Az alábbiakban bemutatjuk, hogy Böjte Csaba nem mond igazat, mert a jogerősen 28 év börtönre ítélt volt nevelőn kívül több pedofil is volt az alapítványnál, akiket Böjte megvédett. Közülük egyet ebben a cikkünkben is bemutatunk, aki egy hangfelvételen azt mondja, hogy nem ő volt az egyetlen. Ez a pedofil nem azonos azzal, akit a román bíróság elítélt, s a beszélgetés jóval azelőtt történt, hogy a később elítélt másik pedofil lebukott. Böjte Csabának bizonyíthatóan erről is tudmása volt, ahogy – cikkünkből is kiderül – minden másról is. Ezeket a körülményeket, maga hozta létre.
Írásunk reakció Böjte Csaba munkatársainak írt nyílt levelére, amelyben a ferences szerzetes azt állítja, hogy csupán rosszindulatú támadások indultak ellene, de számára Jézus szavai jelentik az iránytűt: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekednek!” Böjte ezzel Jézus Krisztus helyébe helyezi magát, aki ezeket a szavakat akkor mondta, amikor keresztre feszítették. Jézus azonban nem követett el bűnt, nem tussolta el gyermekek megrontását, megalázását, bántalmazását, s nem hazudott ezekről.
Akik Jézust megfeszítették, valóban nem tudták, hogy mit cselekesznek. Mi azonban tudjuk: egy képmutató hazug papot leplezünk le, akinek gyermekotthonaiban dilettáns sarlatának kínoznak és bántalmaznak kiszolgáltatott gyermekeket, ahol ő emberi söpredékekre bízott gyermekeket, akiknek a gyerekek ellen elkövetett bűncselekményeit eltussolta, a gyerekeket nem védte meg, hanem még őket hibáztatta. Azt is tudjuk, milyen céllal tesszük ezt: vegye észre valaki, hogy egy hazug pap bizniszre és politikai haszonszerzére használ gyerekeket, akik veszélyben vannak.
Böjte a magyar Btk. szerinti kiskorú veszélyeztetése bűncselekményét követi el ipari méretekben, még akkor is, ha egyébként a román törvények alá tartozik. Azt szeretnénk, ha valaki megmentené ezeket a gyerekeket, utógondozná az áldozatokat, és igazságot szolgáltatna a megalázottaknak. Az alábbiakban sorjában mutatjuk be a Böjte-gyerekrezervátum újabb szörnyűségeit. Írásunkat csak 18 éven felülieknek ajánljuk.
Pedofilok paradicsoma: “A gyerek is akarta”
Böjte Csaba a Facebook oldalán reagált a dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiban történt visszaélések miatt kirobbant újabb botrányra. Az alapítvány munkatársainak írt nyílt levelében azt állította, hogy „bűn elkövető kollégánknak nem cinkosai, hanem áldozatai vagyunk”. Ez azt jelenti, hogy Böjte a mai napig nem nézett szembe az alapítványnál elkövetett szörnyűségekkel, a mai napig nem bánt meg semmit, miközben gyerekeket tíz éven át (!) zavartalanul ütöttek, vertek, szexuálisan bántalmaztak, s ő még mindig magát sajnáltatja, magát tekinti „áldozatnak”.
Böjte ezúttal sem reagált a konkrét esetre, nem pazarolt egy szót sem arra, hogy az Átlátszó Erdély felvételén az alapítvány szovátai gyermekotthonának volt lakója, Máthé-Bogár Mónika nevét és arcát vállalva mondta el, hogy az egyik nevelő, az ottani gyermekotthon volt vezetője, 15 évesen megerőszakolta, rendszeresen szexuálisan kihasználta (de rajta kívül más lányokat is zaklatott), a felesége pedig fizikailag bántalmazta őket. Böjte pedig nem tett semmit.
