Nem véletlenül ünnepelte a Ku Klux Klan a rasszista, fajgyűlölő, nőgyűlölő és nyíltan fasiszta Trump megválasztását, akiről a napokban egyre dermesztőbben derül ki, hogyan próbálta elcsalni az elnökválasztást és annak sikertelensége után kész volt megdönteni az alkotmányos rendet, és puccsot szervezett a Capitolium megrohamozására, hogy megakadályozza az elnökválasztási eredmény kihirdetését (amibe bekalkulálta a hivatalban levő Pence alelnök meggyilkolását is).
Amikor az e célból Washingtonba hívott és a Capitolium megrohamozására küldött szélsőjobboldali csürhét felszólította az alkotmányos intézkedés megakadályozására, ugyanazon a virágnyelven, amelyet a hallgatósága nagyon is jól értett, saját alelnöke likvidálásra is felszólította őket, ha erre lenne szükség. Trump személyében a szélsőjobboldali fasizmus került hatalomra, amely csupán a kormányzat és a republikánus párt kormányzóinak és tisztségviselőinek ellenállásán bukott meg, és nem tudta átvenni egy puccsal a hatalmat, és nem vezetett be nyílt fasiszta diktatúrát.
A szélsőjobboldali hatalomátvétel azonban sikeresnek bizonyult az alkotmánybíróság szerepét is betöltő Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) esetében, ahol az alkotmányos elvárásokkal, Amerika történelmi hagyományaival szemben nem független jogtudósokat, hanem jogi végzettségű vallásos kultúrharcosokat választottak meg, akiket Trump jelölt a testületbe, akik a jogi végzettségüket arra használják, hogy a vallásos, szélsőjobboldali, fasisztoid ideológiájuknak állami szinten érvényt szerezzenek. Trump három bírót jelölhetett, erre választották ki, ezzel bízták meg őket.
Ez a rémálomnak beillő Trump-korszak legsúlyosabb öröksége, amely annak ellenére elkezdte pusztító tevékenységét, hogy Trump megbukott, a szélsőjobboldali puccsot leverték, az alkotmányos demokrácia megmaradt. A Legfelsőbb Bíróság első szimbolikus lépése az országot fasizáló nyílt kulturharcban annak a szélsőségessé vált, fanatikus fundamentalista-fasiszta neoprotestáns vallási mozgalomnak a radikalizálódását mutatja, amelyet a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben az adócsaló prédikátoraik az abortusz kriminalizálásával állítottak a republikánus párt mellé.
A neoprotestáns teológia korábban mást vallott az abortuszról (nem tekintette a Mózes II. könyve alapján a magzatot egyenértékű életnek), a neoprotestáns hívek pedig bibliai alapon demokrata szavazók voltak. Amikor a „médiaegyháznak” nevezett szélhámosság tért hódított, a tévéprédikátorok dollárszázmilliomosok lettek (méghozzá nyilvánvaló adócsalás révén), a republikánus párttól kértek és kaptak politikai védelmet, cserébe pedig a médián keresztül a demokraták oldaláról átállítottak a híveik tízmillióit republikánus párt mellé. Ehhez használták fel az abortuszt.
Ennek eszköze volt a Biblia meghamisítása révén az abortusz gyilkossággá minősítése, amivel vallási alapon és érzelmileg fanatizálták, sokkolták a híveiket. Ezért nem számít, ha Trump esetében egy köztörvényes bűnözőt, adócsalót, nőverő, háromszor elvált paráznát, a világ elitprostitúciójának koronázatlan királyát választották elnöknek, ha az abortusz kérdésében kiszolgálta a sarlatán, Trumphoz hasonlóan ugyancsak adócsaló és bűnöző, szélhámos tévéprédikátorok, az evangéliumi fundamentalista pünkösdi-karizmatikus vezetőik igényeit.
Csakhogy a mohó, gyűlölködő, hataloméhes és pénzéhes tévéprédikátorok és megagyülekezeti pásztorok túllőttek a célon, amikor egy totális elmebeteget választottak elnöknek, akiből hiányzott a korábbi republikánus elnökök mértéktartása, akik tudták, hogy az alkotmányos korlátokat nem léphetik át: soha nem teljesíthetik azokat a hamis igényeket és felkorbácsolt kulturharcos vágyakat, amelyeket a szavazatuk érdekében ültettek a szélsőségessé fanatizált hívek fejébe. Mindegyiknek volt annyi esze, hogy a kulturharcos, fasiszta ígéreteket ne teljesítse.
