A nemzetközi háttérhatalom találkozót rendezett valahol, természetesen, valami nagyon titkos helyen, ahol senki nem látja. A nemzetközi háttérhatalmat egy súlyos kérdés foglalkoztatta, amelyről a nemzetközi háttérhatalmon kívül csak Vidnyászky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója tudott, és ezt le is leplezte a Kossuth Rádióban. Ez pedig az volt, hogy „egy nagy, nemzetközi háttérhatalom nem akarta, hogy ő az egyetem kuratóriumának elnöke legyen”. De a nagy, nemzetközi háttérhatalom a jelek szerint nem tudta megakadályozni ezt, mert mégiscsak Vidnyászky Attila lett az egyetem kuratóriumának elnöke.
Ezzel túl is léphetnénk az ügyön, azzal a tanulsággal, hogy „nagy, nemzetközi háttérhatalom” vagy nincs, vagy annyira gyenge, hogy még egy magyar egyetemi kuratóriumi elnöki kinevezést sem tud megakadályozni. S akkor már tényleg olyan, mintha nem is lenne. De nem reménykedhetünk ebben, mert a harc ez ellen a „nagy, nemzetközi háttérhatalom” ellen zajlik, és nemcsak annyit tudhatunk róla, hogy ez a harc soha nem ér véget, hanem Vidnyánszky Attila kinevezése is ennek a harcnak a része. Kultúrharcnak is nevezik, viránynyelven illiberalizmusnak mondják, valójában antiszemitizmust jelent. Nemcsak faji, hanem kulturális értelemben. A magyar „nemzeti” kultúra attól „nemzeti”, hogy nem „zsidó”. Ezt a Horthy-rendszerből jól tudjuk, amikor a magyar nemzeti kereszténység csúcsra jutott, azonos lett önmagával, és tisztán definiálta önmagát. A NER is csak utánozza ezt, helyreállítani akarja.
Magyarországon ezt jelenti a jobboldaliságnak nevezett szörnyűség, amelynek legnagyobb baja éppen az, hogy nem konzervatív, hanem fasiszta. Magyarországon a hivatalos „kereszténység” is ezt jelenti: keresztény az, aki nem zsidó. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy „kereszténynek” lenni, ezért magyarnak lenni azt jelenti, nem zsidónak lenni. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez nem csupán faji zsidóságot jelent, hanem a zsidó kultúrát, a gondolkodást, az ideológiát, aminek lényege a szabadság, a szabad verseny, az egyenlő jogok, minden kivételezés, protekció, előjogok megszüntetése. Magyar, nemzeti és keresztény mindaz, ami ennek az ellentéte. Ez maga a NER.
A szabadság, az egyenlő jogok, a tiszta verseny zsidó dolog (függetlenül attól, hogy a képviselője nem zsidó, mert akkor zsidóbérenc). Mindez ellentétes a nemzeti keresztény mentalitással, amelyben a kivételezés, a előjogok, a protekció, a kapcsolatok számítanak. Hogy szemléletes példával érzékeltessük: Mészáros Lőrinc és az ő „közbeszerzései” nemzetiek és keresztényiek, mert ha szabad lenne a verseny, tisztességes az elbírálás, akkor Mészáros Lőrinc még ma is csődbe ment vízvezetékszerelő lenne a saját képességei és tehetsége alapján Felcsúton. Akkor viszont a nála ügyesebbek, tehetségesebbek nyernék meg a tendereket. S ha más nyer, az „zsidó”, ahogy az maga is „zsidó” metódus, ahol más nyer.
A bálványimádó, nemzeti kereszténység a biblikus zsidó polgársággal szemben sok esetben háttérbe szorult, a szabad versenyben vereséget szenvedett. Ám ezt a különbséget a keresztény nemzeti bálványimádó, álszenteskedő, patetikus, dzsentri mentalitású réteg nem a keresztény nemzeti bálványimádó, álszenteskedő, patetikus, dzsentri mentalitásának tulajdonította, és ezért nem szakított azzal. Ehelyett feltételezte, hogy a szabad versenyben elért sikereit a zsidóság az összeesküvéseinek és háttérhatalmi tevékenységének köszönheti. Ezért a nemzeti kereszténység összeesküvést szőtt a zsidóság ellen és a zsidó mentalitás, kultúra és felfogás ellen, háttérhatalmat épített, és megvonta a zsidókat (és azokat, akiket a szabadság szeretete miatt a zsidó mentalitással azonosított) az egyenlő lehetőségeitől.
Ezt nevezi „keresztény-nemzeti” kormányzásnak. A numerus clausus, a zsidótörvények és az Orbán-féle einstandolások, protekcionizmus között csak módszertani és nagyságrendbeli különbségek vannak, de a lényege ugyanaz. Most nem zsidótörvény korlátozza a színművészetben a zsidók jelenlétét, a „zsidó szellem” és a „zsidós kultúra” terjedését, hanem az egyetem kuratóriuma és a kuratórium elnöke. Amitől a siker érdekében meg kellett volna szabadulni, azt kötelezővé teszik és normaként használják. Ezzel létrejön az élet minden területén egy beteges, torz, patetikus, bálványimádó, hazug mítoszokban élő „keresztény-nemzeti” álkultúra, ideológia és gyakorlat, ami biztos receptje minden bukásnak, sikertelenségnek, szörnyűségnek és nyomornak. Mészáros Lőrinc nem valódi tőkés és szupertehetség az üzleti életben, lássuk be. Ahogy Vidnyánszky Attila sem a legnagyobb magyar művész. De azzá válhatott volna, ha elég tehetséges hozzá, és nem ezt az utat választja.