Az ügyben Böjte Csaba nem tett feljelentést. Az elkövető „nevelő” minden következmény nélkül távozhatott. Böjtét, miután elmondta hírhedt gondolatait a nőkről a székelyudvarhelyi RMDSZ anyáknapi rendezvényén, az uh.ro riportere megkérdezte, mi a véleménye a megerőszakolt lány vallomásáról. Böjte erre ezt válaszolta: „Ezt én akkor se hittem el, és most se hiszem el. Úgyhogy én ezt visszautasítom.” De a nevelőnek azért el kellett mennie, ám Böjte semmit nem tett, a lányt nem védte meg. Végül a lány felnőttként tett feljelentést arról, mit tettek vele a gyermekotthonban.
Csakhogy ez nem úgy van, hogy Böjte eldönti, hogy mit hisz el. Ha egy ilyen eset felmerül, azt jelenteni kell, és a rendőrségnek ki kell nyomoznia. A lányt a bántalmazó felügyelete alól azonnal ki kell menteni. Ebből semmi nem történt meg. Böjte ennyivel elintézte. Így Böjte nem áldozat, hanem az elkövetők cinkosa. Az áldozatok a gyerekek, az elkövetők pedig Böjte és az általa megvédett pedofilok. Böjte nem a gyerekeket védte meg, hanem az elkövetőket. Az egyetlen nevelő, aki ellen ítélet született, nem azért került a törvény elé, mert Böjte feljelentette, hanem az ügy kitudódott.
Ezek az előzmények, amelyek megadják a keretet ahhoz, hogy érthető legyen a folytatás. Jöjjenek az új fejlemények.
A jogerősen 28 évre ítélt Kedves Szabolcs nevelő nem az egyetlen pedofil volt, aki éveken át szexuálisan bántalmazta és kihasználta a kisfiúkat, amiről Böjte Csaba is tudott. De a másik elkövető esetében ugyanúgy nem tett semmit, mint Kedves Szabolcs esetében sem. Ez az elkövető a mai napig szabadlábon van. Böjte eltussolta az ügyét, a gyerekeket elnémították, és az elkövető minden következmény nélkül távozhatott. Csupán a megerőszakolt gyerekek maradtak utána, akiket Böjte kioktatott, hogy lépjenek tovább rajta, különben „fonnyadt almák”, amiből pálinkát főznek.
Az történt, hogy az egyik nevelő, “R”, tíz éve dolgozott már nevelőként az alapítványnál, s nevelte Böjte “árváit”, amikor a dévai visszaélésekről elkezdett videókat készíteni. Elkezdte leleplezni az alapítvány visszaéléseit. “R.” is befogadott ember volt, még érettségije sem volt, így volt nevelő. Neki kellett volna segíteni a tanulásban is a gyerekeknek. Délelőtt nem ivott, de délutánra megtelt a terasza sörösdobozokkal. Az alapítvány egyik ismert alkoholistája volt. Amikor megjelentek a leleplező videói, a híre eljutott Böjte Csabához is.
Egy másik nevelő és “R” éppen Messengeren beszéltek egymással, amikor “R” ajtaján kopogtattak. Mindketten tudták, hogy a videók miatt jönnek, hogy szedje le. A beszélgetés ezzel félbeszakadt, de “R” nem nyomta ki a Messengert, ezért a másik nevelő akaratlanul is fültanúja lett a beszélgetésnek. Amit hallott, attól először földbe gyökerezett a lába, majd elővette a telefonját és felvette a beszélgetést. Egy tíz éve tartó pedofil-ügy legmocskosabb részletei hangzottak el, amelyeket “R” nem is tagadott.
“R” két vendége az alapítványnál nőtt fel, már felnőttek voltak, de még ott laktak. Arról szólt a beszélgetés, hogy “R” melyik gyerekekkel fajtalankodott, és a beszélgetésben elhangzott 4-5 gyerek neve. Az általa elkövetett pedofil ügyekkel akarták rábírni, hogy levegye az alapítvány visszaéléseiről és működéséről szóló leleplező videóit. Az nem derült ki, hogy a “vendégeit” Böjte Csaba küldte, vagy maguktól jöttek, de az “R” által elkövetett pedofil bűncselekményeket arra akarták felhasználni, hogy “R” tüntesse el az alapítvány működéséről szóló leleplező videóit. Ezzel zsarolták meg.
