Az alábbi írás azért haladja meg a szokásos terjedelmet, mert tényekkel cáfolja Orbán és szélsőjobboldali hívei vádjait, miszerint líbiai és szíriai beavatkozásával Amerika idézte elő a menekültválságot. Ajánljuk azoknak, akik a goebbelsi propaganda tévhitében élnek, és azoknak, akik nem tudnak védekezni a hazugságok ellen. Az írás végére világossá válik, hogy Orbán a diplomáciai testületnek hazudott. Orbánt és kormányát saját logikája alapján felelősség terheli a kialakult káosz miatt.
Magyarországon futótűzként terjed az amerikaellenesség. A menekültáradat miatt az Egyesült Államokat teszik felelőssé. Azt állítják, Amerika beavatkozása okozta a térség destabilizálódását, és ez indította el a menekülthullámot. A szélsőjobboldal vádjai kikerültek a politikai alvilág keretei közül, kontroll nélkül teszi magévá a szélesebb nyilvánosság. A kuruc.info szubkultúrájához tartozó rágalmak nemcsak a kormányközeli média, hanem a miniszterelnök szótárába is bekerültek.
A vádak szerint Amerika buktatta meg Kadhafit, a „demokráciát akarta exportálni” Szíriába. Amerika (és persze Izrael) hozta létre az Iszlám Államot, sőt a menekülteket is ők pénzelik, hogy Európába menjenek. Mindennek hátterében az amerikai gazdasági érdekek, a zsidók világuralmi törekvései állnak. Amerika az olaj miatt bombázta a térséget. Miután káoszt okozott, az egészet otthagyta. A következményeket Európa és főleg a szegény magyar nép viseli, akik ellen megint összefogott a világ. Vagyis: a háttérhatalom.
E vádak evidenciaként fogalmazódnak meg a rezsim sajtójában és az állami médiában is. A rágalmak pontosan illeszkednek a demokráciaellenes propagandába, amely a világ bajaiért a liberális demokráciát teszi felelőssé, orvosságként az illiberális államot ajánlja. Ehhez fontos a világ legerősebb demokráciájának, Amerikának a kriminalizálása. Ez a dzsihád propagandájára emlékeztet. A magyar demokratáknak ez azért sem lehet közömbös, mert az igazság elferdítése mellett ez a propaganda saját szabadságuk elpusztítását szolgálja.
A rezsim szélsőjobboldali sajtójának vezéralakja, Bayer Zsolt 2015. május 20-án a Tűzparancs című cikkében ezt írta: „az Egyesült Államok és Európa közös erővel szétbombázta Kadhafi rendszerét, mert… Itt most sok mindent lehetne írni, de teljesen mindegy az a sok minden. Azért, mert az Egyesült Államok és Európa nem normális, önsorsrontó, ön- és közveszélyes elmebeteg. Hát azért. Így aztán most nincsen Líbia. Nincs ott állam. Eddig Kadhafi állama felfogta a menekültáradatot, most már nem fogja fel, hanem a líbiaiak is csatlakoznak a menekülőkhöz, és özönlenek Európába.”
2011. március 27-én jelent meg az Indexen „Az olasz partokhoz érkezett a menekülteket szállító hajó” címmel az alábbi hír: „Az Olaszországhoz tartozó Lampedusa szigete közelébe érkezett egy afrikai menekülteket szállító hajó, az első, amely a harcok kezdete óta Líbiából indult.” A menekülthullám Líbiából 2011. március 27-én indult el Európába, amikor Kadhafi rendszere még állt. Kadhafi állama semmit nem fogott fel, ahogy Bayer álltja. Ellenkezőleg: a polgárháborúval elindította a menekültáradatot. 2011. március 24-én arról adott hírt az al-Jazeera, hogy a 6,4 milliós Líbiából már 290 ezer ember menekült el a harcok kezdete óta, 600 ezer ember azonnali humanitárius segítségre szorul.
