Klaus Iohannis román államfő európai politikus, sokkal európaibb, mint a románokat titokban mindig lenéző magyarok vezére, Orbán Viktor. Még abban is európai, amilyen elegánsan elutasította azt, hogy Orbán behízelegje magát a szomszédos országokba (másik oldalról gazdaságilag terjeszkedjen és megszállja a szomszédos országokat), és „Közép-Európa” néven birodalmat építsen belőlük, saját tervei megvalósításához. Iohannis fogalmazhatott volna nyersebben és egyenesebben is, leleplezve Orbán hátsó szándékát, de ő elegánsan az Európai Unió egységére hivatkozott.
Azt mondta, az egységes Európai Unió híve, ezért nem támogat olyan kezdeményezéseket, amik újabb „törésvonalakat” nyitnának az unióban. Márpedig az, ahogy Orbán Európa keleti felén egy birodalmi látszatot gründol Nyugat-Európával szemben, mindenképpen az Európai Unió egységét veszélyezteti, és mondhatta volna azt is, hogy az ellen irányul. Orbán a nyugat-európai szélsőjobboldalt igyekszik orosz támogatással az illiberális fasiszta modell mellé állítani, és a szerteágazó szélsőjobboldali mozgalmaknak saját rendszerét jövőképként kínálni, másrészt a kelet-európai posztkommunista országokból és a Balkánból antidemokratikus, antiliberális, fasiszta blokkot létrehozni a szabad és jogállami Nyugat-Európával szemben. Mindezt az Európai Unión belül, ami önmagában nonszensz, mégis teheti.
Orbán nem számol ezeknek az országoknak a nacionalizmusával, oroszellenességével, történelmi magyarellenességével, és a megerősödött demokratikus hagyományaival sem, amelyek erősebbek, mint Magyarországon. Ezeknek a magyarok egy része által lenézett és megvetett országoknak a polgárai nem szeretnének a kommunista diktatúra után egy fasiszta diktatúrát, még akkor sem, ha demokráciának álcázzák, mint Orbán önkényuralmát. Az pedig jogosan sérti ezeknek az országoknak az önérzetét, hogy Orbán milyen átlátszó módon próbálja gyarmatosítani, és a személyes ambícióihoz felhasználni őket. Ez csak akkor sikerülhet neki, ha ezekben az országokban is fasiszták kerülnek hatalomra, akik úgy érzik, szükségük van Orbánra. Ezért Orbán igyekszik is ezeket hatalomra jutattni a kornyező országokban.
Ez viszont durva beavatkozás ezeknek az országoknak a belügyeibe. A szabad piac lehetővé teszi, hogy magyar állami cégek és Orbán strómanjainak, oligarcháinak közpénzből felerősített vállalkozásai beruházzanak, vásároljanak ezekben az országokban, de emögött nyilvánvaló politikai szándék áll. Orbán egyszerűen fel akarja vásárolni ezeket az országokat, ha tudja, illetve politikai befolyásra váltható gazdasági hatalomra akar szert tenni. Ezek az országok jobban tennék, ha védenék magukat az orbáni gyarmatosítástól, irredentizmustól, megszállástól és beavatkozástól. Orbán a magyar kisebbséget is ennek a politikának a szolgálatába állította, ezzel a kalandorpolitikája játékszerévé tette őket, és az ő bőrükre hazárdírozik, rombolja az agresszív nyomulásával a kisebbségben levő magyarok és hazájuk kapcsolatát.
Csak gratulálni és szurkolni tudunk Romániának, a szlovákoknak, az ukránoknak, a balkáni országok demokratáinak, hogy Európa új Hitlere ne tudja felhasználni és a pusztulásba vinni őket. A magyaroknak is ez az érdekük.
