Orbán Viktor Magyarország védőszentje, időutazó, a Legnagyobb Magyar. Annak idején Ő diktálta Mózes gránitszilárdságú kőtábláira a Tízparancsolatot, majd a körülményeknek megfelelően számos alkalommal módosította azt (például a „ne lopj” parancsot ezzel egészítette ki: „úgy, hogy észrevegyenek”) és sarkalatos törvényekben szabályozott több kisebb jelentőségű kérdést (például hogy mi számít a felebarátunk javainak).
A félázsiai népséget egy később feláldozott csodaszarvas révén a Kárpát-medence felé terelte, ugyanígy áldozta fel egykori harcostársát, Koppányt, aki nem értette meg, hogy itt az idő irányt változtatni, és a népnek kereszténnyé kell válnia, hogy ezentúl mi védhessük meg a keresztény értékeket. A rugalmas elszakadás taktikáját alkalmazva a Dunántúlon megállította a tatárokat, és kiutasította őket (kivéve azokat, akik megértették az idők szavát, és letelepedési kötvényeket vásároltak).
Nándorfehérvárt megvédte az iszlám bevándorlóktól, a Fekete Sereg élén egy időre elfoglalta Bécsnek büszke várát (csak hogy megmutassa: a magyarokkal nem lehet kukoricázni). Mészáros Lőrincnek, a Dózsa parasztháború alvezérének is értékes tanácsokat adott, de később szakított a kisgazdákkal. Kirobbantotta a negyvennyolcas forradalmat, a Múzeum lépcsőjén elszavalta a Nemzeti dalt. (Ennek szövegébe Petőfi később belepiszkált, és naplójában magának tulajdonította az eseményt, holott történeti kutatások bizonyították, hogy ő nem is járt a Múzeumkertben, ellentétben Orbán Viktorral, aki évről évre megjelenik ott.)
A szabadságharc első, dicsőséges csatájában, Felcsút térségében ő győzte le Jellasicsot, a gyávát. 1919-ben leverte a judeo-szocialisták rémuralmát, fehér lovon bevonult Budapestre, és ezzel elkezdődött a jövő. 1941-ben kísérletet tett a hazának a népvándorlás kori területekkel való egyesítésére, majd 1949-ben legyőzte a liberálisokat, és megteremtette az igazi (népi) demokráciát. Mivel az események nem a megfelelő irányban fejlődtek, 1956-ban fellázadt, ledöntötte a Sztálin-szobrot.
1989-ben kizavarta a szovjeteket, majd 2016-ban behívta az oroszokat. Nagy érdemeket szerzett a magyar labdarúgás fejlesztésében (1953-ban az ő vezérletével 6:3-ra megvertük az angolokat, és ezt a világraszóló sikert stadionépítéssel ünnepeljük meg, minden arra alkalmas esztendőben). A régi magyar területek visszacsatolása is a megvalósítás stádiumában tart, egyelőre az erdélyi Bálványost, illetve Tusványosfürdőt tartjuk megszállva, nyaranta ott székel a kormány, és ez lett a helye a nagy jelentőségű jóslatok közzétételének is.
Sajnos, Orbán Viktor eltagadhatatlan sikereit egy másik időutazó is megirigyelte, aki évszázadok óta ellene dolgozik. A Soros György néven ismert kozmopolita zsidó spekuláns volt az, aki behívta a besenyőket, a tatárokat és a muzulmánokat, pénzügyi machinációival Haynaut is a kezében tartotta, támogatta Kun Bélát és Rákosit, és magát Orbán Viktort is megkísértette az ösztöndíjával, de az furfangosan túljárt az öreg méregkeverő eszén: a pénzét elfogadta, de a liberális eszméit nem tette magáévá.
Soros a machinációival kétszer is elérte, hogy elvegyék népünktől a szent magyar földet, és most is azon dolgozik, hogy hazánkat elárassza a muszlimokkal. A belső ellenség az ő kezéből eszik, vagy legalábbis az ő egyetemén tanul. De a sikerei kérészéletűek. A Történelem Ura már meghozta ítéletét, Ő pedig igazán nem lehet ellenzékben.
(Készült Magyarország Kultuszmnisztériumának megbízásából.)
Mándy Gábor