Kadhafi rendszere javában állt, amikor 2011. március 20-án ez a hír jelent meg: „A líbiai állami tévében bejelentette egy kormányhivatalnok, hogy felfüggesztik az Európával folytatott, az illegális bevándorlás visszaszorítását célzó együttműködést (al-Jazeera).” Vagyis Kadhafi számolta fel az illegális bevándorlásra vonatkozó együttműködést Európával, nem az amerikaiak. Nem amerikai beavatkozás eredménye a menekülthullám, hanem Kadhafi műve. Fordítva, mint ahogy Bayer állítja. Kadhafi meg is fenyegette Európát, ha nem hagy fel a népirtást akadályozó hadműveletekkel, menekültekkel árasztja el Európát. Kadhafi nem visszafogta, hanem gerjesztette a menekültáradatot.
Az amerikaellenes uszítás nem maradt a szélsőjobboldali zsurnalizmus szintjén. Orbán a magyar nagykövetek gyűlésén ezt mondta: „Ha egy jelentős nemzetközi szereplő (nyilvánvalóan az USA-ra célzott) úgy dönt, hogy Líbiában megdönti a neki nem tetsző kormányt, és vállalja a kockázatot, hogy háború, majd káosz alakul ki, és nincs többé, ami feltartsa az Afrikából jövő tömegeket, akkor azok el fognak indulni.” A tudósítás szerint „Orbán jól emlékszik, amikor Berlusconi megmondta, hogy neki pénzügyi és politikai megállapodása van Líbiával, így onnan menekültáradattól nem kell tartania Olaszországnak.”
2011. február 26-án Ignazio La Russa olasz védelmi miniszter bejelentette, hogy Olaszország felfüggesztette a Líbiával 2008-ban kötött szerződését, amely többek között azt is megtiltotta, hogy bármilyen katonai műveletben vegyen részt Kadhafi rezsime ellen, és területét sem lehetne használni ilyen okokból. (Forrás: Wall Street Journal) Olaszország már a NATO-beavatkozás és az első Európába tartó menekülthajó előtt felszámolta Kadhafival kötött megállapodását.
2011. március 5-én Berlusconi a líbiai felkelők oldalára állt és a líbiai demokratizálódást támogató nyilatkozatot tett: „A tunéziaihoz és egyiptomihoz hasonló, a demokrácia felé mutató változásokat remél Líbiában”, mondta Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, aki korábban Kadhafi egyik szövetségesének számított. (Forrás: AFP) Eszerint nem Amerika erőltette Líbiára a demokráciát, ahogy Bayer állítja, hanem egyebek mellett Berlusconi, akire Orbán hivatkozik. Mire a menekültáradat megindult, Berlusconinak már semmiféle megegyezése nem volt Kadhafival. Február 24-én Christian Wulff német államfő Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnökkel tartott eszmecseréje után éles szavakkal bélyegezte meg Kadhafit. Ami az országában folyik, mondta, az „állami terrorizmus, ilyesmire csak pszichopaták képesek”.
Bayer és Orbán utólag az állami terrorizmust és a pszichopatákat vette védelmébe. Bayer cikke így folytatódott: „Mert az Egyesült Államok úgy döntött, Szíriába is elviszi a „demokráciát”. Gyorsan kinevezte hát Aszadot főgonosznak, és szétszedte az országát. Többek között felfegyverezte a jelenleg fejeket levágó és embereket elevenen elégető Iszlám Állam tagjait, éppen Aszad ellen. Aztán amikor látta, mit tett, hamar elkezdett tárgyalni Aszaddal, hogy segítsen lefegyverezni és kiirtani az Iszlám Államot. Ugyanezt csinálta Amerika Irakban és Irakkal, ugyanezt Szaddám Huszeinnel. Ugyanezt Afganisztánban – ugyanezt mindenhol.”
