Orbán Ráhel és a fatolvaj Tiborcz István esküvőjét a kormányzati marketing részeként az évszázad esküvőjének kiáltotta ki a magyar népszáj, utalva az angol trónörökös esküvőjére és a vitathatatlan párhuzamokra. Mindkét esküvőn a királyi cím várományosa házasodott, s az Orbán família ezért meg is adta a módját, amelyre örömmel adta a nép pénzét.
Nem tudjuk, hogy Orbán Ráhel milyen uralkodói névvel lép majd trónra, I. Ráhel királynő a legvalószínűbb, de a királyi Vár már készül neki. Az apja az Alaptörvénybe már belefoglalta a királyság intézményét, gyakorlatilag meg is valósította, méghozzá nem az alkotmányos királyság formáját, hanem az abszolút monarchiát.
Orbán Viktor a királyi családokhoz méltó pénzt is gyűjt, egyelőre Mészáros Lőrinc nevén, amit majd átirogatnak saját és Ráhel nevére. Egész szállodaláncot is vásárolt már Ráhel részére, ami szintén még Lőrinc stróman nevén várakozik, hogy az igazi tulajdonoshoz, a mi Ráhelünkhöz kerüljön. Mindezt közpénzből, de mint tudjuk, minden a korona tulajdona, és a király(nő)é, ezért csak a sajátjukat veszik birtokba.
Orbán elsőszülött lánya azon túl is kiérdemelte a királyi esküvőt, hogy „Szent István” koronájának várományosa: ő az apja kedvence, aki örökölte apja borzalmas természetét és arcátlanságát, aki hasonlóképpen az apja bűvöletében él, futott még Tiborcz. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy Orbán második lányának esküvője szinte titokban, különösebb külsőségek nélkül zajlott Felcsúton.
Nyilván nemcsak azért, mert Ráhel esküvőjén jelen volt a fideszes elit, ezért széjjelloptak mindent a kedves vendégek, akik annyira megszokták a lopást, hogy ösztönszerűen vitték el az evőeszközöket, poharakat és mobiltelefonokat. A királyi esküvőn talán csak a jobbágy és kiszolgáló személyzet nem lopott, azokban van még valami tisztesség, nem a Fideszből szedték őket össze.
Orbán ezzel is jelezte, hogy ki a trónörökös, ki a Magyar Királyság trónjának várományosa. Orbán jól tudja, hogy magát nem koronáztathatja meg, túl sok milliárd tapad a kezéhez. S ő döntötte meg a Köztársaságot, az alkotmányos rendet, amelyért a királyságok idejében vagy akasztás vagy életfogytiglani száműzetés járna egy lakatlan szigetre a teljes vagyon elkobzása mellett. Ezért elsőszülött lányának tartogatja a koronát.
Amikor majd kiderül, hogy Európa Magyarország (és esetleg Lengyelország) területére szorult vissza, az Európai Unió Soros globalista bérenceinek és a holland operettállam uralma alatt áll, elveszítve keresztény jellegét, s emiatt Magyarország távozik a nemzeti identitását veszélyeztető Unióból, akkor a magyar nagyság kifejeződik majd abban is, hogy az átmenet újabb zavaros évtizedei után I. Ráhel királynő megkoronázásával visszatér a keresztény királyság államformájához, amelyben stílusosan a fatolvaj lesz a főherceg.
A magyar nép pedig boldog lesz, a királyságra és a királynőjére büszke. Megkapja Európa elvesztése után a kárpótlását, a jólét és a boldog élet, a szabadság helyett a büszkeséget, hogy Magyarországnak is van királynője. Kicsi, felcsúti, közönséges és tolvaj, de a mienk. Senki ne merje sértegetni a magyar népet és a királynőt.
A királyi címerbe nyilvánvalóan a szarka kerül, a csőrében a magyar földekkel, szállodákkal és kastélyokkal, a teljes magyar költségvetéssel, Tiborcz tíz köbméter ellopott fájával, és a traktorral. A most férjhez ment Sára is hercegnő lesz, de nem homályosíthatja el és nem relativizálhatja Ráhel fényét. Aki azt hitte, hogy legkésőbb Orbán halálával megszabadul ettől az aljas tolvaj csürhétől, téved. Az Orbán-dinasztia uralkodása nem ér véget, hanem csak kezdődik. Ráhel már szüli a gyerekeket. És Ráhel után még visszasírják az apját.
Egyébként ebből az egészből, az egész Orbán-famíliából az lehet a jó, ha a fia dezertálása után a második lánya és a férje is megpróbált nem protokoll, hanem magánesküvőt csinálni és megtartani azt családi ünnepnek, már amennyire egy ilyen apa mellett bármi emberit lehet csinálni.
