Nincsenek közvéleménykutatási felmérések a kezünkban, de a közösségi médiában olvasható reakciók alapján szinte egyöntetű a magyar emberek véleménye: nem hiszik, hogy a 9 éves kisfiú lőtte le a jeladóval rendelkező, védett svájci farkast. Az emberek zt gondolják, hogy a vadász apa és vadász barátja azért fogja a gyerekre a farkas megölését, mert a gyerek nem büntethető, és így akarják megúszni a felelősségre vonást. Még akkor is, ha kiskorú veszélyeztetése és a fegyvertartási szabályok megsértése miatt eljárás indulhat a felnőttek ellen is.
A reakciók arra alapulnak, hogy a többség kétségbe vonja egy 9 éves kisfiú ilyen tökéletes lélekjelenlétét és fegyverhasználatát egy farkassal szemben. Azt is megkérdőjelezik, hogy egy igazi vadász a 9 éves gyereke kezébe ilyen, engedélyhez kötött gyilkos fegyvert ad. Az sem áll össze, hogy a gyerek apjának vadász barátja, akivel az apja állítólag elengedte vadászatra a 9 éves kisfiút, hogyan nem lépett közbe, amikor meglátta az egyébként szelíden viselkedő, hosszú útján soha senkit meg nem támadó farkast. Miért hagyta a gyerekre a lövést, ha nála is volt fegyver? Vagy ő segítette ebben?
Eddig még nem hangzott el, hogy a gyerek önvédelemből lőtt, de még ez is felmerülhet. Nagyon sokféleképpen lehet majd interpretálni az esetet, ha az bíróság elé kerül. Nem lehet tudni, hogy a 9 éves gyerek milyen fizikummal rendelkezik egy ilyen fegyver biztonságos és lövésbiztos használatához. Mindenesetre gyanúsak a körülmények, s nem lehet tudni, hogy a rendőrségi nyomozás mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy a két felnőtt magyarázatát elfogadja. Nem tudjuk, meghallgatták-e a kisfiút, és ellenőrizték-e a fegyverhasználati készségeit. Tud-e ilyen „jól” lőni?
Az sem világos, hogy a nyilvánosság miért nem ismerheti meg az elkövetőket, miért nem lehet meginterjúvolni a gyereket. Aki képes leteríteni egy farkast, egy újságíró mikrofonjától talán nem ijed meg. Az apának és barátjának a sajtó kérdéseire is válaszolniuk kellene, például arra, hogy pedagógiailag helyes volt-e a 9 éves gyerek vadásztatása, majd a bekövetkezett tragédia után a hallgatás és tettesként a bujkálás, függetlenül attól, hogy mi történt.
A védett farkas kilövése gonosz tett volt, miután az egész ország tudott a farkas vándorlásáról és útvonaláról. Éppen a környékbeli vadászok ne tudtak volna? Vagy éppen a farkasra vadásztak? A 9 éves gyerekkel? Az még súlyosabb lenne, ha egy apa a 9 éves kisfiára fogná a tettet, hogy megússza a büntetést. Mindenesetre a farkas kilövése miatti közfelháborodás nem csitult azzal, hogy „csak” egy gyerek lőtte le, mintha akkor bocsánatos bűn lenne. Még ha a gyerek kezében sült is el a gyilkos fegyver, az „elkövetők” akkor is nem a felnőttek voltak?
Talán ezért sem akarják elhinni egyesek, hogy csupán egy gyerek tette. Hogy az egész csak egy „gyerekcsíny”.