Szíriával kapcsolatban csak a hírek címeit közöljük: „Két nap alatt két szunnita faluban ölhettek meg 150 embert a rezsim milíciái.” „A szíriai rezsim borzalmas módszerekkel kínzott gyerekeket is, a HRW a hágai bíróság elé állíttatná.” „Letépték a lábkörmeit, sokkolták a péniszét.” „Pajzsként raktak gyerekeket a tankokra.” „Az ENSZ szerint módszeresen kínoztak, mészároltak le akár tízéves gyerekeket is Szíriában.” Ez volt tehát az ok nélküli beavatkozás. Amerika nevezte ki Aszadot „főgonosznak”.
Hogy a szír felkelők ellen miért kellett fellépni, arról egy hírrészlet: „Nőket és gyerekeket gyilkoltak szír felkelők. A szíriai felkelők legalább 190 civilt öltek meg augusztusi offenzívájukon Latakia tartományban.” A Röszkéhez érkező szerencsétleneket mindenki gyilkolja, aki éppen elfoglalja a falujukat vagy a városukat. „A megölt civilek közül 57 nő és 18 gyerek volt. A lázadók 67 polgári lakost kivégzésszerűen öltek meg. Több holttestet megkötözve vagy lefejezve találtak meg.” Akiket nem öltek meg, azok állnak az esőben Röszkénél. Őket nem állítja meg egy kerítés, és nem fognak visszamenni oda, ahonnan jöttek. Az Indexen megjelent olyan felvétel, miszerint az egymás ellen harcolók egymás holttestéből ettek.
„A szíriai rezsim ellen harcoló ellenzékiek mind egy szálig az al-Kaidával kapcsolatban álló terroristák, akik emberi szíveket esznek és élő embereket csonkítanak meg, áldozataik levágott végtagjait pedig elküldik azok családjának” – állította az ENSZ Közgyűlése előtt tartott beszédében Valíd Moallem szíriai külügyminiszter. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 2013. szeptemberi jelentése szerint a felkelők is számos háborús bűncselekményt követtek el Szíriában. A jelentés hasonlóan kegyetlen háborús és emberiesség elleni bűntettekkel vádolta a kormányzatot is. Százezer fegyveres akarja megdönteni az Aszad-rezsimet a jelentés szerint, ezeknek csak 10-12 százaléka iszlámista. A felkelők egymást is megtámadták Szíria északkeleti részén. Hol van itt Amerika?
Aszad ellen támadtak fel a lázadók, mindkét fél gyilkol. Ők szedték szét az országot, nem Amerika. Bayer szerint az Egyesült Államok úgy döntött, Szíriába is elviszi a „demokráciát”. „Demokráciát” – így idézőjelben. Március 26-án „Népfelkelést hirdettek a Facebookon” címmel a következő hír jelent meg: „Népfelkelésre buzdító felhívás jelent meg a Facebook közösségi portálon szombaton, egy nappal azután, hogy Szíria legnagyobb városaiban vérfürdőbe torkollottak a rendszerellenes tüntetések. A felhívásban szombatra népfelkelést hirdettek meg minden szíriai tartományban.” A rendszerellenes tüntetések résztvevői nem amerikaiak, hanem szíriaiak. Ők követeltek több demokráciát, nem Amerika. A vérbefojott rendszerellenes tüntetések képei mutatják, nem amerikaiak tüntettek a demokráciáért.
Szemben a korábbi arab felkelésekkel, Szíriában minden ellenzéki megmozdulás mecsetekből indult ki vagy ott is zajlik. Így volt ez az eddigi legnagyobb megmozdulásoknak otthont adó Daraában (ahol tömegmészárlást rendeztek – a Bayer szerint „főgonosznak” csak kinevezett – Aszad emberei). Az ország két legnagyobb városában, Damaszkuszban és Aleppóban is a világhírű mecsetek váltak a tüntetések központjává. Ez az oka, hogy az Iszlám Állam itt vetette meg a lábát. A mecsetek nem arról híresek, hogy ott az amerikaiak szervezik a demokráciát. Az Iszlám Állam létrejöttéért nem Amerika a felelős, hanem Mohamed próféta, aki átírta a Koránt és az iszlámból dzsihádot csinált.
