Gyurcsány Ferenc kormánya idején átlagban 250 forint volt egy euró. Volt olyan időszak is 2008 nyarán, amikor 230 forintért lehetett venni egy eurót. Ha eléri az euró-árfolyam a 460 forintot, akkor a magyar forint fele annyit fog érni, mint Gyurcsány Ferenc kormányzása idején. A Gyurcsány-kabinet évei alatt 2007-2008-ban volt egy akkora világ-válság, hogy még az USA is beleremegett. Gyurcsány alatt az EU nem tartott vissza forrásokat, mert normálisan működött az ország, nem volt semmi kifogásolható a jogi rendszerben, a gazdaságban, az EU-s pénzek elosztásában és az emberi jogokkal kapcsolatban sem volt támadható a Gyurcsány-kormányzat.
A mai magyar választói hozzáállás, a közéleti reakciók alapján úgy tűnik, hogy a magyar választók többségének kifejezetten tetszik vagy elfogadható, nem zavaró az orbáni antiszemita, iszlamofób, homofób, nyugat-ellenes, szélsőjobbos, kirekesztő politika. Az ellenzéki oldalon van ugyan továbbra is egy fogyatkozó értelmiségi réteg, amelyet felháborít az agresszív, fideszes politika, károsnak, veszélyesnek, rombolónak tartja azt. A 12 éve tartó kormányzati propaganda eredménye mostanra, 2022-re, az lett, hogy Magyarországon élő idegen nyelveket beszélő, akár nyugati diplomával is rendelkező, magyar művész értelmiségiek közül is egyre többen zsidóznak, a melegeket szidják, cinikusan, obszcén módon ócsárolják a nyugatot, mint valami, tulajdonképpen már nem is csak a pusztulásba tartó, hanem már-már felbomlott, megszűnt, beteg és aberrált civilizációt.
Nem szégyellik egy cseppet sem a véleményüket, nem titkolják, sőt csak úgy ömlik a közösségi médiában a mocskos gyűlölet, a zsidózás, a „buzi” nyugat szidása. Miközben a NER oligarchái iszonyatos összeget fektetnek be folyamatosan cégeikbe és vesznek ki osztalékban milliárdokat. Azt a pénzt fektetik be a saját nevükön, ami egyébként normális körülmények között nem lehetne az övék. Ez sem zavar tulajdonképpen sokakat. Sőt, a magyar választók tömegesen azt gondolják: inkább legyen Lölő százmilliárdos, mint egy nem fideszes, nem magyar ember. És, hogy ki a magyar és ki nem, azt a Fidesz mondja meg. Van viszont egy ok, ami miatt biztosan fellázad a magyar: ha hirtelen többet kell fizetnie egyik napról a másikra valamiért. Akkor utcára megy, tüntet és ordít.
Nem azért nem lehet Orbán Viktort választásokon legyőzni, mert akkora nagy politikai zseni, hanem azért, mert nincsenek demokratikus viszonyok, mert nem egyenlő költségvetéssel indulnak a pártok a választásokon. Meg sem lehet becsülni, hogy mennyi idő és pénz kellene ahhoz, hogy újra valós verseny legyen a politikai pártok között Magyarországon. Annyi esélye volt a legutóbbi parlamenti választásokon az ellenzéki összefogásnak, mint amennyi a Soroksár SC-nek lenne a Real Madrid szupercsapata ellen egy futballmérkőzésen – az éves költségvetésüket összehasonlítva. Vagyis semennyi.
Sok magyar családban megmaradtak a horthysta, antiszemita reflexek a kommunista évek és a rendszerváltás után eltelt évek alatt is. Évek óta – egyebek mellett – sorosozik az Orbán-kabinet, ami szítja, felkorbácsolja, erősíti az antiszemita indulatokat, hiszen Orbánék szerint egy gazdag, demokrata, amerikai zsidó a magyar nép fő ellensége. 12 éve folyik a csapból is az agresszív, orbáni gyűlöletpropaganda, ezért a tyúk-tojás probléma nehezen megfejthető ma már: vajon azért ilyen népszerű a szélsőjobbos Orbán, mert iszonyatos erővel lenyomják a nép torkán, amit csak akarnak, vagy tényleg erre van igény és ezért nyomja a magyar népnek ezt a szélsőjobbos politikát a Fidesz.
De mi lesz akkor, ha 500 forint lesz egy euró? Mi lesz akkor, ha 100%-os lesz az infláció és drasztikusan megcsappan Orbánék támogatottsága? Mi lesz akkor, ha senkiben sem bíznak majd Fidesz-szavazók milliói, mert azt tanulták meg, hogy mindenki ellenség, aki nem a Fidesz, nem a Viktor, de már a Fideszben sem hisznek? Az éhezés, a gyerekéhezés, mint – egyre nagyobb számú embert érintő – társadalmi probléma jelen van Magyarországon most is, de a kormányzatnak a nemzeti érzés és a nemzettudat fejlődése, a magyar nemzet képzelt ellenségeivel folytatott megállás nélküli harcok mindennél fontosabbak voltak. De mi lesz ezután?
Mi lesz akkor, ha egyre több magyar ember nem fog tudni ennivalót venni? Vagy, amikor majd a fűtést nem fogják tudni fizetni télen? Akkor megfagynak? Éhséglázadások, utcai harcok, gyújtogatás, törés-zúzás, lázongások lesznek? Orbán egy és ugyanaz a magyar politikai vezetéssel. Ő maga teremtette azt meg, ahol Magyarország most tart, ő hozta létre a NER-t, ő az, aki a legbüszkébb arra, ahol Magyarország most áll. Orbán Viktor a „magyar Magyarország” büszke miniszterelnöke 12 éve, és még lesz, elvileg, négy évig. Nem Gyurcsány, nem Soros, nem Zelenszkij, nem Brüsszel, hanem Orbán Viktor tehet arról, ahogy az ország most áll, s arról is ő tehet, hogy mi lesz ezután. Orbán személye a legnagyobb rizikófaktor ma Magyarország számára, az ő személye húzza lefelé a forintot, az árakat pedig felfelé.
Vajon majd az 500 forintos eurónál is a nemzeti érzés ereje vagy a nem létező ellenségek ellen vívott harcok is összekovácsolják majd a fideszes tábort vagy odajut az ország, mint Dél-Amerikában szokott lenni egy politikai válság idején?
A lengyel zlotyi, a cseh korona tartja magát, egyáltalán nincsenek mélyrepülésben, mint a forint. A bolgár leva tartja magát: hosszú évek óta 1 eurót 2 leváért vehetnek, pedig Bulgária az EU legszegényebb, komoly politikai, korrupciós és szociális problémákkal szinte reménytelenül küzdő országa. Sokáig úgy tűnt, hogy Magyarországon pénzügyi stabilitás van. Pedig a forint folyamatosan gyengült az euróval szemben 12 éve, 2020 óta pedig ez az aggasztó folyamat egyre gyorsuló ütemben zajlik.
Erővel, diktatórikus kommunikációval és törvénykezéssel fent lehet tartani a stabilitás látszatát. Hosszú éveken keresztül sikerült is, hiszen úgy tűnt, hogy azért mégis minden rendben van. Stabilitás volt eddig, lehet mondani, hiszen nem omlott össze az ország, még a közelében sem volt a csődnek. A magyar fizetőeszköz pedig lassan fele annyit ér, mint Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt ért, az infláció pedig Magyarországon a legmagasabb az EU-ban.
A cikk szerzője Mester Sándor klasszikus gitárművész, zeneszerző és dokumentumfilmes
