Hatalomra kerülése előtt Hitler pártja a legjobb választási eredményt 1932. július 20-án érte el: ekkor a nácik a 37,4 százalékos eredményükkel Németország legerősebb pártjaként foglalták el a helyüket a Reichstagban, azaz a Birodalmi Gyűlésben. Ugyanennek az évnek a decemberében ismét választás volt, de ekkorra a támogatottságuk 33,1 százalékra csökkent. Ennek ellenére 1933. január 30-án Hitler kapott kormányalakítási megbízást, első kormányában azonban csak két náci foglalt helyet: Frick belügyminiszter és Göring. Korántsem volt biztos, hogy a náci uralom tartós lesz. Kőszeg Ferenc publicisztikája az Átlátszón jelent meg, a kiváló cikket az Átlátszó és a szerző engedélyével közöljük.
Kőszeg Ferenc
Február 27-én kigyulladt a Reichstag ülésterme. A náci vezetők, Hitler, Göring és Goebbels perceken belül a helyszínen voltak és nyomban kijelentették, hogy a gyújtogatást a kommunisták követték el, annak ellenére, hogy már az épületben elfogták a gyújtogatót, Martinus van der Lubbét, munkanélküli kőművest, és megtalálták nála a gyújtogatáshoz használt eszközöket. Már másnap megjelent egy elnöki rendelet, amely „nép és az állam védelmében” korlátozta a szabadságjogokat, felállították az első koncentrációs táborokat, a kommunista képviselőket pedig megfosztották a mandátumuktól.
A cui prodest? (kinek használ?) elve alapján kézenfekvőnek tetszett, hogy a gyújtogatás a nácik műve, hiszen erre hivatkozva számolták fel a parlamenti rendszert, és tiltották be a magukén kívül az összes pártot. Ennek ellenére a nácik tettességét éppen úgy nem sikerült bebizonyítani, ahogy a kommunistákét sem. Van der Lubbe meggyújtotta az ülésterem függönyeit, attól lángra kaptak az ülésterem fabútorai, a terem szellőzése kitűnő volt, az ülésterem leégett. A tettest a bíróság halálra ítélte, kivégezték. Hitlerék megszerezték a kizárólagos hatalmat, és meg is tartották egészen Berlin elestéig.
A nácik rengeteg bűnt követtek el, a Reichstagot azonban nem ők gyújtották fel. De jól jött nekik.
A koronavírust nem Orbán Viktor tenyésztette ki, még csak azt sem állítanám, hogy a védelmi intézkedéseket, amelyeket meg lehetett volna tenni, hiszen a járvány Kínában már a múlt év decemberében felütötte a fejét, szántszándékkal mulasztotta el. De hogy a mostanra kialakult helyzet jól jön neki, azt látványosan bizonyítják a szereplései és az intézkedései. A gyökerek persze mélyebbre nyúlnak, és a mai járványhoz úgy kapcsolódnak, ahogy a fa ágán fészkelő madár élete is összekapcsolódik a maggal, amelyből az erdei fa húsz évvel korábban kisarjadt.
A mai helyzet hátterében ott van a tudatos uszítás a 2006-ban megkezdett egészségügyi reform ellen, a demagóg szociális népszavazás, a gúnyolódás a 2009-es influenza-járványon, amely szinte kötelező hűség-demonstrációja volt a Kék golyó utcai onkológiai intézet orvosainak. Ebbe a sorba tartozik persze az egészségügy kiszikkasztása, az életmentő diagnosztikai módszerek meg a gyógyszerek árának felemelése a kispénzűek számára elérhetetlen magasságba. Meg az is, hogy a kaján miniszterelnök egy futóbolondot tett meg minden emberi ügy gazdájává, akiről persze pontosan tudja, hogy mennyit ér. Kinevezése csak arra jó, hogy orrot mutasson vele minden magyar orvosnak, tanárnak, művésznek, újságírónak, aki nincs elájulva századunk mini-Széchenyijének géniuszától.
De hagyjuk a múltat, térjünk vissza a vírushoz. A kínai hatóságok a múlt év utolsó napján értesítették az ENSZ egészségügyi világszervezetét (WHO), hogy Vuhan városában nagyszámú ember szenved súlyos, nemegyszer halálos végű légúti megbetegedésben, amelyet egy eddig ismeretlen vírus okoz. A világszervezet genfi központjában február 5-én a szervezet főtitkára drámai szavakkal beszélt a járványról, amelynek Kínában 490 áldozata volt, de egyúttal meg is nyugtatta hallgatóságát: Kína határain kívül csak kisszámú megbetegedést észleltek. Két héttel korábban, január 23-án a WHO úgy ítélte meg: nincs bizonyíték arra, hogy a vírus emberről emberre is terjed. A betegség leginkább a fejlődő országokat fenyegeti, ahol az egészségügyi ellátás színvonala egyébként is alacsony. Az adatok hamar rácáfoltak erre a feltételezésre.