Orbán állítása szerint Amerika döntötte meg Líbiában a neki nem tetsző kormányt. 2011. március 21-i hír szerint: „Franciaország úgy döntött, elvállalja a szerepet és megállítja Kadhafi gyilkos őrületét azok ellen, akiknek egyetlen bűne, hogy fel akarták magukat szabadítani a szolgaság alól” – mondta Nicolas Sarkozy francia elnök a párizsi csúcson, melynek vége után nem sokkal már úton is voltak a francia repülőgépek Líbia felé. Yves Leterme belga miniszterelnök azt mondta, egyértelműen a franciák vezetik az akciót. Franciaország volt az első ország, amely hivatalosan elismerte a Bengáziban alakult Líbiai Nemzeti Tanácsot, a felkelők kormányát.” Bengáziban volt a lázadás központja, ahol meggyilkolták később az amerikai nagykövetet.
A szíriaia helyzet nem annak következménye, hogy Amerika oda akarta vinni a demokráciát, hanem a franciák szerint az, hogy a szíriai nép fel akarta szabadítani magát a szolgaság alól. A katonai beavatkozást az ENSZ BT 1973. számú határozata tette lehetővé, amelyben a tűzszünetet és a civilek elleni erőszak megakadályozását tűzték ki célul. Ennek egyik eleme a repüléstilalmi zóna létrehozása volt, hogy ne tudjanak civileket, nőket és gyerekeket bombázni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2011. március 18-án 10 igen és 5 tartózkodás mellett elfogadta a légtérzár kiépítésére és a civilek védelmére irányuló légi csapások jogosságát. A 15 tagú BT két állandó tagja, Oroszország és Kína, valamint India, Brazília és Németország tartózkodott a szavazástól. A tartózkodók közül Kadhafi olajat ajánlott Indiának, Kínának és Brazíliának. Ők azok, akiket az olaj motivált. Kína arab és az afrikai országok kérésére nem vétózta meg a biztonsági tanácsi határozatot.
Líbiai felkelők akartak több szabadságot és demokráciát, nem Amerika. A felkelések és a káosz oka nem Amerika, hanem az embertelen rezsimek, amelyek ellen fellázadt saját népük. Íme egy hír: „A felkelők szóvivője azzal vádolta Kadhafi erőit, hogy élő pajzsként használnak civileket a felkelők által irányított Miszrata közelében, jelentette az al-Arabíja.” Nem Amerika döntötte meg „a neki nem tetsző kormányt”, ahogyan ezt Orbán állítja, hanem a felkelők. Kadhafi elfogott katonái „meglepettségükről beszélnek, hiszen az „ellenség” sem az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat tagjaihoz, sem a Moszad izraeli titkos ügynökeihez, sem külföldi zsoldosokhoz nem hasonlít. Márpedig a rezsim így írta le őket.” Orbán, Bayer és híveik a tömeggyilkos Kadhafi propagandáját visszhangozzák.
Miért kellett beavatkozni? Február 23-án „petíciót indított az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet, amely azonnali lépésekre sürgeti Barack Obama amerikai elnököt és az Egyesült Államok ENSZ-delegációját Líbia ügyében”. (Forrás: al-Jazeera) Az Amnesty International az amerikai katonai beavatkozások bírálatáról ismert. 2011. március 20-i közlemény szerint „Nelson Mandela egykori harcostársa, a Nobel-békedíjas Desmond Tutu azt mondta, utolsó eszközként támogatja a Kadhafi elleni légicsapásokat. Szerinte a líbiai kormányerők brutális fellépése egész Afrikára szégyent hozott, a nemzetközi közösségnek pedig meg kell védenie a líbiai népet.” (BBC)
Az ENSZ BT határozata után az Egyesült Államok bejelentette, hogy csökkenti szerepvállalását az akkor egy hónapja tartó líbiai katonai akcióban, március 31-én átadta az irányítást a NATO-nak. Nem Amerika döntötte meg Kadhafi kormányát, ahogy Orbán állítja, hanem a líbiaiak nemzetközi segítséggel. Nem amerikai, hanem kanadai volt a líbiai hadműveletek parancsnoka. Román és bolgár hajó is volt a tengeri blokádnál. Dánia hat gépet küldött a hadművelethez, amelyek olasz repülőtérről indultak. Hollandiából hat F-16-os vadászgép indult útnak. Jordánia is csatlakozott. Norvégok hat F-16-ossal és 120 fős kiszolgáló személyzettel járultak hozzá a líbiai akcióhoz. Katari gépek is résztvettek. Jóváhagyta a török parlament, hogy az ország részt vegyen a NATO-akcióban. A spanyol parlament is így döntött. Ausztrália szintén beszállt a szíriai légitámadásokba. Akkor miért is felelős mindenért Amerika?
