Gulyás Gergely Hír TV-ben elhangzott szavai bepillantást engednek a rezsim várható stratégiájába az SZFE szabadságharca ügyében. Gulyás azt mondta, hogy „mindenki maga dönti el, hogy részt kíván-e venni annak az egyetemnek az oktatásában, ahova felvételizett”. A diákok ennek az egyetemnek az autonómiáját akarják megvédeni, és annak az egyetemnek az épületét foglalják el, amelyben felvételiztek.
Csakhogy az Orbán-rezsim az alapítványba helyezéssel és az egyetem fölé helyezett ideológiai komisszárokkal és verőlegényekkel kiszervezték alóluk azt az egyetemet, amelybe felvételiztek, és már az alapítvány által képviselt „ellenegyetemet” tekintik az SZFE-nek.
Ennek látványos jelét is adják, ha bekövetkezik az, amit Gulyás mondott, miszerint „elképzelhetőnek tartja, hogy amíg nem rendeződik a helyzet, máshol fog zajlani az oktatás, mert biztosan vannak olyan diákok, akik tanulni szeretnének”. Ez azt jelenti, hogy az alapítvány kuratóriuma, személyesen Vidnyánszky toboroz egy másik egyetemet, amely ha kell, egy másik épületben kezdi el az oktatást, és aki feladja az elveit, a szabadságharcot, meghajol az önkény előtt azért, hogy diplomát szerezhessen, azok kiválnak az egyetem szabadságharcából és Vidnyánszkyék egyetemén folytatják a tanulmányaikat. Aki ezt nem teszi meg, azt úgy tekintik, hogy formálisan befejezte az egyetemi tanulmányait, és önként kilépett.
Gulyás erre vonatkozó cinikus mondata mindent elmond ennek a gyáva, hazug, korrupt, elnyomó hatalomnak az alantas természetéről: azt mondta, hogy „ezt az alkotmányos jogát a hallgatóknak pedig nem fogják elvenni”. Gulyás azt érti a diákok alkotmányos jogán, hogy ha nem tetszik nekik az általuk létrehozott „ellenegyetem”, akkor kimaradhatnak belőle. Ez a diákok kirúgását jelenti, de formálisan nem kirúgják a diákokat, hanem az önkéntes távozásuknak tekintik, ha nem kívánnak egy jobboldali, keresztényfasiszta, ideológiai agymosásban részt venni. Mindez mérhetetlen cinizmusra vall, mert a diákok alkotmányos joga nem az, hogy elmehetnek, ha nem tetszik, hogy felszámolják az egyetemi autonómiát, hanem az, hogy olyan egyetemen tanuljanak, amely autonómiát élvez, amely nem a kormányzó hatalom ideológiai szolgálóleánya.
Ez az Orbán-rendszer álságos voltának esszenciája: nem rohamozzák meg az SZFE diákok által elfoglalt épületét, hanem másik épületben kezdik el a tanévet, és az általuk indított ellenegyetemet tekintik a hivatalos SZFE-nek. Aki ezt nem fogadja el, és nem hajlandó ebben résztvenni, azt úgy tekintik, hogy saját akaratából elhagyta az egyetemet. Kicserélik a diákokat, a tanárokat, mindezt egy törvényesnek álcázott átszervezés leple alatt. Fizikai erőszakot nem alkalmaznak, miközben az egész eljárás a legdurvább erőszak megnyilvánulása. A kormánynak természetesen semmi köze ehhez, minden törvényes és demokratikus, a diákok és tanárok eldönthetik, hogy akarnak-e az ellopott egyetemban tanuni és tanítani. Ahhoz van alkotmányos joguk, hogy behódolnak az elnyomásnak, vagy ha nem, akkor elveszítik az állásukat és az egyetemi tanulmányaikat.
Az SZFE kicsiben leképezi Magyarországot. Orbán hasonló módszerekkel foglalta el és sajátította ki az egész országot, és végtelen nagylelkűségének megnyilvánulása, hogy akinek ez nem tetszik, az elmehet. Elhagyhatja az országot és az állását, elveszítheti az élete értelmét, a munkáját, az állását, az alkotási lehetőségét. Vagy meghunyászkodik, és beáll a diktatúra keretei közé, vagy elveszít mindent, ami alkotmányos joga és a saját döntése. Minden magyar embert a maga területén ugyanilyen döntés elé állítanak. Akik ellenállnak, azoknak alkotmányos joguk, hogy elveszítsék azt, amire tehetségük és szorgalmuk alapján hivatottak, minden eszközt és lehetőséget, hogy azt tegyék, amit tudnak és amit szeretnek. Az „árulók”, akik kompromisszumot kötnek, azok a rendszer igája és elnyomása alatt tevékenykedhetnek. Ha engedelmesek.