Március 11-én tartott sajtótájékoztatóján a főtitkár arról beszélt, hogy a járvány 140 országot érint, a megbetegedettek száma 180 ezer, a halálos áldozatoké 4041. Nem fér hozzá kétség: ez pandémia, világjárvány. Ezen a napon a magyar kormány is ülésezett, közben került sor a kormányinfóra, amelyet a miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely tartott. Ezen a napon 13 koronavírus-beteget tartottak számon. A miniszter két fontos bejelentést tett. Az egyik az volt, hogy a járványra való tekintettel a kormány veszélyhelyzetet rendelt el. A másik, hogy a veszélyhelyzet kihirdetésére az Operatív Törzs tett javaslatot. A kormányinfo alatt egy rendőrezredes állt Gulyás Gergely mellett, hamarosan kiderült róla, hogy ő képviseli a titokzatos Operatív Törzset.
A Törzs január 31-én alakult meg, feladata a járvány elleni küzdelem koordinálása. Tagjai közt öt tábornok van, (plusz egy ezredes), egyikük sem orvos. A Törzs megszervezése idején, azaz január második felében, világjárványról még Genfben se volt szó. (Összességében a tizenöt fős Törzsből hét egyenruhás, vagy volt egyenruhás, három politikus, és öt orvos; egyikük Kásler, Pintérrel együtt a Törzs vezetője.) A közbeszédet még az uralta, hogy a Törökországban tartózkodó négymillió migráns sokezres csoportokban megindul az Európai Unió határai felé. Talán nem elrugaszkodott gondolat az a feltételezés, hogy az egyenruhás Törzs eredetileg menekült-elhárítási céllal jött létre. A migránsáradat azonban mégsem érkezett meg a magyar határra, helyettük a koronavírus közeledett, a vitézlő Törzset ellenük is be lehetett állítani.
Hozzáértők szerint a francia igazságszolgáltatás nyelve, részben legalábbis, a 17. századi abszolutizmus katonai nyelvezetéből alakult ki. Orbán Viktor abban is hasonlít a Napkirályhoz, hogy szeret katonai eréllyel fellépni a helytelen természeti jelenségek ellen, legyen az hófúvás vagy árvíz.
A sorsfordító katonásdira 2022-ig aligha talál a világjárványnál jobb alkalmat. Az orvosi szakma alárendelt szerepe a járvány elleni küzdelemben persze veszélyekkel is jár. Első nekifutásra a kormányrendelet csak a felsőoktatási intézmények bezárásáról intézkedett, az iskolákban folytatódhatott a tanítás. Kézenfekvő volt a Gulyás Gergely szájából elhangzott indokolás is: a gyerekekre nem jellemző, hogy elkapják a fertőzést. Ezt erősítette meg március 12-én a kormány kezes orvos-szakértője, Müller Cecília országos tisztifőorvos, az Operatív Törzs tagja is. Aztán 13-án estére kiderült, hogy az iskolák bezárása felelős lépés. Ez azonban nem rendítette meg Müller doktornő szakmai tekintélyét.
Az Operatív Törzs január 31-én készült akcióterve főként határvédelmi intézkedéseket tartalmaz. Szerepel benne „hőkamerák szogálatba helyezése”. A sötétben látó hőkamerákat mindig is imádták a határőrök, az Európai Uniótól a schengeni határ megerősítésére kapott EU-s pénz jelentős részét erre fordították, és ragyogó arccal dicsekedtek vele, hogy a készülékek éjszaka egy kilométer távolságból egy macskát is észrevesznek, nemhogy egy migránst.
