A magyarok – bár fáj nekik – évszázadok óta tisztelettel adóznak azoknak a vezetőiknek, akik arcátlan erőszakot tesznek rajtuk.
Montecuccoli szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Mivel pártunk és kormányunk ismét csatába készül az Európai Unió ellen, mert nem tetszik neki az Európai Unió Bíróságának döntése arról, hogy a vállalt kötelezettségeket be kell tartani, jogos és aktuális a kérdés: honnan a bánatosból veszi ehhez a pénzt? Főleg annak fényében, hogy idáig pénzt ebbe az országba önzetlenül senki nem hozott. Egyetlen kivétel az EU, amely – az uniós tagországok adófizetőinek pénzét pumpálva Magyarországba – főleg hoz és nem annyira visz. És ne felejtsük Soros Györgyöt, akinek a pénzén megalakult a Fidesz, amire Orbánék ma már nem akarnak emlékezni, mi viszont soha nem fogjuk ezt Sorosnak elfelejteni.
Persze az is igaz, hogy az ilyen-olyan fejlesztésekre, felzárkóztatásokra, kisvárosi főterek díszkövezésére és hasonlókra átutalt euró milliárdok egy része elsősorban a Mária (köz)munka alapú, illiberális és mélyen keresztény országában hazai forrásból nem beszerezhető termékek megvásárlására megy el, így jelentős részt visszakerül a feladóhoz. Ezt azonban nem vehetjük zokon. Már csak azért sem, mert az uniós támogatások egy másik jelentős része viszont Mészáros Lőrinc cégeinek számláin landol, ami egyesek szerint nem jelent mást, mint Orbán Viktor és családja vagyonának gyarapodását.
Montecuccoli megnyalná mind a tíz ujját, ha látná, milyen sikerrel fejlesztette tökélyre teóriáját Orbán Viktor. A magyar kormányfő ugyan elismeri Montecuccoli alapelvét, hogy a háborúhoz szükséges három dolog: a pénz, a pénz és a pénz, de egy eddig nem látott megoldással rukkol elő, amikor az mondja, az ellenség ellen indított háborúhoz szükséges pénzt a legjobb az ellenségtől követelni, ha nem jön időben, hangosan reklamálni, és ha végre megérkezett a magyar állam számlájára, a feladó megleckéztetése mellett érdemes egy részét privát vagyonunk gyarapítására felhasználni.
Vajon mekkora felháborodást váltana ki a magyar kormányból, ha Brüsszel egyszer azt mondaná: mi a bánatos francnak finanszírozzam Orbán Viktor Magyarországát, ha annak kormánya az EU-tól kapott pénzen ellenem kampányol és ellenem visel háborút. Arra sem hajlandó, hogy 1294 menekült kérelmét megvizsgálja és – ha indokolt – a nemzetközi normák betartásával a hónuk alá nyúljon. Mégpedig uniós pénzekből, hiszen szegény Magyarországnak ilyesmire forrása nincs. Minden erejét leköti a labdarúgó stadionok és vizes VB-uszodák építése, a magyar labdarúgás feneketlen zsákjának tömése, valamint a magyar nemzeti nagytőke zászlós hajója, a self made milliomos Mészáros Lőrinc exponenciálisan növekvő étvágyának kielégítése, vagyonnövekedési sebességrekordjának fenntartása.
Az EU a menekültkvóta megállapításakor figyelembe vette az ország GDP-jét, államadósságát, a munkanélküliségi rátát és ennek megfelelően állapította meg a befogadandó menekültek számát. Magyarország esetében – természetesen – azt is bekalkulálták, hogy a menekültek támogatására szánt pénzek jelentős részét el fogják lopni. Ezért szabta Brüsszel olyan alacsonyra a magyar menekültkvótát. Ezek fényében elképesztő pofátlanság, hogy a magyar kormány a saját pénzén kerítést épített az ország déli határán, a szomszédaira és más útvonalakra tolva a menekültáradatot, és miután minden szolidaritást megtagadott mindenkivel, arcátlanul kerítésépítési költségei felének megtérítését követeli tőlük.
Ezen csak Brüsszel és 25 uniós tagország akadt ki. A magyar emberek szeme sem rebbent, hiszen ehhez vannak szokva. A magyarok ugyanis – bár fáj nekik – évszázadok óta tisztelettel adóznak azoknak a vezetőiknek, akik arcátlan erőszakot tesznek rajtuk. Pont mint az Orbán-rezsim, amelynek alig több mint 7 év alatt sikerült a magyar társadalom szinte minden rétegét kizsebelnie, porig aláznia és valamennyiükből idiótát csinálni. Sikerült arra kényszeríteni tömegeket, hogy részt vegyenek egy hülye játékban, amelyben Orbán és társai cinkelt kártyákat osztanak nekik, aztán ők visznek mindent.
Kérdéses, beszállnak-e ebbe az idióta játékba az európai nagyhatalmak, Németország, Franciaország vezetői. A válaszra nem kell sokáig várni. Szeptember 24-én a német parlamenti választásokon kiderül, ki lesz Emmanuel Macron francia elnök német partnere Európa megreformálásában, az Orbánok és Kaczyńskik megleckéztetésében. Orbán számára nincs jó forgatókönyv. Neki mindegy, hogy az uniópártok támogatásával Merkel marad-e a kancellár, vagy szociáldemokrata Schultz veszi át a kormányrudat.
Az sem hajtaná Orbán malmára a vizet, ha megint szociáldemokrata-uniópárti nagykoalíció irányítaná Németországot, természetesen Merkellel a kancellári székben. Egyéb alternatíva nem létezik, mivel – az Orbán által megjövendölt – nyugat-európai szélsőjobboldali fordulat kellő érdeklődés hiányában elmaradt. A tragédia Orbán Viktor számára azzal lenne teljes, ha Oroszországban jövőre nem választanák újra elnökké Putyint (aminek a tökéletes orosz demokrácia keretei között esélye sincs) és az illiberális Magyarország elveszítené utolsó igaz barátját, a KGB szimpatikus volt ezredesét, a Debreceni Egyetem díszpolgárát. Van miért izgulnunk. De a legnagyobb tragédia mégis az lesz, ha ez az egy „barát” marad.
Zsebesi Zsolt
