Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, egy zuglói fórumon olyan állítást tett az örökbefogadásról és az örökbefogadó magyar állampolgárokról, amely felülmúlja minden korábbi botrányos kijelentését a kötéltől az aberrált baloldalon át, a háttérhetelom által háromdimenziós nyomtatóval legyártott és piacra dobott Macron elnökig.
Kövér azt állította, hogy az örökbefogadás a pedofíliával azonos, mert a gyerek mindkét esetben „tárgy, élvezeti cikk”, az önmegvalósítás és a kiteljesedés eszköze.
Kövér mindezt a homoszexuális magyar állampolgárokkal kapcsolatban fejtette ki, de az örökbefogadásról általánosságban állította azt, hogy erkölcsi értelemben a pedofíliával azonos. Akkor sem lenne sokkal jobb a helyzet, ha Kövér az örökbefogadást csak az azonos nemű párok esetében azonosítaná a pedofíliával, illetve tenne egyenlőségjelet erkölcsi értelemben az örökbefogadás és a pedofília között. Az Index híradása szerint az hangzott el, hogy a homoszexuálisok igénye arra, hogy örökbefogadhassanak szülők nélküli gyerekeket, erkölcsi értelemben olyan, mint a pedofília.
Kövér ezt mondta: „Semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá, hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni.” Ebben a gondolatmenetben Kövér az örökbefogadást a nemi orientációtól függetlenül úgy mutatja be, mint az „önmegvalósítás eszközét”. Egy örökbefogadó szülőnek a gyerek tárgy, a kiteljesedés eszköze.
Kövér nem tesz különbséget az örökbefogadás tekintetében szexuális identitások között, mert mi alapján feltételezné Kövér azt, hogy egy homoszexuális embernek az örökbefogadott gyerek „élvezeti cikk” (itt most tekintsünk el Kövér beteg aberrált áthallásaitól), míg egy heteroszexuális örökbefogadó szülő esetében a gyerek egy olyan elhagyott személy, akinek segítségre van szüksége, akiról gondoskodhat, és akivel a szeretetét megoszthatja. Mi alapján tesz Kövér különbséget a nemi identitás alapján ember és ember között?
Ha Kövér magát az örökbefogadást tekinti „önmegvalósításnak”, ahol a gyerek tárgy, élvezeti cikk és az önmegvalósítás eszköze, amely erkölcsileg azonos a pedofíliával, azzal az örökbefogadás intézményét minősíti pedofíliának, vagy azzal egyenértékű tettnek. Emellett a Magyar Országgyűlés elnöke Magyarország valamennyi örökbefogadó szülőjét nevezte pedofilnak, önző, aljas embernek, aki az örökbefogadott gyerekét élvezeti cikknek tekinti/tekintette, és az önmegvalósításához használta fel. Egy „közjogi méltóság” szájából ennél durvább sértés az ország állampolgáraival szemben nem képzelhető el.
A „pedofília” egyrészt mentális betegség, beteges szexuális vonzalom a serdülőkor előtti gyermekekhez, másrészt gyermekmolesztálás vagy szexuális kihasználás esetén bűncselekmény, de semmiképpen nem „az önmegvalósítás és a kiteljesedés eszköze”, ahogy azt Kövér gondolja. A hasonlat nyilván onnan fakad, hogy Kövér tudatosan vagy látens módon a homoszexualitást a pedofíliával azonosítja, mert a homoszexuális papok gyakran követnek el pedofil bűncselekményeket is, ezért a keresztényvédő Kövér saját „kereszténységük” alapján nyilván innen asszociál. De nem mindenki olyan romlott, mint a papok.
Ám az örökbefogadást, legyen az örökbefogadó szülő bárki, a pedofíliával azonos kategóriának nevezni, és azt állítani, hogy egy örökbefogadó szülőt az önmegvalósítás vezérel, és az örökbefogadott gyereket „élvezeti cikkének” tekinti, esetleg az örökbefogadás szándéka mögé a pedofília betegségét vetíteni minden örökbefogadó szülő esetén, egyszerűen aberráció, magyar állampolgárok, örökbefogadó szülők és örökbefogadott gyerekek legdurvább megsértése, megbélyegzése és megalázása. Függetlenül az örökbefogadó szülők nemi identitásától. Mert Kövér ezt általánosságban mondta el az örökbefogadásról, nem csupán a homoszexuális párok örökbefogadásának eseteiről, amiről ő nem tudhat semmit. De ha ezt a homoszexuális szülőkre értette, akkor is súlyos kijelentést tett, ám ezt a gyanút vetítette az örökbefogadás egész intézményére, minden örökbefogadóra.