2011. februárjában Svájc azonnali hatállyal zárolta Kadhafi vagyonát. Az Afrikai Unió a harcok idején elismerte a felkelőket, mint Líbia új vezetését. Az Arab Liga helyreállította Líbia tagságát, a felkelőket ismerve el. Az Orbán által pozitív példának állított török Erdogan követelte Kadhafi lemondását. 2011. márciusában Svédország, Uganda és Németország is befagyaztotta a líbiai vagyont. Hogy ez mennyire nem amerikai ügy volt, hanem az egész világ megmozdulása a civilek megmentés érdekében, mutatja, hogy „Luis-Moreano Ocampo, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze a bírákhoz intézett beadványában úgy vélte, a líbiai vezető emberiség elleni bűncsélekményekkel vádolható a civilek ellen intézett szándékos támadások miatt. Az ügyész elfogatóparancs kiadását kérte Kadhafi, valamint – hasonló vádak miatt – annak fia, Szeif al-Iszlám, illetve a líbiai hírszerzés főnöke, Abdullah asz-Szenuszi ellen.”
Nicolas Sarkozy, korábbi francia elnök utasítására gyilkolták meg tavaly október 20-án Moammer Kadhafit, állította több forrásra hivatkozva a Daily Mail. A brit napilap szerint a bukott diktátort egy francia titkosügynök lőtte fejbe, aki a francia elnök parancsára épült be a lázadók közé. A legpatinásabb olasz napilap, a Corriere della Serra néhány órával később már arról cikkezett, hogy a titkosügynök francia volt. A lap szerint miután a NATO Franciaország támogatásával megkezdte Líbia bombázását, Kadhafi többször is nyíltan fenyegetőzött azzal, hogy felfedi a francia elnökhöz fűződő kapcsolatait, például hogy több millió dollárral támogatta Sarkozy választási kampányát 2007-ben. Mi alapján állítja akkor Orbán Viktor, hogy Amerika döntötte meg a neki nem tetsző rendszert? Mi köze ehhez Amerikának?
Líbia új vezetőit köszöntötték az ENSZ-ben (és nem Washingtonban). A BT mind a 15 tagállama megszavazta a NATO katonai szerepvállalását lezáró határozatot. A határozat október 31-én éjfélkor lépett életbe. Az észak-atlanti szövetség Brüsszelben jelentette be, hogy befejezte líbiai küldetését. A BT egyben könnyített a Líbia ellen bevezetett nemzetközi fegyverembargón is annak érdekében, hogy az ÁNT szavatolni tudja az ország biztonságát.
Bayer szerint „az Egyesült Államok és Európa közös erővel szétbombázta Kadhafi rendszerét, mert… Itt most sok mindent lehetne írni, de teljesen mindegy az a sok minden.” Hát nem mindegy. Tripoliban „mesterlövészek és légvédelmi fegyverekkel is lőtték a tüntetőket Kadhafi katonái, akiknek arra is volt gondjuk, hogy a sebesülteket és a halottakat még a kórházakból is összegyűjtsék, hogy így próbálják eltüntetni a mészárlás nyomait. Egy tripoli orvos arról beszélt, csak ő maga 68 halálos áldozatot látott. Kadhafi fegyveresei több mentőautót is elkötöttek, és ezekből lőttek a tüntetőkre. A parancsmegtagadó katonákat egyszerűen kivégzik. Ben Wedeman, a CNN tudósítójának a líbiai légierő egyik pilótája mesélte, hogy egy Tripoli melletti légitámaszponton több pilótát is agyonlőttek, mert nem voltak hajlandók bombázni a tüntetőket.” Kadhafi a légierőt és a páncélosait is bevetette a polgári lakosság ellen.