Őket a keresztény-nemzeti háttérhatalom protekcionizmusa teszi azzá, amivé lettek, megakadályozva az igazi tehetségek kibontakozását és az élet valódi működését. Mesterséges világ jön létre, amely nem a világ törvényei, hanem egy beteg, antiszemita ideológia alapján működik, amelyet a középkorból hozott magával a hamis magyar „keresztény-nemzeti” identitás. Egy hamis vallás társadalmi leképzeződése ez, amely önmagát a zsidósággal és a zsidó bibliai szemlélettel szemben határozta meg. Tudatosan megy szembe a világ törvényeivel, és ahelyett, hogy tanulna tőlük, gyűlöli a zsidókat, és mindazt, ami ezt a szabadságra épülő mentalitást képviseli. Beteg antiszemitizmus áll mögötte, a „keresztény” nemzeti bizonyítási kényszer, hogy jobbak vagyunk. De ezt nem szabad versenyben bizonyítják, hanem úgy, hogy mindent elfoglalnak, erőszakkal megakadályozzák a szabad versenyt és korlátozzák a konkurenciát.
Ezt pedig az élet minden területére ki kell terjeszteniük. Ezért nem lehet szabad a sajtó, nem lehet szabad a parlamenti választás, nem lehet igazi parlament, nem lehet szabad a színház, az oktatás, a tudomány, a trafik sem lehet zsidó tulajdon, hanem nemzeti trafik kell, nemzeti utcai világítás, nemzeti focibajnokság, amelyben fideszes csapatok játszanak egymás ellen a köz pénzén és nem a piac törvényei között. Mindez halálra van ítélve, csak az tartja életben, hogy az európai liberális demokráciák szabad országainak pénzén élősködnek. Ez egy működésképtelen, kontraproduktív modell, amely lélegeztetőgépen működik. Az embereket a valódi információktól el kell zárni, az ország tehetségeit ki kell iktatni. Az alapja a gyűlölet, a zsidó Jézus Krisztus nevében folytatott 1500 éves zsidógyűlölet. Pedig Isten mindazt nekik adta a zsidó Krisztusban, amit a zsidókban irigyeltek, de ők nem vették át.
Szegény Vidnyánszkynak sem lehet egyetlen nyugodt perce, mert bármikor felütheti a fejét a tehetség, a szabadság iránti vágy, a természetesség, a világ törvényeinek működése, amit neki azonnal el kell fojtania, mert az azonnal megkérdőjelezi őt, a szerepét, a feladatát. Ugyanabba a helyzetbe került, mint az, aki kinevezte, aki ezt az egészet kitalálta és mozgatja. Akinek Edward király sorsa jutott, és soha nem tudhatja, mikor lép elő egy walesi bárd, s mennyi walesi bárd lesz belőle. Ezeket a zsidó összeesküvésnek, a háttérhatalomnak tulajdonítja, pedig csak emberek, akik szabadok akarnak lenni. Nem egy beteg ideológia és egy hamis vallás rabszolgái, amelynek logikáját kiterjesztették az élet minden területére. Minden ellenük dolgozik, mert az ember szabadnak született. Ha egy mondatban össze lehet foglalni mindazt, amit ők „zsidónak” neveznek (valójában a világ Isten adta törvénye), akkor ez az.
Ezt pedig nem tudják legyőzni, nem tudják eltaposni, nem tudják örökre kordában tartani. A természet törvénye nem engedi. Ők a természet isteni törvényei ellen harcolnak. A protekció, az erőszak, a kivételezés, a verseny eltüntetése csak látszólag teszi őket győztessé, valójában nem azok. Elcsalt választás nem győzelem, ahogy elfoglalt és megszállt egyetem sem az. Ez mind vereség, kudarc, a gyengeség, a rossz minőség beismerése, a szabad versenyben való helytállás elutasítása. Beismerése, de el nem fogadása annak, hogy a másik jobb. Egy hamis, hazug ideológia nevében bunkósbottal leütik a versenytársat, és győztesnek hirdetik magunkat. Mintha az élet engedné, s nem állna ellent nekik. Minden diktatúra, elnyomás, halálra van ítélve. Igenis, a végén az igazság győz. Mint minden jó színdarabban.
Vidnyánszky „nemzetközi hálózatnak” tulajdonítja, hogy szabad országokban nem látják szívesen. Téved. Azért nem látják szabad országokban szívesen, mert ő egy olyan „nemzeti hálózat” része, amely megfojtja a szabadságot. Aki megfojtja a szabadságot, annak művészete nem lehet igaz. Ez ellentéte annak, amiről az igazi, a valódi művészet szól. Mert a valódi művészet az emberi szabadságról szól, az olyan zsarnokokkal szemben, mint akit ő kiszolgál. A Színház- és Filmművészeti Egyetemről azt mondja, van „egy klikk, egy bagázs”, amely uralja az egyetemet. Ezt kell leváltania. Csakhogy, akiket el kell tüntetnie, azok szabad versenyben jutottak előre, őt pedig odahelyezték. Nemcsak ezeket az embereket kell eltüntetnie, hanem azt a szellemiséget is, amit képviseltek. A „zsidó szellemiséget”. A szabadságot. A libernyákosságot. Ezeket el kell vinnie a hátán és ki kell dobnia őket. Tisztességes művész ily feladatot nem vállal.
Amit ők „háttérhatalomnak” hisznek, az az emberek szabad szíve. Ez ellen harcolnak ők évezredek óta. Güriznek irigységből a szabadság ellen. Mint Káin. Ahelyett, hogy vállalnák a szabadságot, és élveznék azt, akik ők valójában. Ha így lenne, nem szorulnának erre a nyomorult szerepre. Megtalálnák azt a helyet, ami nekik való, amiben ők a legjobbak. A versenytársak pedig elismernék, és tapsolnának nekik. Ezért, amit most tesznek, ne várjanak tapsot.
