Ne menjünk el szótlanul a Wáberer-ügy mellett, mert több szempontból rendkívül tanulságos. A történet röviden annyi, hogy Wáberer György nagyvállalkozó, aki a 166 milliárd forintos vagyonával Magyarország 12. leggazdagabb embere, s a Befolyás-barométer szerint 2017-ben, az Orbán-rendszer fénykorában, a top 50-es listán a 25. legbefolyásosabb embernek számított, volt fideszes kormánybiztos (megbízatása azután szűnt meg, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István kivásárolta őt a cégéből), öt nappal a parlamenti választás előtt látványosan átállt a Tisza Párthoz, és a Fidesz elleni szavazásra buzdított. Ez vezető hír lett a tiszás sajtóban. De a történetnek itt nincs vége.
Saját videója után két nappal Wáberer már nagyinterjút adott a Magyar Pétert támogató önkéntes propagandasajtó egyik zászlóhajójának, a Telexnek, amit bőségesen idézett még aznap a Magyar Pétert támogató önkéntes propagandasajtó másik erőssége, a 444.hu. Wáberer saját Facebook oldalán a választás napján már együtt pezsgőzött Magyar Péterrel a Tisza eredményváróján. A felvételt azzal a felirattal osztotta meg, hogy a tegnapi nap (a rendszerváltó buli napja – a Szerk.) volt élete legboldogabb napja, és soha nem bocsátotta volna meg magának, „ha ez a választás azon múlott volna, hogy nem szállok be”. Wáberer tehát saját szerepének (is) tulajdonította a győzelmet.
Wáberer György véletlenül Magyar Péter és Radnai Márk között kapott helyet. Még szerencse, hogy nem tudtak a 100 milliós adományáról, mert akkor biztosan nem ültették volna oda. Fotó: Wáberer György/Facebook
Ilyenek a szerencsés százmilliárdos emberek: a Magyar Péter-kampányában ugyancsak jelentős szerepet játszó ATV is nyilvános szereplést biztosított a nagyvállalkozónak, aki az interjúban elmondta, hogy 100 millió forintot adott a választások előtt a Tisza Pártnak. Másnap (május 1-én) Magyar a Facebook oldalán bejelentette, hogy visszautalja Wáberer Györgynek a 100 millió forintot. Magyar azt írta, hogy „miután ez a hír eljutott hozzám, megnézettem, mi igaz ebből”. Ez azt jelenti, hogy a választások óta 19 nap telt el, amíg Magyar Péter nem szerzett tudomást arról, hogy az ország egyik leggazdagabb embere, akivel a győzelem éjszakáján együtt pezsgőzött, átutalt a számlájukra 100 millió forintot.
Magyar Péter ennyi pénzt nem vett észre, az 5×20 millió forintos támogatásról három hét alatt nem szerzett tudomást, s azt egyetlen munkatársa sem közölte vele. Ha Wáberer nem jelenti be a televízióban, akkor soha ki sem derül. Legalábbis az általa előadottak szerint. Mindez nem tűnt fel senkinek, annak ellenére, hogy Magyar azt írta, azért hálásak, mert több tízezer ember támogatásából élnek (rendszerváltó kártya), ami arra utal, hogy kis összegű támogatásokat kapnak. Ott 5 nap alatt százmillió forintnak fel kell tűnnie. Különösen egy választási kampány hajrájában. Ha nem, akkor számolatlanul van a pénz (honnan?), vagy az összeg csak azután lett kínos, hogy az adományozó „kikotyogta”.
Nem tudjuk, mi lett volna, ha Wáberer nem mondja el, hogy mennyit fizetett, Magyar akkor is visszautalta volna-e a pénzt. Így azonban úgy tudta a pénz visszaküldését „keretezni”, hogy az a legmagasabb erkölcsi tettként jelent meg, amire Magyarországon még soha nem volt példa. Nem is maradt el a hatás, a gesztustól elalélt az ország. Magyar azt írta, „még a látszatát is szeretnénk elkerülni annak, hogy bármelyik oldalon álló vállalkozót/oligarchát kössenek hozzánk, vagy hogy bárki úgy érezze, hogy ránk való hivatkozással bármilyen előnyt szerezhet, legyen az akár csak önmarketing”. Ettől Pesten „hátast dobnak”, különösen magyar elfogult támogatói.
Magyar hozzátette azt is: „Akitől a jövőben bármilyen, jogilag vagy morálisan kifogásolható kérés érkezik az általa utalt támogatásért cserébe, vagy azt látjuk, hogy valamilyen előnyre akar szert tenni, annak szintén visszautaljuk a támogatását. Továbbá a törvényes határidőn belül elszámolunk minden beérkezett támogatással és nyilvánosságra hozzuk az 500 ezer forint feletti támogatást biztosító személyek neveit”. Ha a törvényt betartják, az nem egy nagyvonalú ígéret. De nézzük meg közelebbről ezt a történetet. Maradjunk annyiban, hogy a választási győzelem és a mandátumok után járó állami finanszírozás tudatában 100 millió forintról nem volt nagy áldozat lemondani. Különösen, ha kínos lett.
Méghozzá úgy, hogy Magyar ezzel (Wáberer visszaadott pénzével) megvette magának a fél országot, s olyan feltétel nélküli bizalmat vásárolt, ahol nem tartják szükségesnek, hogy ez az „arany ember” bármilyen intézményes garanciával vagy kontrollal rendelkezzék, mert aki ilyen becsületes, annak nincs szüksége erre. Nem is érte el az ingerküszöböt, hogy Magyar nem talált más jogászt alkalmasnak igazságügyi miniszternek, mint a sógorát, illetve Radnai Márkot kormánybiztosként beültette Rogán Antal szerepébe. Ezért már megérte visszaküldeni Wáberer 100 millióját, különösen, miután olyan kínos helyzetbe került, hogy az adományozó nagyvállalkozó ezt nyilvánosságra hozta.