Trumpnak nem volt ennyi esze, szabadkezet adott az általa mágusnak tekintett és csodált vallási szélsőségeseknek, és a Legfelsőbb Bíróságba olyan embereket jelölt, akik nem a jogot, hanem csak a szélsőséges vallásos ideológiájukat képviselik, s bírói munkájukat eszköznek tekintik ehhez. Ezek pedig első komoly döntésükkel megszavazták a Roe vs. Wade döntés eltörlését, amely alkotmányos védelmet nyújtott szövetségi szinten a női jogoknak, hogy állami szinten sehol ne tudták betiltani az abortuszt.
Ez nem jelentette azt, hogy korlátlanul lehetett volna abortuszt végrehajtani. De az abortusz a törvényben meghatározott ideig végrehajtható volt, megfelelő indok, az anya és az orvos döntése alapján. Amíg ehhez eljutott egy nő, számos adminisztrációs akadályon, nehézségen kellett átmennie, szakképzett szociális és orvosi segítséget kapott, s ha még ezután is így döntött, akkor addig az időpontig, amíg a törvény engedte, egészségügyileg biztonságos körülmények között végrehajthatták a terhesség megszakítását. Ez az időpont azonos azzal, ami Magyarországon is ma törvényes.
A Legfelsőbb Bíróság mostani döntése megszüntette ezt a szövetségi alkotmányos védelmet, és az egyes államok hatáskörébe helyezte az abortusz szabályozásának kérdését. Ez a legárulkodóbb képmutatás, hiszen ha az abortusz gyilkosság és nem élvez alkotmányos védelmet, akkor be kellett volna tilatni szövetségi szinten. Most azonban az egyes államok kongresszusának döntésén múlik az, hogy az adott államban lehet abortusz vagy nem. Most akkor alkotmányos vagy nem? Gyilkosság vagy nem? Ezt az a párt dönti el, amely többséget szerez az egyes államok kongresszusában.
Ebből következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján a republikánus többségű államokban betiltják az abortuszt, a demokrata többségű államokban nem. Ha változik az egyes államokban a politikai többség, akkor az abortusz szabályozása is változik, ezért majd attól függően lesz „gyilkosság” és „alkotmányellenes” az abortusz, hogy mikor melyik pártra szavaznak többen, ami abszurd és jogilag nevetséges. Ezért Biden elnök már most megmondta, hogy a félidős kongresszusi választások, amikor a helyi képviselőket is megválasztják, elsősorban az abortuszról fog szólni.
Tegyük hozzá, hogy a vad keresztényfasiszta államokban ez nem csupán az abortusz tiltását jelenti, hanem a fogamzásgátlás mindenféle formáját is. Egyes államokban betiltják az esemény utáni abortusztablettákat, hatóságok ellenőrizhetik a nők postáját, hogy rendeltek-e ilyet, belenézhetnek a telefonos app-jaikba, amelyek a ciklusaikat mutatják, házkutatást tarthatnak abortusztabletták után. Feljelentési kötelezettsége van mindenkinek, ha tudomására jut, hogy valaki abortuszt végzett vagy fogamzásgátlást alkalmazott. Ebből is látszik, totális elmebeteg fasisztákról beszélünk.
Annak, hogy Trump miatt az abortusztilalom kilépett a politikai fegyverek kategóriájából (amikor valamivel fanatizálnak, de gondosan ügyelnek arra, hogy soha ne hajtsák végre), a kultúrháború kezdetét vette, két kimenetele lehet. Az abortuszt követi a melegházasság tiltása és az összes keresztényfasiszta követelés bevezetése, ami elkerülhetetlenül a társadalmi szabadság és a demokrácia minden területen való szűkítésével és felszámolásával jár: egyértelműen és elkerülhetetlenül fasiszta diktatúrához vezet. A középkori inkvizíció és totális társadalom a 21. században.