A felvétel nem elég tiszta, de azért ki lehet venni a mondatfoszlányokból, hogy miről folyik a társalgás. Ez még jóval azelőtt történt, hogy a 28 évre ítélt másik pedofil nevelő ügye kiderült volna. A beszélgetés során elhangzott, hogy a vendégei nem mondják el senkinek, ha leveszi a videókat, mire “R” azt mondta, hogy akkor sem veszi le őket. Aztán egy hét múlva mégis levette. A beszélgetés során “R” bevallotta, hogy mit csinált, nem is tagadta az elkövetett pedofíliát. A vita arról zajlott, hogy melyik esetet ki kezdeményezte, ő vagy a gyerek.
Szó esett olyan gyerekről, akivel “R” orális szexet kezdeményezett, de az nemet mondott. Másokkal kapcsolatban “R” azzal védekezett, hogy azok beleegyeztek, s azt is mondta, hogy “a gyerek is akarta”, a “gyerek is benne volt”, ezért ő nem felelős. A másik nevelő, aki felvette a beszélgetések részleteit, jelentette az esetet a dévai házvezetőnőnek és Böjte Csabának is. Megkapták a felvételt. De lerázták, árulónak nevezték, Júdásról küldözgettek neki irományokat. Azt állították, hogy ezzel bemocskolja a gyerekeket. Böjte Csaba elintézte azzal, hogy hagyja békén ezzel.
A hangfelvételek a birtokunkban vannak. Személyiségi okokból, mivel az érintett gyerekek neve is elhangzik, a felvételeket az ő védelmükben nem tesszük közzé. Nyomozó hatóságnak, bíróságnak bármikor a rendelkezésére bocsátjuk. Böjte Csabának lehetősége van arra, hogy a fenti állítások miatt pert indítson az Amerikai Népszava főszerkesztője ellen Magyarországon. Ha az eddig nálunk megjelent bármelyik cikk állításaival, vallomásaival kapcsolatban bármilyen kifogása van, bizonyítékokkal, tanúkkal állunk rendelkezésére a bíróságon. Ennek a konkrét személynek a nevével is.
Soha nem tettek feljelentést, “R” magától mondott fel, és magától távozott tíz év pedofília után büntetlenül. Böjte szó nélkül hagyta. A másik pedofil ugyancsak tíz éven át zavartalanul erőszakolta és szexuálisan bántalmazta a gyerekeket. Felelősségre vonás nélkül elengedte. A gyerekekkel senki nem foglalkozott, senki nem segített nekik feldolgozni a történteket. Elnémították őket. Mindez azt jelenti, hogy Böjte tudott arról, hogy “R” pedofil, és tíz éve szexuálisan bántalmazza a rábízott gyerekeket. „R”-t csak azért szembesítették ezzel, mert le akarta leplezni az alapítvány működését.
Böjte emberei zsarolásra használták fel a pedofíliáról szóló információt, hogy magukat védjék. Ha “R” nem készíti el a videóit, amelyeket nagyon hamar többezren megnéztek, nem is tette volna szóvá senki, mit csinál a gyerekekkel. Miután levette a videóit, semmi bántódása nem lett az elkövetett bűncselekmények miatt. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ez a pedofil nem azonos azzal, akit jogerősen 28 év börtönre ítéltek. S a felvételen azt mondja, nem ő volt Déván sem az egyetlen. Böjte gyermekrezervátuma a pedofilok paradicsoma volt.
Ezek csak a legdurvább pedofil esetek. Érdemtelenül kevés szó esik azonban a gyerekek mindennapos lelki és fizikai bántalmazásáról, mert a szexuális visszaélések elhomályosítják a Böjte-otthonoknak ezt a dickensi arcát. Az alapítványnál dolgozó egykori nevelők egybehangzó beszámolói szerint a gyerekekkel való durva bánásmód, a megfélemlítés, a lelki terror, a brutális büntetés, a rendszeres verés nem kivétel volt, hanem elvárt magatartás. Aki nem volt elég durva a gyerekekkel, azt kinézték, megvetették, azokat Böjte alkalmatlannak nyilvánította a gyereknevelésre.