Egy olyan professzionális populista, mint Magyar Péter, egy ilyen ziccert nem hagy ki. Az senkinek nem tűnik fel, hogy Magyar pontosan tudhatta, Wáberer miért világosodott meg 5 nappal a választás előtt, miután előtte, hozzá hasonlóan, szolgálta az Orbán-rendszert. Wáberer az a sportfogadó, aki a befutó előtt 5 méterrel teszi meg tétjét a győztes lóra. Azt meg sem kell említeni, hogy az ilyen fideszes kiugrók az utolsó hetekben mind nemzeti hősök lettek, míg azok, akik 16 éve harcoltak az Orbán-rezsim ellen óellenzéki hazaáruló söpredék, akik egyedül felelősök, hogy az Orbán-rezsim eddig tartott. Wáberert is nemzeti hősként ünnepelte a tiszás propagandasajtó, amíg el nem szólta magát.
Magyar Péter 5 nappal a választás előtt, amikor megjelent Wáberer coming out-videója, azt három (piros-fehér-zöld) szívvel lájkolta. Vajon mivel érdemelte ki ezeket a lájkokat Magyarország egyik leggazdagabb embere? Magyar ne tudta volna, hogy Wáberer valami viszonzást remél? Pénz nélkül is megtette azt, amire Magyar utalt, hogy valami előnyt remél. Különösen, hogy az említett posztjában az ő „beszállásának” tulajdonította a választási győzelmet. A fenti videó a választás éjszakáján azt mutatja, hogy Wáberer György Magyar Péter és Radnai Márk (elnök és alelnök) között ül és koccint felállva a győzelemre. Miért nem valamelyik Tisza-sziget lelkes aktivitását érte ez a megtiszteltetés?
Ennél előkelőbb helyet nem is kaphatott volna, s ekkor a 100 millió forint már ott pihent a „Tisza Párt” számláján, amiről állítólag Magyar nem tudott semmit. Az utolsó vacsorán ez Péter apostol vagy János apostol helyének megfelelő szék Jézus mellett. Aki ezt a felvételt látta, az azt gondolhatta, hogy a választás éjszakáján felbukkant a párt mögött álló ember, aki az egészet finanszírozta. Mert azt csak a legtávolabbi, Isten háta mögötti Tisza-szigeten hiszik el, hogy Magyar Péter kétéves, többmilliárdos kampánya a nyugdíjas és diák rendszerváltó kártyások kétezer forintjaiból adódott össze. Magyar azt írta a Facebookon, hogy Wáberer korábban „tudomása szerint” (?) nem adott semmit.
De ő sem tudhat mindenről, erről a potom 100 millióról sem hallott, mert ha hallott volna, akkor a választás éjszakáján tömte volna Wáberer szájába a 100 milliót, hogy vigye a koszos 100 millió forintját, és ne képzelje, hogy ezzel őket (akár csak a mellette való ülést is) meg lehet venni. Magyar Péter arcul öntötte volna Wáberer Györgyöt a pezsgőjével, ha az átutalt 100 millióról tudomása van. Ezért nyilvánvalóan a véletlen műve, hogy Magyar úgy tudta visszautasítani ezt a pénzt, hogy a győzelem után az összeg nem hiányzik, vagy ha Wáberer György még egyszer átutalná, arról nem szerezne tudomást, mert belesimul a rendszerváltó kártyások adományai közé, amiképpen első alkalommal is így lett.
Az is a véletlen műve, és a becsületes emberek jutalma, hogy ennek a visszautalásnak köszönhetően zsebre tette az országot, elaltatott minden éberséget és gyanút. Népszerűbb lett, mint valaha, s nem kell aggódnia azért, hogy fékek és ellensúlyok rendszerével bajlódjon, esetleg egy demokratikus jogállamban vergődjön, amikor korlátlan hatalma lehet. Az már csak hab a tortán, hogy egyszer a tankönyvek populizmus, propaganda és autokratizmus fejezetében kap helyet, mint a legzseniálisabb szédítők példája, aki ha nem lesz túl peches, idővel még a visszautalt pénzt is megkaphatja. 100 millió visszaadásával korlátlan bizalmat vásárolt. Ez a populizmus valódi definíciója.
A pénz visszautalása nem veszteség, hanem politikai befektetés. Megmutatja, hogyan lesz egy kínos helyzetből erkölcsi diadal, ami egy velejéig romlott, immorális helyzetből fakad. Van itt minden: az utolsó pillanatban „megvilágosodó” szereplő, aki haszonszerzés reményében a győzteshez igazodik. A gyanútlan messiás, aki nem tudja, hogy 100 milliót utaltak a számlájára, és befogadja a mellette levő üres székre a százmilliárdos vállalkozót, mint Iványi Gábor egy hajléktalant a karácsonyi asztalához. Amikor kiderül, hogy 100 milliót kapott, s ezzel lebukott, visszaadja az Orbán-rendszerben szorgos munkával szerzett pénzt, mert az neki nem kell. S egy országot és teljhatalmat kapott érte cserébe.
Most már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy azok a tiszás sajtótermékek, amelyek a választás előtti napokban mindenféle műfajban az egekbe emelték Wáberer Györgyöt, vajon megvizsgálták-e a számlájukat, nem keveredett-e észrevétlenül néhány tízmillió az 1500 forintos havi előfizetések közé. Ha igen, nem kell visszafizetni. Megdolgoztak érte.