Biztosan lesznek az SZFE diákjai és tanárai között is olyanok, akik majd csendben megadják magukat, mert ha nem teszik, mehetnek világgá. Őriznek egy egyetemi épületet, amiből hivatalosan kilopták az egyetemet. Kihúzták alóluk saját egyetemüket. Az ellenegyetem elkezdi működését valahol máshol. Náluk van a név, a „törvényes” jog és a pecsét, amit a diplomára nyomnak. Aki kimarad, elmehet, ahova akar, az álmainak, a megtervezett jövőjének vége. Vagy feladja az elveit, és megszerezheti a diplomát, miközben olyan személyiségtorzuláson esik át, olyan alkut köt meg, ami egy életre tönkreteszi, és alkalmatlanná teszi arra a pályára, amelyre lépett. Ez a választás Magyarországon. mindez azért, mert Felcsúton hülyére vert az apja egy gyereket, aki bosszút áll a világon, és bebizonyítja, hogy eltapos mindenkit, akikkel szemben komplexusai voltak.
Nincs a magyar társadalomnak válasza egyelőre arra, hogy mit tesz, ha Orbán nem enged a társadalmi ellenállásnak, és kompromisszum nélkül végrehajtja az akaratát. Az egykori fiataldemokrata az egyetemi autonómia felszámolásával egy szabadságharccal találta szemben magát, amely leginkább kifejezi a fiatalok életérzését. Az egykori, értelmiséginek látszó fiatal azonosult szerepével, az önkényúrral, a bunkó zsarnokkal, aki abba tapos bele, ami az életben a legszebb és a legfontosabb. Olyan választás elé állítja a fiatalokat, hogy vagy megtörik a gerincüket, meghajolnak előtte, vagy világgá mennek, vagy lemondanak az álmaikról, vagy fegyveres forradalommal védik meg, szabadítják fel az országukat. De ki akar a 21. századan Európában, az Európai Unió tagjaként fegyverrel harcolni, túlerő lenne fellépni. Hiába foglalja el az egyetemét, a hatalom kinyitja máshol. Ő pedig nem tehet semmit.
Az SZFE diákjai és tanárai megtesítik ma mindazt Magyarországon, amiért érdemes élni, ami ennek az országnak a jobbik arcát mutatja. Nincs joga egy négy évre választott miniszterelnöknek saját ideológiáját ráerőltetni senkire. Nem veheti el az egyetemi autonómiát, nem taposhatja lábbal a szabadságot. De a valóságban mégis megteheti. Sokan vállaltak szolidaritást az SZFE diákjaival, de a szomorú az, hogy az ország nagyobb része kívülről nézi őket, mint a moziban. Nem értik meg az emberek, hogy saját gyerekeikről van szó. Saját gyerekeik gerincét akarják összetörni, szabadságukat, alkotó vágyukat és képességeiket elvenni, egy szörnyeteg uralma alá helyezni. Nem értik, hogy a saját jövőjük is ezen áll vagy bukik, mert mindenkire sor kerül. Végignézik ezt a nemes harcot és szó nélkül veszik tudomásul azt is, ha a legszebb ellenállás, ami az Orbán-rezsim ellen eddig volt, elbukik.
Azért szép az SZFE ellenállása, mert a diákok őszinték, bátrak, kedvesek, és tudják, mit akarnak. Nincsenek politikai céljaik, nem támadtak rá a hatalomra, nincsenek hátsó szándékaik. Egyszerűen normálisan akarnak élni, és a szakmájukat tanulni, művelni, amelynek alapja a szabadság. A szabad életet akarják, a lelki elnyomás, a kontroll, az agymosás, a pszichikai és világnézeti terror ellen. Meg akarják védeni azt, ami az övék. Ezek a fiatalok és a művész tanáraik ellenállnak az önkénynek, a zsarnokságnak, ahogy minden igaz művészi alkotás is erről szól. Ezért katartikus és dármai a szabadságharcuk.
Ők az igazi ellenzék, nem az Orbán pénzén kitartott parlamenti kollaboránsok. Akik az életékürt küzdenek, az emberhez méltó életet és az alapvető jogaikat követelik. S nem tudják, mit tehetnek majd akkor, ha a hatalom minden ellenállás ellenére végigviszi azt, amit eltervezett. Orbán lefejezi a magyar művészeti élet legjavát. Lehet, hogy most győz, lehet, hogy kijátssza, eltapossa őket. De az élet ezzel nem ér véget. Ezek az emberek tehetséges emberek, akik nem fogják a tehetségüket elherdálni, az álmaikat feladni, és a művészi szabadságot a felcsúti furtballpálya VIP páholyának színvonalára cserélni. Egyszer még színre lépnek.
