Egy hír szerint a MÁV magyarul is kiírja a határon túli magyar célállomosok városainak nevét. A NER szellemiségét és az elmaradott nacionalista, irredenta magyar közhangulatot tükrözi, hogy a MÁV 2019-ben ezt Trianonnal indokolja: „a trianoni békediktátum 100. évfordulójára a MÁV valamennyi állomási és fedélzeti utastájékoztatási kijelzőjén és tábláján magyarul is feltünteti a magyar megfelelővel rendelkező, belföldön is megváltható menetjeggyel elérhető állomások nevét”.
A hír szerint az ötlet Vujity Tvrtko-tól származik (írjuk ki akkor az ő eredeti nevét is magyarul: Balogh Szilárd), ami önmagában nem lenne baj, hanem egy kézenfekvő normális dolog lenne a mai világban, ha Tvrtko mindezt nem azzal indokolná, hogy „Igazából nem is a vasutakról, hanem a nemzeti önbecsülésünkről szól, amelyért – hitem szerint – a vasúttársaság rengeteget tett”. Szerény véleményünk szerint ez nem a „nemzeti önbecsülésről”, hanem az alapvető emberi jogokról szól, és a vasúttársaság nem a „nemzeti önbecsülésért” tett valamit, hanem az általános emberi jogokért.
Nemzeti önbecsülésünk akkor lehetne, ha az élet minden területén tiszteletben tartanák az egyéni jogokat, az emberi és polgári jogokat, ha jogállamban élnének, ha természetes lenne, hogy nemcsak magyar, hanem minden egyéb nyelven is tájékoztatja a magyar vasút az utazóközönséget, ahol különféle nyelveket beszélő emberek élnek. Ha az adott városban élnek például németek, akkor németül is kiírhatná az adott város nevét, nemcsak magyarul, de a nemzetközi turisták miatt akár angolul is, ha van ilyen elnevezés.
Nemzeti önbecsülésünk viszont nem lehet, mert abban az országban, ahol Tvrtko a Horthy-rendszer irredentizmusát eleveníti fel, amelynek nevében Magyarország a náci Németország „utolsó csatlósa” lett, és amelynek következtében csaknem másfél millió magyar zsidót küldött haláltáborokba, szóval, ebben az országban nagy ívben szarják le az emberi jogokat, ott korlátozzák a polgári jogokat, ahol csak lehet, a jogállamra már nem is emlékszik egy felnövő új generáció, emberségről nem is beszélve (lásd még Tvrtko emberség mellett papoló irományait), ezért a legkisebb oka sincs senkinek a nemzeti önbecsülésre.
Egy nemzet önbecsülését nem a nacionalizmus, nem a sovinizmus, nem az irredenta patetikus szimbólumok, hanem a nagylelkűség, a másik ember jogainak tisztelete, méltóságának tiszteletben tartása adja. De a „keresztény” Magyarországon a „keresztény” szó fosztóképző, és mindenben az emberség ellenkezőjét jelenti. A magyar önbecsülésünk akkor nőne, ha ezzel egyidőben a MÁV a magyarországi román, szlovák, szerb és sváb kisebbség városaiba induló vonatain belföldön is feltüntetné ezeknek a városoknak a román, szlovák, szerb és német neveit. Ez okot adna a nemzeti önbecsülésre. Ha Magyarország így viselkedett volna korábban is, akkor talán még Trianon sem lett volna. De a mostani suttyó nacionalista hivatkozás is azt bizonyítja, hogy Magyarország nem tanult semmit. Nincs mire büszkének lenni.
Még Vujity Tvrtko-nak (Balogh Szilárdnak) sincs mire büszkének lenni, mert az érzelgős, nyálas hamiskodások a szoci TV2-ben sem voltak túlságosan hitelesek, most az álellenzéki hazug ATV-ben sem azok, és a NER-kompatibilis trianonkodás sem teszi sem hitelesebbé, sem szimpatikusabbá őket. Maradjunk annyiban, hogy a mai világban természetes, ha minden nemzetiségű ember a saját nyelvét használja, saját nyelvű feliratokat olvas azokban a városokban, ahol él, azokon a vonatokon, amelyek a városába közlekednek. Ez nem indoka a nemzeti önbecsülésnek, különösen akkor, ha mások ellen irányul, és másoknak nem adja meg ugyanezt a jogot.
Ez csak a NER-féle fasiszta országokban nem természetes, hanem mindezt megcsúfolva, éppen a nacionalizmus eszköze a szabad nyelvhasználat. A celebkedés ezen nem javít, csak ront.