Egy másik híradás szerint „Líbiában tartózkodó francia orvos szerint csak Bengáziban kétezernél is többen halhattak meg az elmúlt egy hétben”. Az al-Jazeera szerint „A Human Rights Watch jogvédő szervezet szerint bizonyítékok vannak arra, hogy a Kadhafihoz hű katonák megöltek legalább 17 fogva tartottat, és önkényesen kivégeztek több tucatnyi civilt, amikor a lázadók bevonultak Tripoliba. A fővárost járó riporterek oszló tetemeket láttak több helyütt, köztük Kadhafi báb-el-azízíjai erődítménye közelében is”. Egy későbbi hír szerint „Tripoli egyik déli külvárosában lévő tárolóépületben, amit Kadhafi egyik fiának milíciája használt, a líbiai háború eddigi legbrutálisabb tömeges kivégzőhelyére bukkantak. Az épületben több mint negyven szénné égett holttestet találtak, az udvarban még hetet. A gyilkosságokat a kormányerők követték el, az áldozatok civilek voltak, akiket az elmúlt hónapokban tartóztattak le Kadhafi-ellenes tevékenység gyanújával”.
Erről mondja Bayer, hogy „itt most sok mindent lehetne írni, de teljesen mindegy az a sok minden”. Meg erről: „A csontok – koponyák, bordák, lábszárcsontok, mindenféle csont – úgy hevernek a kis tárolóépületben, a hamu között, mint egy náci krematóriumról készült fotón. Némelyik áldozat a hasán, némelyik az oldalán fekszik, van amelyik a plafonra mered elszenesedett holtában – abban a helyzetben, ahogy meghaltak, amikor a túlélők elmondása szerint augusztus 23-án a kadhafista őrök kinyitották az ajtót, tüzet nyitottak rájuk, aztán meggyújtották a maradványaikat.” 2011. szeptemberében is még tömegsírt találtak Tripoliban: „Az 1270 áldozatot követelő vérengzést Kadhafi biztonsági erői követték el még 1996-ban.”
Kadhafi vérengzése miatt néhány hét alatt 100 ezer külföldi hagyta el Líbiát. A hazai sajtó úgy tudósított róla, hogy „Hazajöttek a magyarok a líbiai pokolból”. Ezt a poklot minősítette úgy Bayer, hogy „teljesen mindegy mi az a sok minden”. Orbán házi testőrségére volt szükség: „A mentőakciót a kinnrekedt magyarok hazahozatalára a Terrorelhárítási Központ szervezte. Egy Boeing–737-es Malév-gép reggel fél tíz körül landolt Tripoliban, és ma este nyolc után érkezett vissza Ferihegyre.”
Hogy kik okoztak káoszt, arról 2011. április 2-án ezt lehetett olvasni: „Szaúd-Arábia azt állította, hogy Irán felekezeti ellentéteket szít a térségben, s nem tartja tiszteletben a jószomszédi kapcsolatokat. Erre példaként azt hozta fel, hogy Kuvaitban Irán javára kémkedő hálózatot számoltak fel. Egyiptom fegyvereket szállít a líbiai felkelőknek.” Ez az Irán az, amelyet Orbán pozitív példaként állított a nagykövetek elé, szemben Amerikával, mint amely országgal jó kapcsolatokra kell törekedni, s ennek érdekében Orbán hamarosan Iránba látogat.
