Márki-Zay Péter túltesz a magyar futballválogatott edzőin, akik mindig meglátják a vereségben a biztató jeleket, a jó játékot, és soha nem vállalják a felelősséget a kudarcokért. Ahogy múlik az idő, Márki-Zay úgy találja egyre sikeresebbnek saját magát, ami tévedhetetlen és önmagával végtelenül elégedett személyisége ismeretében várható volt. Előbb annak örült, hogy Hódmezővásárhelyen 204 szavazattal többet kapott, mint Lázár János. Márki-Zay-ra 12 718 szavazó, Lázár Jánosra pedig 12 514 szavazó voksolt. De a lényeg, hogy ő nem hibázott, ő nem tehet semmiről. Gyurcsány.
Márki-Zay Péter saját választókörzetében vesztett (méghozzá elég nagy arányban, Lázár János 51,77 százalékot, Márki-Zay 40,20 százalékot szerzett). De Márki-Zay Péter képes a vereséget is nagy győzelemnek látni, diadalként tette közzé, hogy „Vásárhely megvan!”. Hogy Vásárhely megvan-e, az majd két év múlva derül ki az önkormányzati választáson. De az idő múlásával a megsemmisítő ellenzéki vereség, amely Márki-Zay kapitány kizárólagos kampányára épült, egyre fényesebb győzelemként jelenik meg a volt miniszterelnök-jelölt kommunikációjában.
Legújabban már azt állítja, hogy a jobboldalinak elkönyvelt budai körzetekben aratott ellenzéki győzelmek neki köszönhetők. Márki Zay azt állította, „az ő jelöltségével tudták megszólítani azokat a konzervatív rétegeket, akik elégedetlenek voltak a Fidesszel, de soha nem szavaztak baloldali jelöltre. Ez látszott Tordai Bence, Orosz Anna és Hajnal Miklós választókerületében. Szerinte a budai kerületekben aratott győzelmek is azt mutatják, hogy jó stratégia volt a konzervatív szavazókat megcélozni, mert csak ott tudtak bővülni”.
Márki-Zay a győzelmeket nem a jelölteknek (Tordai Bencének, Orosz Annának és Hajnal Miklósnak, valamint a pártjaiknak), hanem saját magának tulajdonítja. Mindt mondta, „ennyi haszna volt talán a jelöltségemnek”. Emlékeztetnénk a kapitányt arra, hogy ő nem azt vállalta, hogy az ellenzék megnyer három budai kerületet, hanem azt, hogy legyőzi Orbán Viktort. Azt mondta, hogy csak ő képes legyőzni Orbánt, nélküle nem lehet legyőzni Orbánt, ő viszont biztosan legyőzi. Ehhez képest a teljes ellenzéki összefogás ellenére brutális kétharmados vereséget szenvedett.
Márki-Zay mintegy mellékesen jegyzi meg, hogy „az ellenzék még ott is gyengült, de a Fidesz többet. Az ellenzék mindenütt veszített, a Fidesz csak ezekben a körzetekben”. S ezt tulajdonítja saját magának. Azt viszont már nem, hogy az „ellenzék mindenhol gyengült és mindenütt veszített”. Ez az ellenzék ugyanis tartósan, jelentős előnyben volt Orbánnal szemben egészen addig, amíg ő át nem vette, ki nem sajátította és saját képére és hasonlatosságára nem formálta a kampányt, ami az ellenzék spirálisan gyorsuló mélyrepüléséhez és megsemmisítő vereségéhez vezetett.
Azt nem tudjuk ellenőrizni, hogy ebben a három budai körzetben miért gyengült a Fidesz, de abban biztosak vagyunk, hogy nem Márki-Zay Péter miatt. Olyan ugyanis nincs, hogy a jobboldaliakat Márki-Zay Péter három budai körzetben képes megszólítani, de sehol máshol nem. Márki-Zay a jobboldal, és az általa kinézett Fidesz szavazói részéről teljes elutasításban részesült, amit jól mutat az a mondata, hogy „a Fidesz sehol nem gyengült”. Ez mond el mindent az ő jelöltségéről.
A jelöltségéről az is sokat mond, hogy a beígért jobboldali szavazókat Márki-Zay Péter nem tudta megszólítani, a balliberális ellenzéket viszont úgy megosztotta, úgy szétverte, felháborította és úgy elvette a kedvüket a szavazástól, hogy ez Orbán mindennél könnyedebb, sima győzelméhez vezetett. Márki-Zay ezt annak az ellenzéki pártnak, a DK-nak (s annak vezetőjének) tulajdonítja, amely az ellenzéken belül a legnagyobb győzelmet aratta, amelyről a Telex egyenesen azt állította, hogy a választás „legnagyobb nyertese”, 400 millióval több támogatást kap, mint az előző ciklusban.
Márki-Zay szerint Gyurcsány Ferenc a vereség oka, miközben Gyurcsány pártja tarolt, ő viszont fényesen szerepelt, aki az egész választást elbukta. Azért, mert három körzetben tőle függetlenül három ellenzéki nyert. Szerinte Gyurcsánynak kellene eltűnnie, neki pedig semmiképpen nem, mert „a budai kerületekben aratott győzelmek is azt mutatják, hogy jó stratégia volt a konzervatív szavazókat megcélozni, mert csak ott tudtak bővülni”.
Márki-Zay megfeledkezik a „szűkülésről”, amit ő okozott, hogy az Orbánt magasztaló, migránsozó, buzizó, zsidózó, sorosozó, négerező és a baloldaliakat árulózó szövegeivel mennyit szűkültek az ellenzék esélyei. Márki-Zay megfeledkezik arról, hogy az ő feladata nemcsak az lett volna, hogy jobboldali szavazókat nyerjen meg (ami egyáltalán nem sikerült), hanem az is, hogy ne üldözzön el balliberális szavazókat, hanem őket is megtartsa (ez sem sikerült). Semmit nem hozott, viszont nagyon sokat vitt, sokakat elüldözött. De azért szerinte mégis sikeres volt a stratégia.
Márki-Zay a vereség után már „kiegyezést” ajánlott Orbánnak, új „kiegyezésről” beszélt, miután belátta, hogy Orbánt nem lehet választáson legyőzni (ő abból indul ki, hogy ha ő nem tudta, akkor nem is lehet), ezért inkább a „nemzet javát szolgáló” együttműködést ajánlott. Olyan ellenzékre tett javaslatot, amely tudomásul veszi Orbán diktatórikus hatalmát, csak azt akarja keretek között tartani. Ez maga a nagybetűs árulás. Márki-Zay behódolt Orbánnak, de teljesítménye szépítésével nem tett le arról sem, hogy az ellenzéktől vigyen el szavazókat, és esetleg visszatérhessen közéjük.
Természetesen azzal az ígérettel, hogy ő majd elhódítja a „konzervatív” szavazókat. Van egy fogadásunk arra, hogy majd a három budai kerületre hivatkozik, mert ott már elhódította őket. Sikert sikerre halmozott. Nem kellene megtenni a futball-válogatottnál szövetségi kapitánynak?
