Az adófizetők egymilliárd forinttal támogatják Orbán Ráhel divatcégét. Mint ismeretes, Magyarországot megszállta és elfoglalta az Orbán-család, amely közpénzből tulajdonba vette a különféle iparágakat, és strómanok segítségével az állami gépezetet működteti saját hasznára. Amit az ország megtermel, azt az Orbán-család saját vállalkozásaiba fekteti. Orbán nemrég meghirdette, hogy a magyar tőkét, amely alatt kizárólag az általuk kilopott tetemes vagyont kell érteni, külföldre kell kihelyezni, és ott profitot termelni. Így a pénz végleg eltűnik a magyar adófizetők szemei elől.
Eddig csak Orbánnak voltak strómanjai, és ő alkalmazott egy klientúrát, saját üzleti ügyei kezelésére. Egész Magyarország egy nagy Orbán-vállalkozás, amely a mezőgazdaságtól a sportruházaton át a divat- és a szállodaiparon át, a szerencsejátékot, az energetikát, és ami magyar, szinte mindent a kezében tart. Most új színt hozott a Mészáros-stróman uralta világba, hogy már nemcsak Orbán Viktornak, hanem a lányának, Orbán Ráhelnek is van strómanja. Orbán Ráhel a svájci gyorstalpalónak köszönhetően azonnal turisztikai szakemberré lett kinevezve, alá toltak mindjárt egy katedrát, gyűjtenek neki szállodaláncot, mint a Hilton örökösnőnek, kapott egy nagy állami turisztikai céget, a Magyar Turisztikai Ügynökséget, amit Rogán ernyője alatt informálisan Orbán Ráhel kontrollál, saját érdekei szerint.
Az Orbán-rendszer az, ahol a tárgyalóasztal mindkét oldalán ugyanaz a személy ül, vagy ugyanannak a személynek a strómanja. Állami ügynökségként tárgyal magával, mint kastély- és szállodatulajdonossal. Ez a Magyar Turisztikai Ügynökség hozta létre a Magyar Divat & Design Ügynökség nevű állami divatcéget, amely a valóságban szintén Orbán Ráhel érdekeltség. Ez abból is látszik, hogy a turizmusnak semmi köze nincs a divat és design szakmához, jelentsen is az bármit, azon kívül, hogy a szalmakazal mellett fatolvajjal házasodott Orbán Ráhel Louis Vuitton táskákkal jár, a karján 12 milliós Rolex órával. A magyar turizmust és divatipart az köti össze, hogy Orbán Ráhel érdekeltsége mindkettő, és a magyar állami ügynökségek neki dolgoznak.
Az állami divatügynökség egy villát kapott indulásnak az Istenhegyi úton, hivatalosan a vezetőjét Bata-Jakab Zsófiának hívják, aki Orbán Ráhel barátnője, és ebben a minőségében Orbán Ráhel strómanja. Az ügynökség most kormányhatározattal kapott egymilliárd forintot, hogy Orbán Ráhel megvalósítsa önmagát, kiélje újabb szenvedélyét, és állami pénzen legyen divatdiktátor és design vállalkozó. Az apja által vezetett ún. „magyar kormány” a pénzt tehát nem közvetlenül Orbán Ráhel számlájára utalta (pedig azt is megtehette volna), ami ne tévesszen meg senkit, mert attól még úgy fogják a pénzt felhasználni és az „állami” ügynökség úgy fog működni, mintha Orbán Ráhel magáncége lenne. Ez következik az illiberális unortodox gazdasági modellből, amely szerint az ország Orbán Viktor tulajdona, így az Orbán-család magántulajdona és az ország tulajdona nem választható el egymástól.
Az ún. „magyar kormány” nem nagyon tudta ezt a tényt kormányhatározatba foglalni, ezért egymilliárd forint helyét úgy határozta meg, hogy „a magyar divat és designipart átfogó, megújító fejlesztési feladatok hosszú távú koncepciójának kidolgozása”. Tetszenek érteni: egymilliárd kemény magyar forint egy hosszú távú koncepció kidolgozására. Mintha a magyar államnak bármi köze lenne a magyar divatszakmához, és mintha az adófizetők egyetlen forintját joga lenne a divatszakmára költeni, hiszen az egy piaci ágazat, a magánszféra része. Csakhogy itt az Orbán-család magánszférája találkozik az adófzetők pénzével, ez az oka annak, hogy az egészségügy, az oktatás, a tudomány, a közrend és más közfeladatok ellátása helyett az ún. „magyar kormány” a divatszakmába önt kezdetnek egymilliárd forintot. Mindezt azért, hogy Orbán Ráhel játszhassa az eszét és utazgasson Párizs, New York, Milánó divatházai és divatbemutatói között, és verbuválhasson magának közpénzből egy nemzetközinek szánt divatcéget, egy másik 2Rule-t.
Orbán Ráhel már évekkel ezelőtt kijelentette – nem sokkal azután, amikor apjától 3 milliárd forintos nászajándékot kapott az adófizetők pénzéből, az állami vagyonból -, hogy a fatolvaj férjével a „saját lábukon” állnak. Erre egy emberként sóhajtott fel a gáláns magyar nép, hogy bárcsak a saját lábukon állnának. Ez mostanában úgy változik, hogy az lenne a jó, ha mihamarabb a saját fenekükön ülnének, egy nem túl tágas cellában. Annyi időt még adnánk, hogy Orbán Ráhel megtervezze a börtönökben az életfogytiglanra ítélt bűnözők új ruházatát. Mégiscsak jobb, ha valaki divatos öltözetben tölti le a büntetését, amelyet ráadásul maga tervezett. A férfi elítéltek ruhájáról se feledkezzen meg, mert azokból talán még több kell. Az új börtönruhákon hagyjon helyet a csüngő hasaknak.
