Dobrev Klára a hírek szerint egyelőre csak az MTVA-t pereli, mert a közszolgálati rádióban a hazug Gyurcsány-film alapján tényként közölték róla, hogy ő hozott döntést 2006-ban a szemkilövésről és a rendőri brutalitásról. Az eset azonban rávilágít arra, hogy a felismerhető és beazonosítható közszereplőket hamis színben tüntették fel, róluk valótlan tényeket állítottak. Most legújabban pedig Hann Endre tette szóvá, hogy mind a személyét, mind az általa vezetett Medián közvéleménykutatót is olyan hamisan ábrázolták, hogy az egyértelműen hitelrontás.
A Gyurcsány-film egy hazug összeesküvés-elmélet alapján interpretálja a 2006-os eseményeket, azt a látszatot keltve, mintha a film a valóságot mutatná be. A film fikciós jellege mögé nem lehet elbújni, mert konkrét eseményekről szól, beazonosítható közszereplőkkel, akikről közönséges hazugságokat állítanak. Nyilvánvalóan személyiségi jogokat sért a film, mert ha valakiről valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy valós tényt hamis színben tüntetnek fel, azzal megsértik az illető jó hírnevét, az emberi méltóságát, a becsületét, összességében a személyiségi jogait.
A bírósági gyakorlat alapján nem szükséges, hogy az illetőt saját nevén nevezzék, a jogsértés megállapításához elég, ha a sértett felismerhető és egyértelműen azonosítható. Nem lehet hivatkozni a film fikciós jellegére, mert a filmet nem úgy promotálták, hogy egy kitaláció, aminek semmi köze nincs a valósághoz, ezért senki nem gondolja, hogy amit filmben lát, az igaz. Ellenkezőleg, a film a választások előtt azt a célt szolgálja, hogy az emberek elhiggyék a filmben látható történetet, s annak alapján alakítsanak ki véleményt a filmben beazonosítható szereplőkről.
A film ezért kifejezetten ezzel a szándékkal készült tudatos lejáratás, hazug propaganda, valótlan tényállítások tömkelegéből építkező rágalmazás. Ezért még a rágalmazás büntetőjogi tényállása is felmerül. Ez nem művészi alkotás, hanem a valós tények meghamisítása. Ez nem a művészi szabadság, hanem a tudatos ferdítés és lejáratás iskolapéldája. Az események feltárhatóak, ha az alkotók szándéka a valóság bemutatása lett volna, akkor megtehették vona. A hazugság, az uszítás, a gyűlöletkeltés, a hamis propaganda, a tudatosan valótlan tényállítás nem a művészi szabadság része.
Érdekes próbája lenne az igazságszolgáltatás függetlenségének, valamint a „művészi” szabadság határainak, ha megszületnének a film elleni keresetek. Különösen akkor, ha a bíróság túllépne azon, hogy beazonosítható, felismerhető közszereplők konkrét történelmi eseményekkel kapcsolatos ténykedésével kapcsolatos hazug, valótlan tényállítások nem tartoznak a művészi szabadságba. Nem tekinthető művészetnek a szándékos hazugság és lejáratás, a valós tények meghamisítása. Nem a hordozó anyag vagy a műfaj tesz valamit művészetté. Attól, hogy film, még nem művészet.
A filmnek Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc és Hann Endre mellett további sértettjei is vannak, például Szilvásy György. Ha valóságbizonyításra kerülne sor, érdekes lenne, hogyan bizonyítja a stáb és a mögötte álló fasiszta bűnszervezet, hogy 2006-ban ez történt. Miközben az érintettek nyilvánvalóan tudják bizonyítani az ellenkezőjét, még akkor is, ha a bizonyítási teher a másik oldalon van. A sértetteknek nincs veszíteni valójuk, de ha a bíróság korrektül jár el, a gyűlöletfilm kontraproduktív lehet, mert a per során kiderülhet az igazság.
Nincs is szebb annál, amikor a „hazugságról” készített film tömény hazugság. Ezt (is) elkúrták. Mint az egész országot.