Ezt kellett volna még Orbán washingtoni látogatása kapcsán elmondani Amerikában, hogy a Fidesz I. számú tagkönyvének tulajdonosa, Orbán helyettese, a Magyar Országgyűlés elnöke, homoszexuális párok örökbefogadását a pedofíliával azonosítja. Amerikában ugyanis nagyon sok homoszexuális pár nevel örökbefogadott gyerekeket, és a tapasztalatok szerint a gyerekek nagyobb szeretetben nőnek fel, mint más családokban egyes társaik. A férfiak által örökbefogadott gyerekek mellett általában egy gondozónő is van. Csak a torz szexuális vágyaikat elfojtó aberráltak képzelik azt, hogy egy homoszexuális családban a nemiség vagy a szexualitás áll a középpontban és az emberek nem ugyanúgy élik az életüket, mint bárki más. A gyerekek minden szempontból egészségesen nőnek fel. Ezt pedig a kívülállók is elismerik, az állam ugyanolyan figyelemmel kíséri a gyerekek szellemi, lelki és fizikai fejlődését, mint bármilyen örökbefogadás esetén. Példás a nevelés, egészségesek és boldogok a gyerekek.
Az csak Kövér beteg agyában létezik, hogy a homoszexuális identitású emberek értéktelenebbek, az egész személyiségük torzult, és a társadalmi életben nem úgy vesznek részt, mint bárki más. Ezért mondta Kövér ugyanezen a kampányfórumon, hogy „egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.” Kövér szerint tehát az a „normális” homoszexuális, aki magát másodrangúnak, alacsonyabbrendűnek tekinti, félénken alkalmazkodik az olyan egészséges emberekhez, mint Kövér László, és természetesnek találja, hogy az ilyen tökéletes emberek megalázzák, diszkriminálják, emberi jogaitól megfosszák őt. Aki pedig egyenrangú embernek gondolja magát a nemi identitásától függetlenül, az Kövér szerint nem „normális”.
Ezt a nézetet nem egy középkori inkvizitor, nem egy általános iskolát sem végzett kocsmatöltelék, hanem a magyar parlament elnöke fejti ki a 21. században, az Európai Unió egyik tagországában. Megsértve honfitársait, Magyarország egyenjogú és egyenrangú polgárait. Miközben mi nála még csak ezerszer különb, tehetségesebb, normálisabb melegekkel és homoszexuális párokkal találkoztunk, akik ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak, mint bárki más, de Kövérnél mindenképpen értékesebbek. Önmagában a gondolat is, hogy ezt magyarázni kell, hogy ez kérdés lehet, abnormális, sértő, és tökéletes sötétségről árulkodik. S ez még keresztény szemszögből is így van: Jézus Krisztus a paráznákkal és a prostituáltakkal együtt evett. A Biblia ugyan nem mondja, de ezek között lehettek homoszexuálisok is, ahogy mindig is voltak. A Kövérhez hasonló farizuesokat viszont elkerülte, őket mérges kígyó fajzatainak nevezte, és a tanítványait óvta tőlük, mint a farizeusok kovászától.
De mindennek a kereszténységhez semmi köze. A kereszténység az egyház dolga és a polgárok magánügye. Az állam nem kérheti számon a keresztény normákat a polgárain, nem különböztetheti meg őket, és ennek alapján nem vitathatja el az egyenlő jogaikat. Demokráciában egy ilyen beszédért Kövérnek azonnal le kellene mondania. De tudjuk, a NER nem demokrácia, hanem Orbán önkényuralma. Ezért nem várható, hogy Kövér távozik. De azt a tudtára kell adni, hogy nem sértegethet örökbefogadó szülőket, örökbefogadott gyermekeket, ahogy nem sértegethet nemi identitása alapján sem senkit, a bunkó bajusza, a macsó tahósága őt nem teszi különbbé senkinél. Nem azonosíthatja az örökbefogadást a pedofíliával, függetlenül attól, hogy kik az örökbefogadó szülők.
Ami pedig a kereszténységet illeti, tájékoztatjuk Kövért, hogy Jézus Krisztus az életét adta mindenkiért, heteroszexuális és homoszexuális bűnösökért egyaránt. Senki nem mutogathat a másikra, mert minden ember vétkezett. A heteroszexuális bűnös nem különb, mint a homoszexuális bűnös. Nincs két pokol. Aki lop, csal, aki hazudik, aki házasságtörő, az ugyanolyan bűnös. Sőt, aki nem követi el ezeket a bűnöket, az is bűnös, mert az Ádám bűne elhatott minden emberre. Ahogy a megigazulás is elhat minden emberre, aki elfogadja Jézus Krisztus engesztelő áldozatát és a megváltást. Aki megigazul hit által, kegyelemből lesz igaz ember, és nem a maga nagyszerűsége és érdeme miatt. Ezért semmi alapja nincs kárhoztatni bárkit. Keresztény ember az, aki nem kárhoztat, hanem az örömhírt szólja minden embernek.
Aki bármilyen bűnösre ujjal mutogat, megveti a másik embert. Az nem keresztény, hanem képmutató farizeus, akinek a bűneit máris írja a porba az a személy, akiben egyedül nem volt semmi bűn, de az életét adta a bűnösökért. Heteroszexuális bűnösökért és homoszexuális bűnösökért egyaránt. Aki egyetlen törvényt megsért, az egész törvény megrontásában bűnös. Aki pedig nem az önfeláldozó szeretetet látja az örökbefogadó szülőben, és nem tiszteli azt, aki saját gyermekeként felnevel egy árva gyermeket, az a kereszténységet ne vegye a szájára, mert egy akkora oltári bunkó, hogy olyat még nem hordott a hátán a föld.