Hogyan reagált a nemzetközi beavatkozásra Líbia népe, amelyet Orbán Amerika szemére vetett? Üdvözölték a nemzetközi beavatkozást Bengazi lakói, akik a Reutersnek nyilatkoztak. „Úgy hisszük, ez Kadhafi végét jelenti. A líbiaiak sohasem felejtik el Franciaországnak, hogy kiálltak értünk. Nélkülük Bengázit már bevették volna”, mondta az egyik lakó. Egy másik úgy fogalmazott, hálásak a franciáknak, Angliának, Amerikának és az arab országoknak a segítségért. A líbiai állami tévé keresztes háborúnak nevezte a nyugati támadást, de az éppenséggel nincs távol Orbán „keresztény Magyarországának” és szentkoronás alaptörvényének gondolatvilágától. 2011. augusztusában Tripoli egyik negyedében, ahol a Guardian tudósítója tartózkodott, az emberek a NATO-nak hálálkodtak a beavatkozásért. Egy férfi Anglia feliratú pólóban hangosan éltette David Cameront és Nicolas Sarkozyt, és azt mondta, „Anglia jó, Anglia jó, köszönjük, köszönjük!”. Erre milyen gombot varr a hazug Bayer?
A tömeggyilkos Kadhafinak Orbán Viktoron és Bayer Zsolton kívül is voltak barátai, akikre a nehéz időkben is számíthatott. Hugo Chavez venezuelai elnök így ítélte el a támadást: „Még több halál, még több háború. Ők a háború mesterei. Az Egyesült Államok és az Európai Unió keze van ebben. Meg akarják szerezni Líbia olaját, a líbiaiak élete nem számít nekik.” Ez szinte szó szerint egyezik Bayer és Orbán szövegével. Hasonlóan értékelte a helyzetet Evo Morales bolíviai és Daniel Ortega nicaraguai diktátor is. Fidel Castro annyit mondott, a támadás a nyugati kapitalista világ legrosszabb arcát mutatja. Orbán, Kadhafi, Bayer, Fidel Castro, Chavez (akiről Bengáziban Kadhafi futballstadiont nevezett el), Ortega egy táborban vannak. Európában a nyugati beavatkozás ellen egyedül a spanyol kommunisták tiltakoztak, antikapitalista jelszavakkal.
Végezetül vizsgáljuk meg, hogyan állt Magyarország a líbiai katonai akcióhoz. Orbán és Bayer azt mondja, nem lett volna szabad beavatkozni, Amerika csinálta az egészet, hogy a demokráciát exportálja, és Amerika okozott káoszt. Nos, az Orbán-kormány külügyminisztere, Martonyi János politikai támogatásáról biztosította a líbiai katonai akcióval kapcsolatban az Európai Uniót, és Magyarország csak azért nem vett részt az akcióban, mert nincs erre alkalmas repülőgépe. Magyarország azért nem küldött – sok európai állammal ellentétben – harci gépeket a Kadhafi-rezsim ellen, mert „magyar pilóta nincsen légi utántöltésre kiképezve”. A magyar kormány teljes egészében egyetért az ENSZ BT Líbia elleni légtérzárlati határozatával – szögezte le Martonyi János. Azt mondta, ő személy szerint örült volna, ha ezt a határozatot már korábban meghozták volna.
Orbán olyan katonai akciót varrt Amerikába nyakába, amelyet négy évvel ezelőtt saját kormánya megszavazott, külügyminisztere támogatott. Kadhafi megdöntésében katonai erővel csak azért nem vett részt, mert egyetlen használható repülőgépe nem volt, miután kenőpénzek miatt vásárolta meg annak idején a NATO-val nem kompatibilis, bevethetetlen Gripeneket. Az Orbán-kormány külügyminisztériuma augusztus 23-án közölte, hogy a magyar kormány is elismerte a líbiai lázadók átmeneti tanácsát Líbia törvényes képviselőjének. Orbán maga is támogatta annak a Kadhafinak a megdöntését, amelyről most azt állította, hogy Amerika döntött úgy, „hogy Líbiában megdönti a neki nem tetsző kormányt”. Mindezt diplomaták képébe hazudta, akik tudják, mi történt. Náci propagandát adott elő a diplomáciai testületnek.