Az elindított kultúrháború másik kimenetele a republikánusok totális bukása: amikor felismerik, hogy ha ezt fenntartják, minden választást elbuknak (feltételezve, hogy még lesznek választások), akkor szépen lassan visszacsinálnak mindent. Most még csak a félelmek miatt tiltakoznak az emberek (nemcsak a nők), de amikor a várakozásoknak megfelelően 25-30 százalékkal megnő a terhes nők halálozási száma Amerikában, ami egy bődületes szám, s jönnek egymás után a tragédiák, az esztelen és borzalmas történetek, akkor a fanatikus keresztényfasiszta szörnyetegeket elkergetik.
Ez a folyamat már lejátszódott néhányszor Amerikában, nagyban és kicsiben. Voltak már „keresztény” városok, ahol megvalósultak a legszörnyűbb disztópiák, a vége pedig soha nem látott bűnözés és erőszak lett. Amit ezek a vallási fanatikus őrültek akarnak és csinálnak, totálisan ellentétes az emberi természettel, az ezt felismerő Bibliának, és az erre adott isteni válasznak. Ezért ennek csak szörnyűség és tragédia lehet a vége, ahogy az alkoholtilalom (ez volt az abortusz és a gendertéma akkori megfelelője) az alvilág, a bűnözés felvirágzásához, tömeges elhalálozásokhoz, a társadalom totális morális zülléséhez és széteséséhez vezetett. Szolgálólányok meséje.
Ne feledkezzünk meg ennek a hazug és szemforgató bandának a képmutatásáról sem, hogy addig abortuszellenesek, amíg ők maguk vagy a gyerekük nem esik nem kívánatos terhességbe. Ezek a nagypofájú erkölcscsőszök szoktak lenni a legerkölcstelenebb és legszennyesebb bűnök elkövetői, saját szabályaik legnagyobb áthágói. Ez is bibliai, mert a bűn ereje a törvényben, a tiltásban van. Nem lehet betartani, azt mondja a Biblia, ezért vagy disztópikus szörnyetegek és súlyos deformált lelki betegek, vagy aljas hazug képmutatók lesznek. Ez jön most.
Mindenkinek ajánljuk figyelmébe Bergman „Fanny és Alexander” című filmjét, aki meg akarja ismerni a kereszténységből fasiszmust csináló törvénykező szörnyetegek természetét, s azt, hogy ez milyen világot teremt. Ugyanez valósul meg társadalmi szinten, ahogy a középkori keresztény államban is megvalósult: az erkölcs nevében lángoltak a máglyák, miközben a pápai udvarban soha nem látott erkölcstelenség és förtelem tanyázott, miközben Isten nevében kivágták a terhes nők hasából a magzatot és beleszántották élve az embereket a földbe. Ez az ő kereszténységük.
Az ezzel szemben létrejött neoprotestáns evangéliumi mozgalom, amely a tömegmédiát uralja a vallási műsorok közvetítésével, tévéprédikátorokkal, lezüllött a középkori katolikus egyház szintjére és ma túltesznek azon. Összefonódtak az abortusz ellenesség és a „családvédelem” szintjén az orosz ortodoxokkal, az orosz titkosszolgálattal, oroszpártiak lettek, és a kereszténység nevében zajló orosz népirtást támogatják. Azok a gyerekek nem számítanak, akiket a kereszténység nevében legyilkolnak, az iskolai lövöldözés beazonosíthatatlan áldozatai sem számítanak. Az nem élet.
Az egyik állam fanatikus republikánus képmutatója majd a demokrata államokba hordja titokban a saját teherbe esett lányát abortuszra, míg az abortusztilalomba tömegesen halnak mad bele saját államában neki köszönhetően szegénysorsú, hátrányos helyzetű fekete, ázsiai és színes börű nők, részben azért, mert nem hajtják végre rajtuk az egészségügyileg indokolt abortuszokat, részben a feketeabortuszok miatt, amelyeket majd szenespincékben hajtanak végre kuruzslók. A republikánus szörnyeteg lánye pedig befekszik a demokrata állam elegáns kórházába.