A bántalmazott kisfiú, aki a templomról azt hitte, hogy kastély
Böjte maga is gyakran durván bánt a gyerekekkel. Ezért semmi csodálkozni való nincs azon, hogy semmit nem tett a gyerekek védelmében, az áldozatok lelkigondozásában, hanem az elkövetőket védte. Olyan rendszert, légkört, normákat alakított ki, hogy a gyerekekkel szembeni bűncselekményeket zavartalanul és következmények nélkül elkövethették. Ennek egyes részleteit az egyik volt dévai nevelő, Bajkai Bernadett megrázó történetén keresztül, saját beszámolója alapján mutatjuk be.
Berni édesanyja prostituált volt és 17 évesen szülte meg. A nagyszülei nevelték, akik azonban mindketten meghaltak egy gázrobbanásban. Intézetekben nőtt fel. A most nyolcéves kisfia kéthónapos volt, amikor autóbalesetben meghalt az édesapja. Bernadett így elveszítette a párját is. Korábban csecsemős nővérként dolgozott, de miután egyedül maradt a kisfiúval, nem tudott kórházban dolgozni. Egy étteremben kapott állást. A Covid miatt az éttermet bezárták, munka nélkül maradt. Az interneten látta a sok szépet Déváról és Böjtéről, ezért a kisfiúval odaköltözött nevelőnek.
Tapasztalatai egy részét a „Böjte Csaba dosszié” nevű Facebook csoportban írta meg. Itt elmondta, hogy amikor megérkezett Dévára, senki nem fogadta. Olyan épületbe került, ahol még meleg víz sem volt. Ott élt a kisfiával és a rábízott gyerekekkel. Első pillanattól kezdve konfliktusba került az „üdvöskéknek” nevezett kivételezettekkel, a Böjte körül csoportosuló klikkel és a normáikkal, amelyek a gyerekekkel szembeni durva bánásmódra épültek. A szelídségre és emberségre alapozott nevelési módszerek elfogadhatatlanok voltak.
Kisfia első találkozása Böjte Csabával örök élmény marad. Ahogy előírták, kisfiával és a rábízott másik 5 gyerekkel mentek az első misére. A nagyobb fiúk piszkálták a gyerekét, aki hangosan kérte többször, hogy hagyják abba. Csúfolták, mert nem tudta, mi az a templom. Mise után mentek ebédelni. Épphogy kiszedte nekik a húslevest, amikor beviharzott az ebédlőbe „rák vörös fejjel” Böjte Csaba, és a 4 éves kisfiát kirángatta a padból, s elkezdett üvölteni vele: mit képzel, hol van, „az anyád téged se tud megnevelni, hogyan akar itt nevelő lenni”.
Bernadett azt mondja, olyan volt a légkör, hogy akkor életében egyszer nem állt ki a fiáért. Nem mondott semmit, csak megszeppenve hallgatott. Ilyet még nem látott. A kisfia nem szokott sírni kisebb korában sem, de aznap nagyon sokat sírt. Zokogott, nem értette meg, miért őt szidták le, és akik őt bántották, azokat nem. „Ez volt felénk Böjte Csaba bemutatkozása”, mondta az édesanya. A kisfiú így emlékezett az esetre:
Ez a szerencsétlen sorsú asszony a Böjte-alapítványról elterjesztett idilli videók alapján at gondolta, hogy bekerül egy szerető közösségbe, ahol végre nyugalomra talál a kisfiával. De amivel utána találkozott, az egy rémálom volt. A legdöbbenetesebb az volt, hogy mindez nem Böjte tudta nélkül, vagy akarata ellenére van így, hanem az ő tudtával és támogatásával. Déván ez a norma. Utána már csak megpróbált elszigetelődni és megteremteni egy saját bensőséges világot a gyerekeknek a legembertelenebb körülmények között, ahol ezért még támadták is.
