Az egyszerű magyar ember nem köteles érteni a közgazdasághoz, mert soha nem tanították meg neki, ahogy az emberi jogokat, a hatalmi ágak szétválasztását és a sajtószabadság mibenlétét sem. Ellenben a görög-perzsa háborúkról szilárd ismeretei és soha nem halványuló iskolai emlékei vannak a „cerkák” miatt, a marathoni csata hallatán pedig azonnal rávágja, hogy „futás”. De a hatósági árak bevezetéséről, annak okáról és következményeiről semmit nem tud, csak annyit, hogy „rendes a Viktor, nem engedi, hogy Brüsszel, meg a liberális gender migránsok, felemeljék a tej árát”.
Azt már nem tudja a rendes magyar ember, hogy ennek sem Brüsszel, hanem nagy részben Orbán Viktor az oka, aki a meggondolatlan pénzszórásával az egekbe verte az inflációt, a forint értékét pedig a béka feneke alá süllyeszti, mindezt egy világjárvány sújtotta gazdasági környezetben, amire csak rásegít a választási irdatlan pénzszórás, amellyel látványosabb csalás és gépfegyverek nélkül próbálja hatalomban tartani magát, miközben az uniós pénzek akadoznak az európaellenes illiberális gyűlöletpolitikája miatt. Az államadósság az egekben, lassan történelmi rekordokat dönt.
Arra azonban rájön egy magyar ember hamar, mert a magyar ember tényleg nem buta, hogy ha ezt ilyen jól meg lehetett csinálni, akkor miért nem lehetett előbb? Miért nem lehet csökkenteni még jobban? Esetleg, ha ezt meg lehet csinálni, miért nem lehet kiterjeszteni a tornacipőkre is, mert most azt kell a gyereknek? Arról nem beszélve, hogy miért akarják majd egyszer csak megszüntetni az árstoppot, ha ezt bármikor meg lehet csinálni? Azt meg majd végképp nem érti a magyar ember, hogy a hatósági áras élelmiszerek miért kezdenek eltűnni a boltból és mást adnak helyette.
Azok biztos az ellenzéki szabotőrök lesznek. Mert a magyar ember örül a 13. havi nyugdíjnak is, a rezsicsökkentésnek is, mindenféle juttatásnak, mégiscsak igaza volt a Horn Gyulának. Csak annak nem fog örülni, amikor mindez rászakad az Orbán Viktorra és a magyar emberekre, győzzék csak ráfogni Sorosra meg a magyarellenes liberális antikeresztényekre. Mert a magyar embernek soha senki nem tanította meg, hogy a hatósági ár valakinek mindig veszteséget okoz, valakinek azt ki kell fizetnie, és az vagy a magyar ember lesz a végén, vagy nem lehet majd kapni, ami ráfizetéses.
Bármilyen súlyos az infláció, a hatósági árak bevezetése, a kormány direkt beavatkozása vészjelzés, ami súlyos láncreakciókat indíthat el. Rövidtávon megoldásnak látszik, hosszútávon katasztrófát idézhet elő, hogy mást ne említsünk, mint a szovjet és venezuelai típusú szocializmust. Hatósági árat diktatúrák vezetnek be, mert ők megtehetik, demokratikus kormányok gazdasági intézkedések kombinációjával próbálják a hatását megállítani és a folyamatot visszafordítani. Választási évben viszont nem látszódhat nagyobb megszorítás, minthogy nem épül meg a pécsi stadion.
Orbán piramisjátékot játszik, és ha emlékszik még Tribuszernére, tudhatná, hogy ennek súlyos gazdasági összeomlás lesz a vége, ha nem hoznak ésszerű gazdasági intézkedéseket, ha Orbán még tovább játssza a Csekonics bárót, a közép-európai birodalmat, az illiberális zsenit. Minél többször és minél több helyen avatkozik be ilyen durván a piaci folyamatokba, annál előbb lesz összeomlás, és kiderülhet, hogy az arab, az orosz és a kínai (valamint türk) barátok a korrupcióban benne vannak, viszont egy ország csődjét nem veszik a nyakukba. Csak nehogy az IMF-hez kelljen fordulni.
Ha nem állítja át az egész gazdaságot állami tervgazdaságra központi terv- és árhivatallal, hanem marad a piaci működés, akkor a hatósági ár veszteséget okoz valakinek, aki menekülni akar attól, hogy vesztesége legyen. A termelő és a kereskedő nem forgalmaz veszteséges árut, ezért a hatósági áras csirkemell, tej és többi, eltűnik a boltokból. Ha ezt meg akarja akadályozni, be kell vezetnie a benzinkutakhoz hasonló szigorítást, ami a hadikommunizmus előszobája. Egy darabig segítenek a bűnöző haverok, mint a Hernádi, de egy idő után nem lesz miből.
Még csak megpendítették a jogállami mechanizmust, még csak az előszele érződik annak, ha az EU nem finanszíroz tovább egy fasiszta diktatúrát, de Orbán nagyszájú illiberális rendszere máris a gazdasági csőd és az összeomlás felé tart. Ha túléli a szokásos csalással a választást, olthatja a tüzet, de mostantól a spirál nem felfelé, hanem lefelé visz. Ha elveszti a választást, esetleg a gazdasági csőd elől átmenetileg kimenekül a hatalomból, akkor a diktatúra intézményrendszerével megkötözött ellenzéki koalícióra egy csődtömeg szakad, kezdheti a népszerűtlen intézkedésekkel.
Nem jó jel, hogy az ellenzék „mindent a győzelem és Orbán leváltása érdekében” jelszavával számos dolgot (hirtelen nem is tudjuk, hogy mit nem) átvesz az Orbán-rezsimtől, ugyanolyan populista ígéreteket tesznek, mint ami ezt a csődközeli helyzetet előidézte, ezért nem tudjuk, hogyan tudnák kezelni ezt a helyzetet. Néhány nyilatkozatot leszámítva, nem érezzük, hogy az ellenzék világossá tenné a magyar embereknek, hogy az Orbán-rendszer megbukott, gazdaságilag összeomlott, alig tartja valami, és a morális, politikai és társadalmi krízis után gazdasági csődbe vitte az országot.
Ebből a helyzetből fordított esetben Orbán nem kétharmados, hanem háromnegyedes győzelmet csinálna. Tavaly még rázták a rongyot, futball-Eb, eucharisztikus kongresszus, vadászkiállítás a súlyos mentális kihívásokkal küzdő Semjénnek, most pedig sorban hatósági árakat vezetnek be, egyre több mindenre, mint Venezuelában. A magyar ember egyelőre csak azt látja, hogy megyünk a szocializmus felé, ami neki nem is baj, mert „Kádár alatt minden jobb volt”. Csak az a különbség, hogy ez nemzeti lesz. Nemzeti szocializmus. Nemzetiszocializmus.
