Marton László, a Vígszínház főrendezője MTI-n keresztül kiadott közleménye:

“Az elmúlt napokban napvilágot látott, személyemet érintő hírek mindent összetörtek körülöttem. Nem kímélték sem a családomat, sem a munkámat, sem önnön magamat. Igyekeztem egész életemben teremteni, alkotni és átadni. Mindez most megsemmisült, olyan – nagyrészt névtelen – közlések alapján melyekben egyoldalú értékelések is találhatók.

Pályám során arra törekedtem, hogy másokat ne bántsak, hanem segítsek. Úgy a színpadon, mint azon kívül. Soha nem akartam egy másik embert megalázni.

Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket.

Ezúton üzenem minden névvel vagy név nélkül megszólaló személynek, hogy bocsánatot kérek, ha olyat tettem vagy úgy viselkedtem, amivel megsértettem, nehéz helyzetbe hoztam őket. Tisztelettel kérem bocsánatkérésem elfogadását.

Bocsánatkérésem mellett, továbbra is a Vígszínház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendelkezésére állok, hogy hallgassák meg vezetői, rendezői és tanári működésemmel kapcsolatban a társulat tagjait, a színház dolgozóit, valamennyi volt és jelenlegi tanítványomat.”

Sárosdi Lilla színésznő éppen egy hete hozta nyilvánosságra zaklatója nevét. Azóta többen nyilatkoztak az ügyben, például a nevük elhallgatását kérő szintén áldozatok, és ennyi idő kellett Martonnak, hogy a fenti sorokat megfogalmazza.

Mellyel kapcsolatban felvetődik azért néhány dolog:

  • amennyiben Marton úgy érzi, van miért bocsánatot kérnie, mondja ki, pontosan miért teszi;
  • ha valós, amivel vádolják – szexuális visszaélés -, akkor rendkívül indifferens, hogy ezen bűnök mit törtek össze az ő életében;
  • ha mindenkit csak segíteni akart a pályáján, és kizárólag a teremtés, alkotás vágya hajtotta, akkor szintén nincs miért bocsánatot kérnie, és a közlemény felesleges;
  •  ha fogalma sem volt, hogy amit tett az baj, akkor nagyobb a gond, mint gondoltuk volna (nem tudjuk, mert nem derül ki, mi az, amit “most megértett”);
  • az utolsó bekezdéssel kapcsolatban csak ismételni tudjuk magunkat: amennyiben a szexuális visszaélés bűnét elkövette, akkor teljesen lényegtelen, hogy egyébként “vezetői, rendezői és tanári működéséről” ki mit gondol.

Ugyanakkor ez a mondat roppant árulkodó, és leleplezi azt a széles körben elterjedt vélekedést, hogy a két terület összekeverhető, az egyik deficitjét kisegítheti a másik nagyszerűsége. Azaz ha valaki szexuális jellegű bűnöket követ el megbocsátható és elnézhető, amennyiben az illető letett néhány dolgot az asztalra: mondjuk jól vezetett egy intézményt, híres filmeket rendezett, elismert versenyzőket nevelt ki, netán jó kapcsolatai vannak, satöbbi, satöbbi.

Ez ellen tiltakoznak most sokan, és ezt nem értik a kiváltságosok.

Meg fognak lepődni: Sárosdi Lilla elfogadta a “bocsánatkérést”. Ezt mondta:

“Példaértékűnek és paradigmaváltónak tartom, hogy Marton kiállt és őszintén elismerte tettét és képes volt bocsánatot kérni.”







Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)