jelent valamit, hogy folyamatosan szerveződik véleménynyilvánítás az utcákra, hogy vannak, akik kilépnek bizonyos médiumokból, munkahelyekről, pártokból – és nyíltan vállalják a bennük történt változást, hogy időről időre megjelenik valaki Orbán házánál, most már Felcsúton is, hogy sok a fiatal, de vannak idősek is – nem biztos, hogy létezik olyan ember, aki előre meg tudná jósolni, az erőlködő szikrácskákból hogyan és mikor lesz tűz – és lesz-e valaha.
Gondolhatjuk ezt is, gondolhatjuk azt is – ma egy kicsit reménykedjünk, hogy nem lesz csend, és nem vész el teljesen Magyarországon sem a szabadság utáni vágy.