Az első benyomása ez volt, miután bevezették oda, ahol lakni fog: „olyan szinten mocskos volt minden, hogy soha èletemben nem láttam ilyet. Sírógörcsöt kaptam és azt hajtogattam az én kicsi gyermekemnek, hogy ne haragudjon rám ezért, és mennyire sajnálom. Lefektettem aludni egy ágyra, amire a saját plédem tettem le. Két hétig takarítottam, mindennap hat nagy zsàk szemetet vittem le a kukàba. A szomszédtól, aki egy másik nevelő, próbáltam porszívót kérni. Ordítozott, mintha kiraboltam volna. Akkor még nem sejtettem, hogy ez itt a normális hangnem”.
Mindennapos, hogy verik a gyerekeket. Egyszer az egyik „nevelő” úgy rácsapta az egyik gyerek kezére az ajtót, hogy eltört a keze és gipszbe kellett tenni. Az alapítványban az ilyen ügyeket mindig elsimítják, a verekedős nevelőnőről megjelent egy propagandacikk az alapítvány újságjában “Az Isten is nevelőnek teremtette” címmel. A “nevelő” szót idézőjelbe kell tenni, mert azokról az innen-onnan összeszedett, képzetlen nyomorgókról van szó, akiknek egy része alkoholista is. Az ilyen nevelőkkel azt csinál Böjte, amit akar, mert teljesen kiszolgáltatottak neki.
Böjte mindig a bántalmazót védte, az áldozatot hibáztatta. Mindig mindent szőnyeg alá söpörtek. A dévai gyermekotthonban uralkodó állapotokról, íme egy hangfelvétel, ahogy a „nevelő” üvölt egy gyerekkel. Az alábbi hangfelvételen az egyik “nevelőt” halljuk, ahogy sikít és ordít az egyik Böjte-árvával, hogy “térdelj le, te szar, te rohadék, pusztulj meg!” Pillanatkép a boldog dévai „árvaházból”, ahogy a gyerekekkel kommunikál. A felvételen egy nagyobb gyerek kommentálja románul, hogy ő ezt már nem bírja, ő innen el akar menni:
Bernadett hamar megtanulta a belső szabályokat, amit mindenkinek tudnia kell, ha túl akarja élni Dévát. A leírás alapján egy disztópia körvonalazódik. Így hangzanak: „1. Ha gondod van, ne szólj a vezetőségnek, mert sokkal nagyobb szarba kerülsz! 2. Ne avatkozz más családok életébe! Akkor se, ha látod és hallod, hogyan bánnak a gyerekekkel! 3. A kollégáknak se fecsegj a tieidről, mert ellened használják fel! 4. Légy csendes! 5. Állj a sorba! 6. Végezz el minden munkát, amit kiadnak! 7. Tilos közölni, ha nem értesz egyet! Bólogass mindenre! Ha tök baromság akkor is!”
Aztán jön a java: „8. Ha szólsz, hogy kizárnak, bántanak, éheztetnek gyereket, amiről tudod, hogy igaz, mert làttad, hallgass, mert utàlni fognak, ellened fordulnak és nem lesznek következmények. Azt mondjàk, hogy majd utánanéznek, és meghallgatják majd őket, de nem lesz semmi. Ők a keménymag. Te jobb, ha kussolsz! Senki vagy, ezt érzed minden percben! Ha más család gyereke nálad fetreng a földön, és nem akar elmenni, könyörög, hogy fogadd be, az is a te károdra lesz: te vagy az, aki konfliktust csinálsz, beleavatkozol az életükbe!”
A dévai tízparancsolat utolsó pontja így szól: „10. A gyerekekkel normálisan beszélni, őket emberszámba venni (vagyis: nem ordítasz mindenért, mert egyik sem süket) tilos, mert akkor gyenge vagy. Szelíd ember nem idevaló, nem barátkozni jöttél!” A gyerekekre eleve úgy kellett tekinteni, mint bűnözőkre vagy potenciális bűnözőkre. Ahogy Bernadett arról beszél, miért közösítették ki, feltárul Böjte Csaba és a dévai gyermekotthon csodálatos világa.
