Orbán a határnyitás 30. évfordulója alkalmából Angela Merkel német kancellárral rendezett közös sajtótájékoztatón cáfolta, hogy ellentétben állna az akkori szocialista kormány kerítésbontása az ő kerétésének építésével. Az is figyelemre méltó, hogy az egész találkozón egyetlen szó sem esett arról, hogy a német újraegyesítést elindító aktust nem Orbán vagy szellemi elődei, hanem az MSZMP reformkommunistáinak kormánya valósította meg. Így Merkel megjelenése és köszönetnyilvánítása az orbáni rendszer legitimálását és propagandagépezetének megtámogatását jelentette, az igazság elhallgatásával.
Orbán szerint a harminc évvel ezelőtti kerítésbontás és a mostani kerítésépítés egy és ugyanaz: „Az európaiak előtt azért lettek lebontva, hogy a kontinensen békében és biztonságban éljenek, most ugyanezért kell kerítést építeni.” Orbán elmulasztotta megemlíteni, hogy ő nemcsak az unió határán épít kerítést, hanem az Európai Unión belül épít falakat.
Méghozzá olyan falakat, amelyek a nyugati típusú liberális demokráciákat választja el (illetve azok egy részét is megosztja) a kelet-európai posztkommunista országokban (elsősorban Magyarországon) létrejött antiliberális, antidemokratikus, nacionalista önkényuralomtól, amely a fasizmus 21. századi formája. A javarészt Orbán nevével fémjelzett rendszer a demokrácia hazug díszletei között működő jogtipró zsarnoki rendszer, amely egyetlen ember kezébe összpontosította a politikai hatalmat, a gazdasági hatalmat, a sajtónyilvánosságot és a törvényhozó hatalmat, megszüntette a hatalmi ágak szétválasztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, felszámolta a szabad, egyenlő és tisztességes választásokat.
Orbán rendszere tökéletesen ellentétes az Európai Unió értékeivel, alapelveivel és alapszabályával, ellensége az Európai Unió demokratikus rendszereinek, harcot indított az európai demokrácia és szabadság ellen. Orbán nyílt támadást intézett az európai parlamenti választások előtt Európa demokratikus pártjai ellen, a szélsőjobboldalt próbálta hatalomra juttatni, és európai szinten is felszámolni a jogállamiságot. Ez a terve azonban nem sikerült, Európa polgárai – a becsapott és félrevezetett magyarokat leszámítva – Orbán ellen szavazott, ezért Orbán visszasompolygott Európa demokratái közé és visszahízelkedte magát azok közé, akiket minősíthetetlen hangon gyalázott és akik eltüntetését követelte.
Orbán az európai parlamenti választások után csupán egy rövid ideig húzta meg magát, de azóta már több ízben világossá tette, hogy célja a demokratikus Európai Unió leváltása, megpuccsolása és európai szinten egy fasiszta hatalomátvétel. Az illiberalizmus ugyanis antiliberalizmust jelent, a demokrácia felszámolását, az állam elfoglalását és önkényuralom bevezetését. Orbán ezt „keresztény szabadságnak” nevezi legújabban, aminek semmi köze nincs sem a kereszténységhez, sem a szabadsághoz, a „keresztény szabadság” pedig egészen mást jelent, amihez semmi köze az államnak. Orbán ehhez a tervéhez partnereket gyűjt, fasiszta rendszerét propagálja, terjeszti, Európát megosztja, fenyegeti, és az Európai Unión belül épít falakat. A menekültellenes gyűlöletpropagandát ennek a célnak rendeli alá.
Orbán azzal sem mondott igazat, amikor azt állította, hogy „a németek várkapitányi teendőit látjuk el, amikor a déli határainkat, az EU külső határait védjük”. Németország nem tart igényt arra, hogy Orbán nem tartja be a genfi egyezményben megfogalmazott menekültjogokat, a menekülteket éhezteti a határon, hogy vonják vissza a kérelmüket és távozzanak. Németország minden vonatkozásban törvényesen jár el, a valóban menekülteket törvényes módon befogadja, és nem ért egyet azzal, hogy Orbán valódi menekültek kérelmeit is elutasítja, míg illegális bevándorlókat éppen úgy nem fogad be, mint bármelyik más ország és kitoloncolja őket. Orbán ezeket a tényeket a magyarok elől elhallgatja, a kerítést és a menekültügyet idegenellenes propagandára és gyűlöletkeltésre, a magyarok félrevezetésére használja fel.
Orbán tehát nem a német „várkapitányok” teendőit látja el, hanem szélsőjobboldali, fasiszta propagandát folytat, törvénytelenségeket követ el a határon, amiből a németek nem kérnek. Orbán önkényesen nevezte ki magát „Európa védelmezőjének”, miközben Európa erre a „védelemre” nem tart igényt, és mélységesen elítéli. Orbán közben becsapja a magyarokat is, mert elhiteti velük, hogy Magyarországot védi a menekültektől és az „illegális bevándorlóktól”, miközben még nem találták fel azt az őrült menekültet, aki Magyarországra szeretne betelepülni. Magyarországról még a munkaképes magyarok nagy része is elmenekül. A határnyitás 30. évfordulójának mosolydiplomáciája sajnálatos módon eltakarta ezeket a tényeket. Merkel tett egyértelmű megjegyzéseket, de csak szelíden, Orbán pedig szokása szerint a hazug propagandára használta fel az alkalmat.
Harminc évvel ezelőtt a kommunista diktatúrát lebontó reformkommunisták Európa egyesítését indították el, a szélsőjobboldali Orbán pedig az európai egység legnagyobb ellensége és rombolója. Orbán csak egy fasiszta Európa egységét támogatja, s amíg az létre nem jön, addig rombolja a liberális demokratikus Európa egységét. Azt az Európát, amihez Magyarország csatlakozott, Orbán fasizálni akarja.
