A plakáttörvénnyel történt gyalázat után az ellenzéknek a parlament és a választások bojkottját, polgári engedetlenséget kellett volna bejelentenie.
A kérdés, hogy a Orbán kész-e akár hazája szövetségesi hovatartozását, Magyarország nyugati orientációját is feláldozni, csakhogy hatalmát megőrizze, egy cseppet sem költői. A felvetés szilárdan a valóság talaján áll. Betegessé torzult hatalmi vágya halálos veszélyt jelent az ország számára. Az, hogy kivezet minket az Európai Unióból és egy sajátságos félfeudális fasisztoid diktatúrát szilárdít meg Magyarországon, egyre kevésbé nevezhető kockázatnak. Ez maga a valóság.
Annak érdekében, hogy az ország egyszemélyes, korlátlan hatalommal bíró és az anyagi javak mindenkinél hatalmasabb arzenáljával rendelkező vezetője lehessen és élete végéig az is maradhasson, Orbánnak semmi sem drága. Képes lesz Magyarországot átjátszani az orosz érdekszférába, csakhogy dacolhasson a nyugati világgal, annak demokratikus, pluralista és liberális értékrendjével. Ma már csak az EU, a NATO, a nyugati nagyhatalmak veszélyeztetik diktatórikus törekvéseit, miután hazai ellenzékét kivéreztette. A parlamenti ellenzéki pártokat anyagilag tönkre tette, erkölcsileg lejáratta, jobboldali ellenlábasait leszalámizta, a demokrácia fölött őrködő intézményeket felszámolta, vagy kiüresítette.
Az anyagi- és büntetőjogi pórázon tartott parlamenti ellenzéke úgy táncol, ahogy Orbán fütyül. Lelkesen játssza az udvari bolond ráosztott szerepet. A gazda kezét lihegve nyaldosó ölebként csóválja a farkát az odavetett jutalomfalatokért, képviselői mandátumokért, pártfinanszírozásért. A választási győzelem és a kormányváltás ígéretével félre vezeti az elégedetlen tömegeket, bár tudja, hogy a választási sikerre semmi esélye nincs, és tudja, hogy ha – csoda folytán – mégis nyerne, (de nem nyer) Orbán minden eszközzel megakadályozná, hogy akárcsak a hatalom közelébe is kerüljön.
Orbán a hatalmát sem megszilárdítani, sem fenntartani nem lenne képes nyugati ellenszélben Putyin Oroszországának támogatása nélkül. Pont mint annak kesztyűs bábja, a Szíriai elnök Bassár el-Aszad, vagy Recep Tayyip Erdogan török államfő, aki – Orbánhoz hasonlóan – önvédelemből dörgölődzik Oroszországhoz. Aszadot már régóta csak az orosz fegyverek tartják hatalmon. Erdogan most kerül függő helyzetbe Moszkvával, ahogy diktatórikus rendszere kiteljesedik, és ezért elveszíti a nyugati világ támogatását. Szíria jól mutatja, meddig képes elmenni Moszkva – akár az USA-val a NATO-val is dacolva – hogy szövetségesét és stratégiai pozícióját megtarthassa.
Nem kell sokat várnunk, hogy Orbán elszakítsa a már most is hajszálvékony szálakat, amelyek a világ két legnagyobb és legerősebb szövetségi rendszeréhez, az Európai Unióhoz és az Észak-Atlanti Szövetséghez, a NATO-hoz kötnek minket, azokhoz a szövetségi rendszerekhez, amelyek a legnagyobb biztonságot, szabadságot, függetlenséget és prosperitást biztosítják ma a hozzájuk csatlakozó államok számára.
A szakításhoz az egyik legaljasabb és leghazugabb ürügyet a migránsválságot, a menekültek befogadásáról hozott brüsszeli döntést fogja felhasználni. Ennek elutasításával igyekezve azt a látszatot kelteni, mintha ő Magyarország védelmében fordulna szembe a nyugattal. Pedig pont fordítva van:saját hatalma megszilárdítása céljából árulja el Magyarország érdekeit, amikor elutasítja a nyugati értékrendet, mert az korlátozná egyeduralmi tébolyát, megakadályozná a magyarok teljes alávetettségbe taszítását.
Sajnálatos módon vannak, akik nem tanulnak a történelemből, akiket semmi sem győz meg arról, hogy értelmetlen olyan parlamentben parlamenti demokráciát játszani, mint a magyar, amelyben a Fidesz képviselőknek nevezett szavazó robotjai bármit és bármilyen, – akár törvénytelen, szabálytalan – eszközökkel is készek megszavazni, ha gazdájuk, Orbán Viktor erre utasítja őket. Egészen idáig a parlamenti ellenzék azzal takaródzott és magyarázta részvételét ebben a hülye játékban, hogy ezzel megakadályozza a kétharmados törvények módosítását. A plakáttörvény esete azonban megfosztotta őket ettől az érvtől, mert bebizonyította: semmilyen parlamenti matematika és szavazási procedúra nem állítja meg a Fideszt, ha a hatalom megtartása, a választások megnyerése a tét.
Az ellenzéknek – ha eddig nem volt rá képes – most végre le kellett volna vonnia az egyetlen logikus és tisztességes következtetést abból, ami a plakáttörvénnyel történ. Ez nem lenne más, mint a parlament és a választások bojkottjának azonnali bejelentése és polgári engedetlenség meghirdetése. Ehelyett az MSZP és társai nagy erőket mozgósítanak egymás lejáratására, arra, hogy a másik ellenzéki párt kárára szerezzenek jól fizető mandátumokat Kövér László tisztelt házában. Ezzel a teljesen reménytelen, érthetetlen, beszari és pénzsóvár magatartással a parlamenti ellenzék a Magyarország elveszejtésén dolgozó Orbán Viktor szolgálatába lépett. Akár tudja, hogy mit tesz, akár nem. Sajnálatos módon egyetlen kivétel sincs. Ez igaz mindenkire, az MSZP-től kezdve a Momentumig bezárólag.
Zsebesi Zsolt
