Orbán Viktor, a keresztény (ami magyarul elvileg azt jelentené, hogy krisztusi) miniszterelnök elégtételt vesz. Mert ugyanis ő saját elmondása szerint szelíd és derűs ember, de nem balek. Azt nem tette egyértelművé, hogy miért vesz elégtételt (politikait, jogit és erkölcsit), de a beszéde alapján valami olyasmiről van szó, hogy valakik azt akarják, hogy Magyarországra jöjjön tízmilliónyi más kultúrájú és vallású ember. És mivel ő nem balek, ezért majd elégtételt fog venni. Szerette volna, hogy ezt mindannyian tudjuk.
Most ezen cikk erejéig tekintsünk el attól az apró részlettől, hogy senki nem fejezett ki olyan szándékot, hogy többmillió menekültet szeretne Magyarországra csábítani, és attól is, hogy semmilyen jel nem mutat arra, hogy tízmilliós nagyságrendben áramlanának a jövőben felénk az emberek, arra pedig pláne nem, hogy menekültek tömegei éppen itt szeretnének élni.
Ebben az írásban ilyen részletkérdéseket nem elemeznénk, mivel ez az írás nem erről szól. Ez az írás arról szól, hogy Orbán Viktorral ellentétben Jézus Krisztus viszont egy balek.
Ha esetleg ezen valaki megütközött volna, akkor itt kérünk elnézést tőle. Ugyanakkor az a helyzet, hogy amikor azt állítjuk, hogy Jézus egy balek, akkor még nagyon finomak vagyunk, mert pontosabbak lettünk volna, ha azt írjuk, hogy Jézus a balekok balekja.
Először is, Jézus Krisztus Isten fia volt, még mielőtt a Földön megszületett volna. Mint a mennyei királyság trónörököse, teljhatalmú ura volt a világegyetemnek. Angyalok lesték a szavát, és a legnagyobb tisztelet övezte minden mozdulatát és tettét. Jézus viszont balek módjára otthagyta a királyságát, és egy ács fiaként megszületett egy poros zsidó falu fogadójának az istállójában, kecskék meg birkák között. Hát ez azért elég balek dolog.
Aztán egész gyermek- és ifjúkorában egy ács fiaként élt, küszködve a munkával, a szegénységgel, a fával, a fafejű emberekkel, sokszor még a saját féltestvéreivel is, akik állandóan megkeserítették volna az életét, ha nem szerette volna őket annyira, hogy az igazságtalan bántásaikat is türelemmel viselje. Ez megint egy elég balek dolog.
Aztán elkezdte hirdetni a legszegényebb, legbetegebb, legbűnösebbnek tartott embereknek, hogy Isten szereti őket. Etette és gyógyította őket éjjel és nappal, ingyen, miközben nem volt egy barlang sem, ahol lehajthatta volna a fejét. Szabad ég alatt, meg halászhajók fenekében aludt. Nem kereste a befolyásos vallási és politikai vezetők társaságát, az ebből fakadó anyagi és társadalmi előnyöket, sőt megfeddte őket és leleplezte a kapzsiságukat és a képmutatásukat. Ezért aztán ezek az emberek hamarosan elkezdtek szerveződni, hogy a lehető legkisebb közfelháborodás és népszerűségvesztés mellett megölethessék. Nem egyszer megpróbálták megkövezni. Azt gondolnánk, ennél már nem lehetett volna balekabb, de ha ezt gondoljuk, akkor tévedünk.
Ugyanis a tömeg jó részére nem hatottak a befolyásos emberek Jézust becsmérlő szavai és intrikái. Akiket Jézus meggyógyított, akiket megetetett, akiket megvígasztalt, akiket feltámasztott, a megvetettek és elesettek, akiket ő megbecsült és felemelt – és mindezek barátai, családjai – vele voltak. Követték Jézust, és azt kívánták, bárcsak ő vezetné a népet a hideg, számító, ítélkező és kapzsi farizeusok helyett. Eljött a pillanat, amikor Jézus mellett állt a kritikus tömeg, akik ráadásul változást akartak: a politikai helyzet eljött, és Jézus ölébe hullott a hatalom: a nép megragadta Jézust, és királlyá akarták koronázni. Kitalálják, hogy mit csinált ez a balek Jézus? Úgy van, nem hagyta, hogy királlyá tegyék. Nem kellett volna semmit csinálnia, csak hagyni a népet, hogy megtegye, amit akar. Ehelyett amikor Jézus észrevette, hogy azért jönnek, hogy királlyá tegyék, akkor otthagyta őket. Attól fogva őt is otthagyta mindenki, csak a legközelebbi barátai maradtak vele. Most erre mit mondhatunk?
