Orbán szilárd elvei ellenére elkezdett kölcsönökből élni, ami azt jelenti, hogy hitelfelvétel nélkül már csődbe menne a rezsim. Mindenki ismeri Orbán álláspontját a hitelekről, amit többször, sőt gyakran kifejtett. Ennek lényege, hogy a hitelek elindítanak egy eladósodási spirált, amiből nem lehet kijönni, és csődbe döntik azországot. Ezért volt első dolga az adósrabszolgaság elleni szabadságharc, és minden pénzt összeszedett, még az emberek nyugdíj-pénztári megtakarításait is ellopta, hogy kifizesse a hiteleket. Ennek kétségkívül volt gazdasági haszna, de az ország visszasüllyedt ugyanoda, mert a hitelfizetés helyett a pénzt ellopták, másrészt a korrupcióra és a protekcionizmusra épülő gazdaság nem működik.
Ezért sokkal nagyobb figyelmet érdemel a tény, hogy Orbán több évtizedre eladósította az országot (mivel övé az ország, így önmagát, de a pénzt a népnek kell visszafizetnie), mint amekkora figyelmet kap a tény, hogy Orbán felvett egy 2,5 milliárdos euróhitelt. Mint mondta, a 800-900 milliárdnyi forint hitel felét tíz évre, felét harminc évre vette fel. Vannak olyan gazdaságpolitikusok, akik nem félnek a hitelektől, hétköznapi dolog számukra a hitelfelvétel, ami a működés szerves része. Orbán azonban megrögzött hitelellenes, aki soha nem venne fel hitelt, ha nem szorul rá. Ennek a rászorultságnak is esetében olyannak kell lennie, hogy ne legyen más megoldás, mint a hitel. Ez viszont azt jelenti, hogy bajban van.
Mivel nem látszik, hogy ezt a hitelt egy olyan fejlesztésre vagy beruházásra vette fel, amely a hitelt és kamatait többszörösen megtermeli, várhatóan a hiteltörlesztés jelentősen megtermeli a költségvetést, lelassítja a növekedést, és elindul egy gyorsuló, lefelé vezető spirál. Ez a hitelfelvétel, a több évtizedre való eladósodás súlyos figyelmeztetés, hatalmas felkiáltójel, hogy az Orbán-rezsim a csőd szélén áll, különben Orbán soha nem vett volna fel hitelt. Ő maga mondta el azt számos alkalommal, hogy ez a csőd, az elszegényedés, a nyomor biztos útja. A hitel ugyanis nem a megélhetésre való, mert akkor az még nagyobb bajt okoz, hanem biztosan megtérülő befektetésekre, amelyek hamar kitermelik a hitelt és a hitel árát. Ilyenről azonban nem tudunk.
A kötvénykibocsátással szerzett pénz részben a járvány okozta károkat enyhítheti, másrészt garancia lehet arra az esetre, ha a jogállamiság hiánya miatt nem jönnek az EU-s pénzek. Jelezhette ezzel azt is, hogy nem szorul rá a hirtelen pénzre, ezért nem kényszerül kompromisszumra a jogállamiságról szóló vitában. De a találgatások mellett száz szónak is egy a vége: ha az ország valóban stabil anyagi helyzetben lenne, akkor Orbán soha nem nyúlna hitel után, hanem mindent saját erőből oldana meg. Egész politikai pályafutása a hitelek és az eladósodás utálatára épült, ezzel támadta mindig a szoci kormányokat, akik nagyon szerettek hitelből élni. Most már ő is rákényszerült. Korábban a válságkezelést sem hitelből akarta finanszírozni, már az is annak számít. Elérte a NER-t a pénzhiány.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a jogállamiság követelménye bizonytalanná teszi az EU-s pénzeket is, mert ha a jogállamisághoz kötik a kifizetéseket és azt szigorúan be is tartják, akkor Orbánnak egy megveszekedett fillér nem jár. Szokása szerint hazudik a hitelfelvétel valódi jelentéséről is, a jogállamisági kritérium tartalmáról is. A hitelfelvétel szükségét úgy állította be, hogy „Magyarország van olyan stabil, hogy forrásokhoz jusson még Nyugat-Európában is”. Aki igazán stabil, az nem vesz fel hiteleket, esetleg nem felvesz, hanem nyújt hiteleket. Az Orbán szerint bukottnak nevezett Nyugat-Európa tartotta el eddig is az orbáni illiberális keresztényfasiszta rendszert, most pedig még hitelt is onnan kap, amikor már annyi pénze sincs, hogy az ország normális működését finanszírozza hitel nélkül. Az EU-ban kialakult patthelyzetben nincs választása, csak a teljes elutasítás, mert az ő rendszerének lényege a jogállamiság elutasítása.
Orbán nem engedhet abból, hogy a jogállamiság ne legyen az EU-s pénzek kifizetésének feltétele, mert ha elfogadja ezt a feltételt, akkor nem kap egy fillért sem, vagy fel kell adnia az önkényuralmát, amre nem hajlandó. Ezért a kialakult válság egyetlen megoldása az lehet, hogy a Manfred Weber-féle karrierista, elvtelen, sunyi alakok felajánlják neki, hogy nem kell aggódnia a jogállamiság kritériumának megszavazása során, mert olyan bírósági fellebbezési lehetősége lesz, amely megakadályozza, hogy a pénzt megvonják tőle. Mire egy ilyen bírósági fellebbezés után döntés születik, már el is költötték azt a pénzt, amit vissza kellene tartani. Mert ezeket az elvtelen EU-karrieristákat csak az érdekli, hogy menjen az EU és a jó állásuk gond nélkül megmaradjon.
Akár így, akár úgy, egy fasiszta diktatúra csődr van ítélve. Orbánnak pedig tudnia kell, hogy az ő kedves népe nem hülye, csak úgy tesz. Pontosan tudják, hogy ő és a bandája kicsoda, mindezt csak addig tűrik el, amíg van EU, létezik az EU-s szelep, s amíg megtalálja azistenadta nép is a maga pecsenyéjét. Ha ez elmúlik, ha nem lehet rázni a rongyot, nem lehet menni németbe meg angolba, meg franciába meg olaszba, mert nem lesz rá pénz, nem lehet menni minden héten wellness-hétvégére, a boltok nem roskadoznak megfizethető áru kajával, akkor Orbánnak vége. Az alkotmány, az emberi jogok akkor jutnak majd a magyarok eszébe, amikor megkordul a hasuk és nem lesz mit beletenni. Akkor nem segítenek a Soros Györgyről szóló hazugságok.