Pedig ha a menedékkérők számíthattak volna rá, hogy a magyar hatóságok a magyar törvényeknek megfelelően tisztességes eljárásban bírálják el a kérelmüket, egyáltalán nem lett volna szükség hőkamerákra, hiszen a menekülők maguk keresték volna a határőröket. Ahogy 1956 novemberében a magyarok is akkor érezték magukat biztonságban, amikor megpillantották az első osztrák határőrt. A mai helyzetben pedig végképp nincs szükség hőkamerákra, hiszen a beutazni szándékozók 99 százaléka legálisan érkezik, a hatóságnak pedig azt kell megállapítania, hogy kórházi karanténba kell-e elhelyezni, vagy elegendő a házi karantén, mert vélhetően nem fertőzött. Ehhez viszont nem hőkamera kell, hanem orvos, védőöltözékkel ellátott egészségügyi személyzet, és a tesztkészítéshez szükséges eszköz.
Az Operatív Törzs tagjai, alapmesterségükből következően, teendőjüket nem járványügyi szűrésnek, hanem határrendészeti feladatnak fogják fel. Valahogy úgy képzelik, hogy magyar ember a koronavírust is nyilván külföldiektől kapja el, kínaiaktól, koreaiaktól, irániaktól meg legfeljebb azoktól a széllel bélelt digóktól.
A fentiekkel ellentétben a Magyar Orvosi Kamara elnöksége mindenki számára jól érthető javaslatokat fogalmazott meg, részben olyanokat, amelyeket a világ, az Európai Unió számos országában már bevezettek. Ilyen az üzletek nyitvatartási idejének a csökkentés, a lakhelyelhagyás korlátozása, az egészségügyi dolgozók ellátása megfelelő védőöltözékkel, a fertőzött személyek kapcsolatainak felkutatása, továbbá az, hogy a kezelőorvos javaslatára végezzék el a tesztet az esetleg fertőzött embereken. A március 15-én kelt javaslatok egy része, például az üzletek nyitvatartási idejének a csökkentése már másnap belekerült a 46/2020-as számú kormányrendeletbe.
Ennek fényében még visszásabb, hogy az államtitkári rangú kormányszóvivő, Kovács Zoltán a Kamara szakmai javaslatait a közelmúltban nagy szótöbbséggel megválasztott kamarai elnök vélt politikai kötődése alapján politikailag elfogult dokumentumnak nevezte. A szóvivő szereptévesztése olyan bőszítő volt, és olyan spontán tiltakozást váltott ki, hogy úgy véltem, Orbán Viktor a saját érdekében is megválik ettől a rápillantani is kellemetlen alaktól. De megint naivnak bizonyultam, Orbán Viktor csak azokat űzi el a saját köréből, akik őt sértik meg; akik csak a választóit riasztják, őt azonban fenntartás nélkül szolgálják, maradhatnak. (Nem is beszélve arról a modortalanságról, hogy a szóvivő megkülönböztető betűjel nélkül használja azt a nevet, amelyen idősebb pályatársa negyven éve publicista, szerkesztő.)
Március 18-án Orbán Viktor nagy lépéssel lendítette előre a járvány elleni küzdelem militarizálását. 1109/2020 számú határozatával a kormány a honvédelmi miniszter vezetésével irányító csoportot hozott létre, amelynek feladata a belügyminiszter vezette Operatív Törzs és a Létfontosságú Magyar Vállalatok Biztonságáért Felelős Akciócsoport (vezetője a honvédelmi miniszter) közötti kommunikáció és együttműködés elősegítése. Magyarán a honvédelmi miniszter irányítja az irányító törzset, amely ugyancsak a honvédelmi miniszter irányítása alatt irányítja az Akciócsoportot, amelynek az a feladata, hogy elősegítse az együttműködést a belügyminiszter irányította Operatív Törzzsel.
Barokkosabban ezt a semmit magának a Napkirálynak a legfelsőbb kézirata sem fogalmazhatta volna meg.
A határozatból egy dolog hiányzik csak: mi az Akciócsoport jogköre, mennyiben avatkozhat bele a „létfontosságú állami és nem állami gazdasági társaságok” működésébe, mennyiben adhat utasítást a társaság kinevezett vezetőjének vagy éppen a tulajdonosának. Ismerős ez a szemérmesség: 1990 előtt sem részletezte jogszabály, mit is jelent a Párt vezető szerepe. A háborús helyzetben az Akciócsoport utasíthatja a tulajdonost, vagy útját állhatja utasításai érvényesülésének. Az idősebbek emlékezhetnek 1981 decemberére, amikor Jaruzelski puccsa után a lengyel tévében az időjárás jelentést is katonák olvasták be. A katonák nem fogják megfosztani magukat az élvezettől, hogy irányítsanak. Aki látta a képernyőn, hogyan terpeszkedik az ezredesek között Németh Szilárd a Vízművek igazgatósági ülésén, el tudja képzelni, milyen világ jön. Vagy, hogy stílszerűbben szóljunk: mi fog a csapból is folyni.