De menjünk tovább: hamarosan eljött a nap, amikor a legjobb barátai is elhagyták. Az történt ugyanis, hogy Jézus elment Jeruzsálembe, pedig mindenki tudta, hogy a főváros sok befolyásos embere sokért nem adná, ha egyszer és mindenkorra megszabadulhatna tőle. Egy este aztán az egyik barátja elárulta Jézust, és katonák jöttek, hogy elvigyék. Egy másik barátja meg akarta védeni, és a kardjával levágta az egyik katona fülét. Ekkor mit tett ez a balek? Elszaladt? Nem. Leállította a barátját, aztán fogta a katona levágott fülét, és visszagyógyította a helyére. Aztán elment a katonákkal a tárgyalásra.
A tárgyalás alatt nem védekezett. A legvadabb hazugságokkal vádolták, de nem védekezett. A bírája mégsem akarta halálra ítélni, mivel valami addig nem tapasztalt tisztaságot és méltóságot érzett rajta, így megkérdezte a tömeget, hogy elengedje-e. De a nép, akinek Jézus nem hagyta, hogy megkoronázzák, most elégtételt vett: egységesen követelték a római helytartót, hogy feszíttesse meg a zsidó ács fiát. Tanulja meg ebből mindenki, hogyan járnak a balekok, akik nem akarnak tetszeni a népnek, és nem fogadják el a nép kínálta koronát.
Leköpték, véresre korbácsolták, gúnyolták. A kereszten azt mondták neki, hogy ha Isten fia, akkor szálljon le a keresztről. Még az is ezt mondta neki, aki mellette volt a kereszten. A sorstársa, akit mellette feszítettek meg, még az is kigúnyolta. És Jézus akkora balek volt, hogy nem szállt le a keresztről. Körbeállták, nevettek azon, akit nemrég még királlyá akartak tenni, és akinek még a keresztfájára is az volt írva, hogy a zsidók királya. És mit tett a király, akinek mennyei hatalma volt, aki angyaloknak parancsolhatott volna? Aki korábban épp a mostani gúnyolói és gyilkosai érdekében olyan sokszor használta a menny hatalmát? Aki korábban parancsolt a láznak, a betegségnek, a viharnak, a tengernek, sőt a halálnak és az életnek is, és akinek a szavának semmi és senki nem állhatott soha ellent? Semmit. Nem hívott angyalokat, nem parancsolt a szegeknek a kezében és a lábában. Inkább ottmaradt. Ahelyett, hogy leszállt volna a keresztről, vagy legalább megfenyegette volna őket, hogy majd elégtételt vesz, olyan balek volt, hogy azokért imádkozott, akik köpködték, ütötték, gúnyolták. Azt kérte, hogy Isten bocsásson meg nekik. Aztán valami természetfeletti sötétség borult a keresztre. Úgy tűnt, hogy ezt a balekot még Isten is elhagyta. Végül meghalt.
Aztán három nappal később feltámadt. De hiába támadt fel, mert az ilyenfajta balekságot nem gyógyítja meg holmi háromnapos halál és egy szimpla feltámadás. Ugyanis nem kereste meg a gyilkosait, sem azokat, akik azt követelték, hogy feszítsék meg. Tőle Pilátus is nyugodtan alhatott volna, ha a lelkiismerete hagyta volna. Kezében volt minden hatalom mennyen és földön, de valahogy az nem jutott eszébe, hogy most végre elégtételt vegyen. Inkább elküldte a barátait azokhoz, akik más kultúrájú és vallású népek voltak. Hogy meséljék el nekik, hogy van egy mennyei balek, aki nem haragszik rájuk, aki szeretne minden nap velük lenni, aki megeteti őket, aki meggyógyítja a betegségeiket, aki feltámasztja őket. Aki szereti őket. Még akkor is, ha ők legszívesebben megölnék, mert folyton keresztbe tesz nekik ez a földöntúli balekság, amit a mennyben amúgy csak simán szeretetnek hívnak.
Ja, és azt is mondta, hogy az ő országában az őslakosok ugyan tökéletes lények, de szeretettel várnak minden bevándorlót, aki szeretne a mennyei balek vendége lenni egy örökkévalóságon keresztül. Más kultúra és vallás nem akadály, de arra számítsatok, hogy itt ez a balek a király. És nagyon zavarná, ha a végén valaki hiányozna a többmilliárdnyi testvérei közül. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy szögesdrót meg kerítés van a határon, el ne higgyétek, csak induljatok el. Jézus országa nem e világból való, ahogyan Jézus, a balekok királya sem. De eljött, és ebben a világban létezik.
A magam részéről pedig százszor inkább ez a balek király, mint egy nembalek miniszterelnök.