A „kereszténynek” nevezett, gyűlölködő szennyirodalom, amely a szélsőjobboldali összeesküvéselméletek és a fake news legnagyobb terjesztője (nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is), mindenhol, ahol a fasizmus és a nácizmus a „kereszténység” jelmezében és intoleranciája mögé bújva jelenik meg, elsőszámú felelőse annak, hogy ez megtörténhet, az egész demokratikus jogrend elleni támadás legyen, ami nem áll meg az abortusznál, hanem jönnek a következő kultúrharcos lépések, először a melegek ellen, majd minden ellen, ami a liberális demokrácia része.
Mindenki szabadon választhat, kivéve a nőket, akik nem rendelkezhetnek saját testük fölött, ők nem dönthetnek saját magukról, vállalva a döntéseik következményeit. Minden ember alapvető joga, hogy dönthet saját magáról. A vallásos fanatikusoknak mondjuk: ez az Istentől kapott joguk. Ezt a jogot most elvitatják a nőket, nekik kötelező megszülni egy magzatot, ha teherbe estek. De a helyzet ennél is rosszabb, mert bűnözőkké teszik, kriminalizálják, zaklatják őket, gyűlöletet szítanak velük szemben, és az életüket veszélyeztetik, mert egészségügyi okból sem mentik meg őket.
Vannak republikánus államok, amelyekben azonnal bevezették a legszigorúbb tiltást: nincs kivétel, ha valakit megerőszakoltak és abortuszt kér, mert undorodik attól, aki megerőszakolta, börtönbe csukják. Amit el akar vetetni, az még nem egy ember. Mózes II. könyve alapján sem az. De a képmutató fanatikusoknak ez fontosabb élet, mint egy első osztályos iskolás élete, akit lelőnek az iskolai osztályában a republikánusok által védett fegyverviselési szabályok miatt. De még az abortusz is 30 százalékkal kevesebb demokrata elnökök alatt, ami mutatja, hogy nem az abortusz érdekli őket.
Most majd a fanatikus „keresztények” figyelik a fiatal nőket, lányokat, mert felszólították őket, hogy tegyenek feljelentést, ha bármilyen gyanús esetet látnak. Majd vizsgálgatják a lányokat, ha valamelyik elmebeteg, „buzgó keresztény” feljelent valakit, mert szerinte gyanús. Tiszta középkor. Miközben az egész nem szól másról, mint antiliberális fasiszták politikai törekvéseikről, hogy felszámolják a liberális demokráciát. Ma az abortusz, holnap a sajtószabadság, aztán a választójog. Jól ismert folyamat. A magzat nem számít itt semmit, politikai eszköz csupán, ami aljasság.
Hazudtak reggel, délben és este, sokkolták, fanatizálták a tudatlan hívőket, becsapták őket a Biblia és az abortuszjogok félremagyarázásával. Az abortuszt holokauszthoz, népirtáshoz hasonlították, ami azért nevetséges, mert ha következetesek, akkor az összes katolikus pap, kereszténydemokrata és karizmatikus képmutató önkielégítése is gyilkosság és népirtás. De a fehér keresztény férfiak csak a nők felelősségét és „bűneit” állapítják meg, ahogy Alexandria Ocasio-Cortez nagyon helyesen mondta: ha a férfiak is teherbe eshetnének, több abortuszklinika lenne, mint postahivatal.
Örülhetnek a keresztényfasiszták, akik egyre istentelenebbek lesznek, de az örömük nem fog sokáig tartani: először az első nem kívánt terhességig tart a saját családjukban, majd szembesülnek azzal, hogy a szabadságnak, a jognak írmagja sem marad, amit ők maguk számoltak fel, és ebbe vagy politikailag belebuknak, vagy ha ezt megakadályozzák, akkor mind egy szálig elpusztulnak. A vége pedig az lesz, hogy amikor be akarnak masírozni a mennybe, hogy ők megmentették a magzatokat, Isten eléjük teszi azokat az élőket, akik miattuk szenvedtek és pusztultak el.
Aztán közli velük, hogy nem ez lett volna a dolguk, mert akkor nem kellett volna Jézusnak meghalnia. Elég lett volna fasiszta törvényeket bevezetni. Ezért miattuk káromoltatik az Isten neve.