Most már csak az a kérdés: meddig tart. Március 20. óta a parlament előtt van a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslat, amely nem a vírusról szól, hanem a kormány felhatalmazásáról, hogy a veszélyhelyzet – de nyugodtan használhatjuk, szakszerűtlenül, a hadiállapot kifejezést is – elmúltáig rendeleti úton kormányozza az országot. A vészhelyzet kihirdetésekor Orbán elszántan kijelentette, hogy az összejövetelek, konferenciák megtartásának tilalma nem vonatkozhat az országgyűlésre, hiszen az országgyűlésnek működnie kell, még háború esetén is. A törvényjavaslat már óvatosabb, számol azzal, hogy a parlament a veszélyhelyzetben nem tud ülést tartani, vagy tiszteletben tartva a távolságtartásra vonatkozó kormányzati ajánlást, nem kíván ülésezni, hiszen ki venné magára a felelősséget, hogy a ragály átragad képviselőtársára.
A rendkívüli állapot nem akkor szűnik meg, amikor a járvány megszűnt, hanem amikor az Országgyűlés úgy dönt, hogy megszűnt.
Az 1918-as spanyolnátha történetéből tudjuk, hogy a járványok nem egyetlen nap alatt szűnnek meg. A spanyol 1918. március 11-án kezdődött, a legtöbb áldozatot követelő második hulláma 1918 augusztusában indult útjára, harmadik hulláma 1919 tavaszán, de IV. Károlyt, a mindmáig utolsó magyar királyt is a járvány áldozatának szokták tekinteni, pedig csak 1922-ben halt meg. A veszélyhelyzet fennállása alatt nem lehet népszavazást, időközi választást tartani. Az 2022-es országgyűlési választásról az elfogadásra váró törvény nem rendelkezik. Minek is tenné? Ha a járvány az országgyűlés akaratából még 2022-ben is tart nem lesz nehéz rendeleti úton a választást is elnapolni.
A múlt év őszén, az önkormányzati választás után sokan, többek közt e sorok írója is, úgy gondoltuk, október 13. története, ha nem is a vég kezdete, legalább a kezdet vége. Ha az ellenzék jól politizál, Orbán 2022-ben elvesztheti a választást. A borúlátók ellenben azt huhogták: a belátható jövőben nem is lesz több választás. Most ők állnak nyerésre. Láttuk: a Reichstag-tűz és a felhatalmazási törvény után nem volt több választás. Csak a felhatalmazási törvény hatályát kellett négyévente – JA ODER NEIN? – meghosszabbítani. Persze ehhez egy Hitler is kell.
Nincs nekünk?
***
Írásomat megjelenése előtt néhány barátom, kérésemre, elolvasta. Mindenekelőtt a cikket lezáró szónoki kérdést kifogásolták. Egy szónoki kérdés persze magában rejti a választ. De mégsem válasz. Csupán megpendít egy lehetséges választ. Egy lehetőséget, amely reményeink szerint nem fog bekövetkezni, de ott van a félelmeinkben, szorongásainkban. Vajon gondolta valaki, akár a zsidótörvények idején, hogy Auschwitz megtörténhet? Vajon gondolta valaki a húszas években a Szovjetunióban, hogy 1937-ben ezrével fogják tarkón lőni az embereket abszurd vádak alapján? Igen, sokan gondolták. Elhinni azonban kevesen akarták, mert a legsötétebb félelmeket elűzzük magunktól.
Jogos ellenvetés, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak, a nyílt diktatúrát nem lehet bevezetni. Ha a járvány az év végére megszűnik, ha megtalálják a hatékony védőoltást, akkor a veszélyhelyzetet nem lehet a végtelenségig fenntartani. De hiszen éppen erről van szó. Az Orbán-rendszer porlik, a vezér kapkodása nyomán hívei fogynak. Orbán retteg attól, hogy 2022-ben elveszti a választást. Ha fél, megeshet, hogy minden alkotmányos normát felrúg. És akkor a mi ezernyi ellentéttől, ezernyi gyűlölködéstől szaggatott társadalmunkban ki fog ellenállni neki? Ki áll egy csokor virággal vagy egy köteg kézigránáttal a tankok elébe?
(A cikk az Átlátszón jelent meg, az írást az Átlátszó és a szerző engedélyével közöltük.)
