A fiatal, népszerű, liberális Zelenszkij elnökké választása volt az utolsó csepp a pohárban Putyinnak, aki így elveszítette az utolsó reményét is arra, hogy a háttérből irányítsa és kontrollálja Ukrajnát. Ezért az orosz hatalmi logika és az elmúlt hetek történései alapján szinte biztosra vehető, hogy Putyin elhatározta Ukrajna megszállását és Oroszországhoz csatolását. Mindezt ugyanazzal az álnok taktikával kezdte, ahogy bekebelezte a Krímet, és amire hivatkozva elcsatolta a Donyec-medencét. Putyin „tetsvéri” halálos ölelése azzal kezdődött, hogy közös állampolgárságot adnának egymásnak, az oroszok az ukránoknak, az ukránok az oroszoknak, és mint Putyin mondta, akkor már egy állampolgársága lenne a két országnak. A következő kérdés az lenne: akkor minek a két ország közötti határ?
Zelenszkij eddig többnyire ügyesen és szellemesen verte vissza a próbálkozásokat, de ezek az üzenetváltások arra a jelenetre hasonlítanak, amikor a medve körbeszimatolja az áldozatát, és ha az nem enged, akkor ráront. Ez zajlik most, és a helyzet ott tart, hogy Putyin kijelentette, nincs is különbség az ukránok és az oroszok között, ez valójában egy nép, hiszen minden összeköti. Zelenszkij jól tapintott rá, hogy a két ország közötti határ az egyetlen, ami közös Ukrajna és Oroszország között. Putyin pedig éppen ezt akarja lebontani: a határt. Putyin körbeudvarolja az ukránokat, igyekszik ígérgetni nekik, szembefordítani saját vezetőikkel, nyilván keres árulókat, akik „behívhatják”, az okot majd megtalálja. Nem véletlenül kezdenek nyugtalankodni a lengyelek és az északi balti államok, Putyin magatartása egyértelműen az ukrán megszállásra irányul. Ehhez képest az Európai Unió és Amerika nem tesz elég egyértelmű gesztusokat, hogy Putyin ne merészelje Ukrajnát elfoglalni.
Az ügy magyar vonatkozása az, amiről már írtunk, hogy Putyin Orbánnak ígérhette Kárpátalját, egy esetleges orosz megszállás esetén, ha Orbán továbbra is az orosz érdekeket képviseli az Európai Unióban és a NATO-ban. Nem az első eset lenne, hogy a területi revízió érdekében a magyar fasiszták egy embertelen elnyomó hatalom szolgálatába szegődnek. Horthy – miután a nyugati legitimációért cserébe – aláíratta a trianoni békeszerződést, Hitler csatlósának szegődött a volt magyar területek visszaszerzése reményében, ami csak arra volt jó, hogy a visszafoglalt területeken élő zsidókat Auschwitzba vigyék. Az nem lehet véletlen, hogy Orbán szándékosan élezi a feszültséget Ukrajnával, és Putyin oldalán játszik. Csak emlékeztetnénk arra, hogy a történelmi forgatókönyv szerint a visszacsatolás után Magyarország is megszállás alá került. Orbán mozgásterét egyelőre az uniós és a NATO-tagság adja, de orosz bábállamként idő kérdése az újabb orosz megszállás.
Ezért a magyaroknak vigyázó szemüket Ukrajnára kell vetniük, és rettegniük kell attól a hazárdjátéktól, amit Orbán Putyinnal és az oroszokkal folytat. Orbán nem tanult a székely mondásból: „A medve nem játék”.