„Böjte Csaba a három év alatt nem beszélt velem 10 percet. Megvetett az első perctől fogva. Elmondtàk neki az üdvöskék, miket nem csinálok, ezért alkalmatlan vagyok. Nem àlltam be közéjük a sorba, nem vertem, ordítottam a gyerekekkel, nem guggoltattam több ezret velük. Nem tévedés, több ezer guggolás, mondjuk egy rossz jegyért, vagy tíz percnyi késés ételmegvonással jàrt. Nem álltam meg szó nélkül, amit csináltak. Nem táncikáltam velük és nem is beszélgettem, mert nem igazán volt ezek után közös témánk.”
Bernadett szerint „ami a vezetőségnek és a papnak kevés volt, a gyerekeimnek az a világot jelentette! Három év alatt nem mentem haza, mert a gyerekeim nem akartak egyik nevelőhöz se menni. Mindig szar voltam, csak akkor kerestek, ha kellettem valakinek a gyerekére vigyázni, amikor leléptek vagy meg kellett csinálni helyettük valami munkàt. A pap is csak akkor zörgetett be, ha néha-néha bedobott hozzánk egy gyereket, aki senkinek sem kellett.”
Egyszer Bernadetthez egy másik nevelő „gyerekei” érkeztek. „Jöttek a 12-13 éves lánykák, majd hozták utánuk a pelenkákat egy nagy dobozban. Nem értettem, minek az, de mondták, hogy kelleni fog. Ezek a nagy lányok éjjel bepisiltek. Okos jól tanuló gyerekek. Az egyik kislány elmondta, kicsi korától ez a gondja. Szégyelli, de ez van. Félve kérdeztem, hogy a nevelőd nem vitt orvoshoz? Mire lehajtott fejjel közölte: ha olyan az ágya, ha becsurog, jön a büntetés. Ami abból áll, hogy nyitott ablaknál kell ülnie a WC-n és nem aludhat. Ha elbóbiskolt, leöntötték egy nagy pohár hideg vízzel.”
Ugye, nem kell mondani, mit jelent, amikor még nagyobb gyerekek is bepisilnek éjjel.
Ez Böjte Csaba szeretetotthona. De mindez semmi, ami most következik, az még a Fidesznél is 18 éves korhatáros karikával ellátott történet. Az egyik „nevelőnő” férfiakat fogadott a szobájába. A férfi ott mászkált a házban a lányok között, akik tusolás után törülközőben mentek a szobájukba. De ez a „nevelőnő” fogta az egyik saját lányát és annak nagykorú fiúját (aki szintén feljárt skubizni a lányokat), s elővettek két nevelt lányt. Levetkőztették meztelenre, és videót készítettek róluk. Utána ezzel a videóval zsarolták és kényszerítették őket, hogy menjenek az utcára koldulni nekik.
Benadett azt mondja, látta ő is a videót. Azon mondja a fiú az egyik kislánynak, hogy ne takarja el a melleit. Azzal fenyegették meg őket, hogy ha nem mennek nekik koldulni, akkor felteszik a videót az internetre. A két lány elment, és koldult nekik. A felvétel így is kikerült és körbejárt a felnőttek és a gyerekek telefonjain. A két lány egy jóindulatú nevelő támogatásával vette a bátorságot, hogy elmondja mindezt Böjte Csabának. Mise után megkeresték, és Böjte lekurvázta őket. A vezetőség azt találta ki, hogy saját maguktól vetkőztek le és fotózkodtak, „mert ilyenek ezek a lányok”.
Bernadett szemtanúja volt az esetnek: „a tőlük kapott lányaim az irodára mentek, mindent elmondtak. Majd a két lány szintén Csaba testvérhez ment, ahol elmondták a panaszaikat. Mellesleg ezt is hallottam, mivel pont rapporton voltam nála egy másik ügy miatt. Én itt még semmit sem tudtam, de a szent papunk azzal tudta le, hogy viselkedjenek vagy lehet menni felcsináltatni magukat.” Az ügyet elsimították. Megpróbálták az összes felvételt begyűjteni. Volt, akitől még a telefonját is elvették, hogy a bizonyítékokat megsemmisítsék. A két lánynak vigyázni kellett, ki ne dobják őket.
