Miután Norvégia külügyminisztériuma bejelentette, hogy az Orbán-rezsim politikai beavatkozása miatt Magyarország végleg elesett a Norvég Alap 77 milliárdos támogatásától, Gulyás Gergely közölte, hogy jogi lépéseket tesznek, mert „Norvégia ezzel megsérti az EGT tagságból származó kötelezettségeit”. Az Orbán-rezsim láthatóan tévedésben van, pedig a norvégok korábban is közölték, amikor a NER képviselői azt mondták, hogy nekik ez a pénz „jár”, hogy nem kötelesek Magyarországnak pénzt adni. Ez az ő döntésükön múlik.
Az EGT, az Európai Gazdasági Térség, 1994-ben azzal a céllal jött létre, hogy az EU belső piacára vonatkozó rendelkezéseket kiterjeszthessék az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) azon országaira, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak. Így az EU tagországok mellett Norvégia, Izland és Liechtenstein is az EGT tagjai (Svájc nem az). Az EGT megállapodás értelmében a nem uniós EGT országok pénzügyi támogatás nyújtanak uniós országoknak a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésére. Norvégia adja a pénz 97,7% -át, Izland 1,6% -át és Liechtenstein 0,7% -át.
A jogosultság az EU Kohéziós Alapja számára megállapított kritériumok alapján dől el. Eszerint azok az országok részesedhetnek támogatásban, ahol az egy lakosra jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) kevesebb, mint az EU átlagának 90% -a. A 2014–2021-es finanszírozási időszakban ezek az országok Bulgária, Horvátország, Ciprus, Csehország, Észtország, Görögország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia és Szlovénia. A többi uniós ország nem jogosult a támogatásokra. Ezek országok jogosultak, nem pedig „jár” nekik.
Ez azt jelenti, hogy a Norvég Alap támogatásaiból ezek az országok részesedhetnek, de nem azt jelenti, hogy Norvégia ezeknek az országoknak köteles támogatást adni. Norvégia pedig azoknak az országoknak nyújt támogatásokat, amelyek megfelelnek a jogállami normáknak. Mivel Magyarország nem felel meg a pénzelosztás jogállami követelményeinek, ezért Norvégia Magyarországnak nem ad támogatást, ehhez joga van. Norvégia a pénzzel hozzájárul az olyan alapvető európai értékek megerősítéséhez is, mint a demokrácia, a tolerancia és a jogállamiság. Ezért az Orbán-rezsim perelhet, nem megy vele semmire.
A konfliktus alapja az, hogy a Norvég Alap és a magyar állam közötti megállapodás értelmében a Norvég Alap pénzeit egy kormánytól független szervezetnek kell kiosztania Magyarországon. Ezt a norvégok nagyon komolyan veszik, egységesen elvárják mind a 15 érintett országgal szemben. Ezek közül csak Magyarország nem tett eleget ennek az elvárásnak, mert az Orbán-kormány akarta kijelölni a „kormánytól független szervezetet”. Akik ismerik az orbáni diktatúrát, azok tudják, hogy ami az Orbán-rezsim számára elfogadható, az nem tekinthető kormánytól függetlennek.
Hét lehetséges szervezet közül hatot támogatott az Orbán-rezsim, a hetedik az Ökotárs Alapítvány, amely korábban is elosztotta a pénzt. Az Orbán-banda éppen ellenük indította a civilekkel szembeni koncepciós támadását, amelynek nyomán megszületett a fasiszta civiltörvény, amelyről az Európai Bíróság kimondta, hogy sérti az uniós jogot. A mostani vitában is „sorosistának” bélyegezték az Ökotárs Alapítványt, s az antiszemita bélyeg, illiberális kirekesztés alapján nem fogadták el az Ökotárs Alapítványt, amihez viszont – függetlensége okán – ragaszkodtak a norvégok. Annál is inkább, mert övék volt a legjobb pályázat. Orbánék a legjobb pályázatot politikai okokból (mert nem tőlük függő szervezet) utasították el, ami elfogadhatatlan.
Magyarországon a valóban független civil szervezeteket „sorosistának” nevezi a fasiszta állam, függetlenül attól, hogy kap támogatást a Soros Alapítványtól vagy nem. A Soros Alapítványtól kapott támogatás egyébként is csak Magyarországon és a hozzá hasonló illiberális diktatúrákban jelent kizáró okot, mert a Soros Alapítvány éppen azokat az értékeket támogatja, amelyeket a Norvég Alap is. Maga az indoklás, amivel „sorosistának” bélyegzik az Ökotárs Alapítványt, a jogállamiság és a függetlenség nyílt tagadása, maga a jogsértés. Ennek alapján a Norvég Alapnak joga van arra, hogy ne adjon támogatást. Erre nem lehet kényszeríteni. Norvégia a kötelezettségének eleget tesz, de csak azoknak fizet, akik biztosítják a függetlenséget és a jogállami normákat. A „sorosozás” nem az.
Most már a kérdés csak az, hogy Norvégia tud-e pénzt juttatni Magyarországra kormánytól független magyar civil szervezeteknek és a kormány által üldözött önkormányzatoknak az Orbán-rezsim engedélye és beleegyezése nélkül. Ha ezt nem lehet megtenni egy uniós országban, az abszolút bizonyítéka a diktatúrának. Norvégia elvileg hirdethet külön pályázatot a magyar szervezeteknek, és a pályázat alapján utalhat közvetlenül pénzt bárkinek. Ha ezt a kormány megakadályozza, vagy ezeket a szervezeteket megbünteti, akkor Magyarország a putyini Oroszország szintjén áll, nincs helye az Európai Unióban.
Ha a norvégok nem tudják a pénzt eljuttatni Orbán megkerülésével a magyaroknak, akkor az összeget vélhetően felosztják a többi érintett és jogosult európai ország között. Csak egyet nem tehet a rezsim, hogy a norvégok által támasztott (és általuk is elfogadott) követelmény elutasításával kikényszerítsék a pénzt a Norvég Alaptól. Ha a követelmények szerint a pénzt a kormánytól független szervezet oszthatja el, az azt jelenti, hogy a kormány nem vétózhat meg egy civilszervezetet azért, mert a kormánytól független. Az egész arról szól, hogy Orbánék akarják a pénzt elosztani, ezt nem engedik a norvégok.
Ha egy civilszervezet megfelel a jogi követelményeknek, Orbán fasiszta állama nem utasíthatja el. Ha mégis, akkor Magyarország elveszítette a 77 milliárdot, mert nem felel meg a jogállamiság feltételeinek. Mi ezen a csodálkozni való? Van-e bármi ebben az országban, ami megfelel annak? Egy fasiszta diktatúra az nem jogállam. Érdemes lenne ezt tudomásul venni és kimondani, mert a rezsim által nyújtott látszat és a valóság ütközése mindig ilyen konfliktusokhoz vezet. Csak nem mindenki olyan egyenes, korrekt és következetes, mint a norvég állam. Isten áldja meg őket érte!
