A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján beszélt Orbán, ahol előadta újabb összeesküvés-elméletét arról, hogy akik kitalálták és elindították az ukrán háborút (és azok nem az oroszok), azok át akarják alakítani Európa hatalmi szerkezetét. A tudósítások alapján a meglehetősen homályos és zavaros beszéd arra célozgatott, hogy valakik (csak nem a „tudjukkik”?) az orosz energiától akarták elvágni Európát, ezzel együtt levágni az orosz gazdaságot Európáról (ugyanezt akarják megtenni Kínával is), hogy másfajta függőséget hozzanak létre, csak nem tudni, hogy kitől.
Orbán ezzel szegény áldozatként mutatja be a tömeggyilkos oroszokat, akik minden közvetlen ok és provokáció nélkül, saját elhatározásból, egy orosz messianisztikus küldetéstudattól vezárelve, az orosz történelmi határok visszaállítása érdekében, elindították a háborút, amelynek Ukrajna az első lépése lett volna. Mivel Putyin ezt nyilvánvalóvá is tette, maga idézte elő, hogy Európa minden segítséget megad Ukrajnának, hogy megállítsa az orosz terjeszkedést, és már Ukrajna földjén megvédjék Európát, és a többi célpontnak kiszemelt országot.
Az oroszok maguk idézték elő az általuk indított területszerző rablóháborúval azt, hogy Európa elkezdte felszámolni az orosz energiafüggőséget, hogy ezzel is megakadályozza, hogy Európa legyen az orosz háborús invázió finanszírozója. A szankciókat Putyin háborúja provokálta ki. Ha Putyin nem indít háborút, senki nem akarta volna az orosz gazdasági kapcsolatokat, energiaszolgáltatást elvágni Európától. Putyin „hazafias” szövegei alapján pedig nem úgy néz ki, mintha nyugati nagyhatalmak bábjaként folytatná ezt a háborút. Kikérné magának, hogy őt bárki más mozgatja.
Az egész orbáni gondolatmenet egy súlyosan beteg elmére utal, amely feltételezi, hogy az európai hatalmi szerkezet megváltoztatása érdekében bárki ráküldi az oroszokat Ukrajnára, azok pedig ezt öntudatlan birka módjára meg is teszik, romba döntve az orosz gazdaságot, elveszítve a nyugati piacokat, és halálba küldve több százezer orosz fiatalt. A háború csak a keleti birodalmi gondolkodás része, a nyers erőszak „old school” módszer. Hatalmi szerkezetváltást a mai világban ennél finomabb és hatékonyabb módszerekkel lehet elérni.
*
Ráadásul, Orbán az üveggömbjéből egy újabb nagy korszakváltást olvasott ki (ezek a korszakok fél évente változnak és halnak el, még mielőtt bekövetkeztek volna, s így megy ez már 15 éve). Ebben most csak annyi az érdekes, hogy kivételesen nem a szokásos „Soros” (értsd: zsidók), Washington (értsd: zsidók) és Brüsszel (értsd: zsidók) a főszereplők és a kedvezményezettek, hanem valami rejtélyes módon Lengyelország és Ukrajna (Orbán szerint: ami Ukrajnából megmarad, mert ő még reménykedik legalább egy orosz félgyőzelemben, orosz területszerzésben).
Orbán attól retteg, hogy az illiberális keresztényfasizmusban egykor baráti Lengyelország, amely az oroszbarátsága miatt nemcsak elfordult tőle, hanem szembefordult vele, a háború után az ukrán állammal valamiféle szövetségre lép, és a francia-német tengellyel szemben a Nyugat közép-európai ellensúlya lesz. Orbán a lakosság számából kiszámolta, hogy a lengyel-ukrán szövetség nagyobb gazdasági potenciált jelenthet, mint Németország. Különösen akkor, ha a háború után az ukránok továbbra is hatalmas pénzeket kapnak majd az újjáépítésre a Nyugattól.
Orbán félelme nem alaptalan, hogy összeomlanak a magyarok vezette közép-európai hatalmi központról szóló álmai, amit szintén kizárólag Putyin barátjának, az oroszok értelmetlen háborújának köszönhet. Orbán azt tervezte, hogy az általa leigázott Visegrádi Négyekkel, az általa gyarmatosított balkáni térséggel, az ő illiberális keresztény-nemzeti vezéri szerepével létrehoz egy „birodalmat” és ellensúlyt képez a Nyugattal szemben. Ehhez képest teljesen magára maradt, mindenki elfordult tőle, és döbbenten látja, hogyan felértékelődtek a lengyelek, akik hasznot húznak a háborúból.
Irigykedve nézi, hogy az amerikaiak odatelepítik a haderőt, oda küldik a támogatást, odamegy az amerikai elnök (onnan vonatozik nagy titokban Kijevbe, amihez kellett a lengyelek professzionális együttműködése is, például Orbán sem tudta meg, és nem tudta időben jelenteni Putyinnak), s odamegy a pénz. A lengyelek ezt nem számításból teszik, hanem őszinte és tisztességes magatartásuk „jutalma” ez, mert tisztában vannak az oroszok kilétével, becsületesen és emberségesen állnak hozzá a háborúhoz és az ukránok önvédelmi szabadságharcához. Ők tényleg segítik a menekülteket.
*
Orbán rémálmaiban pedig felrémlett, hogy nem ő lesz itt a közép-európai gazdasági nagyhatalom politikai vezetője, nem Budapest és Magyarország lesz a központja, s nem az illiberális fasizmus lesz az együttműködés kovásza. Hanem az oroszellenesség, ami Lengyelországot újra összehozta az Európai Unióval, és megértették, hogy nekik az európai jogállamisághoz jobb kötődni, mint az orosz illiberális keresztényfasizmushoz. Ezért hajlandóak engedni a diktatórikus rendszer álmaiból, és teljesíteni az EU demokratikus normáit, s Lengyelország lesz a közép-európai nagyhatalom.
Orbán rémálmai ezzel nem értek véget. A lengyelek igazi barátságot építettek ki az ukránokkal, s ha vége lesz a háborúnak, a lengyelek előtt megnyílik az út Kijev felé, az ukránok partnerek lesznek mindenben. Orbán nem mulasztotta el megállapítani, hogy Ukrajna 18 milliárd eurót kapott az EU-tól, ugyanennyit az amerikaiaktól, és sötét szemei előtt megjelentek az uniós felzárkózási pénzek és további támogatások, amelyeket nem ő kap meg, hanem az ukránok, s közvetve velük együtt a lengyelek. Orbán kimarad mindenből. Kigolyózta magát és Magyarországot mindenből.
Már azzal is számol, hogy Ukrajna („ami megmarad belőle”) az EU és a NATO tagja lesz, ez egyben azt is jelenti, hogy Oroszország, amire ő minden lapot feltett, meggyengül. Ez a szélsőjobboldal meggyengülését is jelenti Európában. Orbán eljelentéktelenedik, gazdaságilag elsorvad. Nem a közép-európai gazdasági hatalom vezetője és központja lesz, hanem egy senki, akit elkerül a pénz, a politikai hatalom és a befolyás. Egy lenézett, megvetett, mindenki által utált senki lesz, aki nyomorult és szánalmas megtűrt pojáca a fasiszta ideológiájával egy jelentéktelen csóró kis ország élén.
Ezek a rémálmok jelentek meg Orbán szemei előtt, és csak abban bízhatunk, hogy életében egyszer igaza lesz, és bekövetkezik, amitől fél.