Még lennének történetek, de amikor ehhez a történethez értünk, nem tudtuk folytatni. A sírás kerülgetett minket. Ennyi bántást, megalázást, ami Böjte gyermekeknek fenntartott koncentrációs táborában érte/éri a gyerekeket, még hallgatni és elviselni is sok. Kimondhatatlan az a fájdalom, amin ezek a gyerekek átmentek. Böjte pakolja fel a Facebook oldalára a hálálkodó leveleket, amiket nagy erőkkel gyűjt, és eközben nem szárad le a keze. Mint a szekták áldozatai, akik kiállnak a kínzóik mellett.
Bernadett annyira próbálta kárpótolni ezeket a meggyalázott, megfélemlített, bántalmazott gyerekeket, hogy azt már saját kisfia is soknak tartotta. Azt kérdezte az anyjától: „mióta nem szeretsz engem?” Úgy érezte, az anyja őt is elhanyagolja a többi gyereklrt. Bernadett ekkor sírva fakadt, hogy mindennél jobban őt szereti. Neki és érte él. Ekkor telt be a pohár és elhagyta az alapítványt.
A politikával átitatott sajtó vádaskodik
A fentiekből kiderül, hogy Böjte hazudik. Nem áldozat ő, hanem egy gyermekbántalmazó, akinek az intézményhálózata egy kriminális hely, ahol kínozzák a gyerekeket. Az sem igaz, hogy a politika és a hírnév változtatta meg, mert ez az ember így alakított ki, évtizedek óta így vezeti ezt borzalmas pedagógia és moráli szeméttelepet. Hogy még bizniszre, hírnévre és politizálásra is felhasználta, az csak bemutatja ezt az embert, aki erre képes. Mert ez nem tévedés, nem mulasztás, hanem emberkínzás, méghozzá gyerekekkel szemben. Ez maga a fasizmus.
Kontrasztként pedig álljon itt Böjte Facebook posztja, amelyben ájtatos szavakkal buzdít mindenkit „imádkozásra”. A fentiek után van képe azt mondani, hogy „tudtommal a szegény gyerekek se vádoltak Szabolcson kívül senki mást! Nekünk sem az ítélkezés, hanem az imádság a dolgunk!” Nagyon nehezen fogjuk vissza a szavainkat. Böjte nem ítélkezik a pedofiljai, a gyerekbántalmazói fölött, mert az nem lenne keresztényi, neki az imádság a dolga. Most olyat tudnánk mondani, amit nem tűr nemhogy a nyomdafesték, de a számítógép sem.
Böjte Csaba – Kedves Kollégák!Gyermekeket Segítő…
Kedves Kollégák!Gyermekeket Segítő Támogatók! Álmomban sem gondoltam, hogy valaha ilyen vihar fogja érni az alapítványt, a mi közös nagycsaládunkat! Az…
Mi vagyunk a „politikával átitatott sajtó”, mondja ez a képmutató álpap, aki eladta magát, a gyerekeket, mindent egy politikai pártnak, aki egy politikai rendszer hamis bálványa. Mint mondja, reméli, hogy majd mi elnyerjük a méltó jutalmunkat! Böjte még fenyegetőzik. Böjte azt is mondja, hogy „Nincs ok a pánikra”, s valóban nincs. Nem kell félnie attól, hogy a sajtóhírek, a vallomások, a személyes beszámolók alapján egy átfogó komoly vizsgálat indul, amely felszámolja ezt az anyagi és politikai haszonszerzésre fenntartott, sarlatánok által vezetett gyerekbántalmazó hálózatot.
Pedig most lenne dolga a buzgó fideszes gyermekvédelemnek. De Böjtét Magyarországon megvédi a Fidesz, Romániában megvédi az RMDSZ. Megvédi az „erdélyi közösség”, amely nem akar szembenézni történetének legsúlyosabb bűncselekménysorozatával, amelyet kiszolgáltatott gyerekek ellen követtek el. Védik a székely mundér becsületét.
Csak a gyerekeket nem védi meg senki.