Martonyi János külügyminiszter már március óta kapcsolatban volt a lázadók vezetőivel, és miniszteri megbízottat küldött a felkelés fészkének számító Bengáziba. 2011. december 14-15. között Tripoliba látogatott, ahol találkozott Musztafa Dzsalil-lal, az Átmeneti Nemzeti Tanács elnökével, akik Kadhafit megdöntötték. Orbán annak tudatában varrta az amerikaiak nyakába a líbiai katonai akciót, hogy a polgárháború idején a magyar nagykövetség egyetlen európai követségként maradt Líbiában, ahol az Egyesült Államokat és az EU-t is képviselte. Magyarország szerepét a líbiai konfliktusban az EU több vezetője is méltatta, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter levélben köszönte meg. Líbia ENSZ-nagykövete, Ibrahim Dabbasi pedig úgy nyilatkozott, hogy Magyarország „pozitív szerepet játszott a líbiai konfliktusban”.
Magyarország tevékenyen részt vett Kadhafi megbuktatásában. Orbán kormánya szerepet vállalt a neki nem tetsző kormány megdöntésében, és – saját logikája szerint – ezzel maga is okozója a káosznak, aminek eredménye a menekülthullám lett. Március 11-én Martonyi a Magyar Rádióban ezt mondta: „Moamer Kadhafinak távoznia kell a hatalomból. Meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy Líbiában is meginduljon a demokratikus átalakulási folyamat”. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a hivatkozott Berlusconi, hanem Orbán kormánya is el akarta vinni a demokráciát Líbiába. Amikor 2011. október 20-án bejelentették, hogy megölték Kadhafit, Martonyi közleménye szerint „ez mérföldkő az új rendszer demokratikus konszolidációjának folyamatában, és lehetőséget teremt arra, hogy az ÁNT a demokratikus Líbia megteremtése érdekében helyreállítsa a rendet”. A diktátor halálhírére Tripoli, Bengázi és Szirt lakosai az utcára vonultak ünnepelni.
Hab a tortán, hogy április végén tíz líbiai sérült érkezett Budapestre, a magyar állam tíz sérült felkelő gyógykezelését vállalta térítésmentesen. Augusztus 18-ig további 68 sebesültet láttak el, az ő ellátásuk költségeit az új líbiai állam fedezte. A Fidesz-kormány Bengáziba küldött 2,5 tonna súlyú segélyt, kötszereket és élelmiszert. Nem Kadhafinak, hanem a felkelőknek. A felkelőket támogatta az Orbán-kormány, akik Kadhafit akarták megdönteni. Ha valóban Kadhafi megdöntése okozta a káoszt, és ez indította el a menekültválságot, akkor abból Orbán Viktor kormánya is kivette a részét.
Bayer saját hazugságai alapján azt állította, hogy „felelőtlen, ostoba, ön- és közveszélyes kretén. Ez az Egyesült Államok. És ez sajnos nem megátalkodott vendéglői politizálás, hanem a legszomorúbb tény. És egész működésének egyetlen kézzelfogható eredménye az, hogy immáron Közel- és Távol-Keletről is özönlenek a menekülők Európába. Mert Amerika oda is elvitte a demokráciát.” Amerika nem vitt sehova semmit. Zsarnokaik ellen lázadt fel a nép, Amerika pedig ENSZ határozatok alapján nemzetközi koalíció egy tagjaként mentette a civileket. Azokat, akiket most Orbánék úgy kezelnek, mint az állatokat. A menekült jellegüket megtagadják.
Ha van két felelőtlen, ostoba, ön- és közveszélyes kretén, akkor azt Orbán Viktornak és Bayer Zsoltnak hívják. S azok is kretének, akik az amerikaellenes hazugságaikat elhiszik, és a náci szövegeket terjesztik.
