the_excerpt()
Orbán beszédének legfontosabb gondolata az volt, hogy 56 áldozatai teljesen hiába haltak meg. Ő az ellenkezőjét mondta, de abból eszünkbe juthatott, hogy nem így van. Teljesen felesleges volt minden áldozat, mert az ország ma újra diktatúrában él, a diktátor pedig az oroszok véres kezét rázza a kínai kommunista diktatúra fővárosában, Pekingben. A Nyugat neki ellenség, az oroszok a barátai, akik éppen az ukrán 56-ot próbálják vérbe fojtani.
Orbán és 1956, a Nyugat és a szabadság. Pápai Gábor rajza
Orbán „filozófus” a megmaradás törvényének nevezte, hogy a „múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk”. Nagy baromság, mert a múlt nem alattunk van, hanem mögöttünk, okos ember pedig tanul belőle, ő viszont nem. Ő tapossa a múltat, nem áll rajta, mert ha azon állna, akkor elkerülné a magyar tragédiák okát, nem megismételné. A „tankok helyett a bankok” antiszemita klisé csak annyiban változott, hogy guruló dollárok.
Orbán zsarnok megfeledkezik arról, hogy a koszos kis diktatúrája eddig a Nyugatról guruló eurókból élt, és most éppen azért van csődben a csodarendszere, mert nem gurul az euró Nyugatról. Ezért ne pofázzon nyugati pénzről, mert neki mindene abból van, még a felcsúti lerombolásra vagy az enyészetre stadionja is. Azt pedig láthatjuk, hogy nem Brüsszel fütyül itt, hanem Moszkva, egészen pontosan Vlagyimir, a kényszermozgása pedig az ő gyönyörű tánca, ami után egy mentális beteggondozóból nem engednék haza látogatásra sem.
Orbán azzal vádolta újra Európát, hogy a szabadságot a nemváltással és identitásváltással azonosítja, mert elismeri az eddig üldözött és bujkáló emberek egyenlő és normális élethez való jogát, ami a népesség 1 százaléka. Senki nem kényszeríti Orbánt, hogy ne legyen férfi és keresztény, a probléma éppen az, hogy nem az. Mert férfinak lenni nem csupán annyi, hogy milyen nemiszerve van, hanem a magyar (!) kultúra szerint a férfi azt jelenti, hogy valaki nem sunyi geci, hanem egyenes ember, aki vállalja a felelősséget a tetteiért.
Nem hazudozik, nem próbál mindent másokra kenni, nem bújik mások háta mögé, nem kétszínű, nem kétkulacsos mocsok ember, mint amilyen ő maga. Orbán nem férfi. Ennél még rosszabb a helyzet, ha a kereszténységet nézzük, mert egyrészt azt sem tudja, hogy az micsoda, másrészt ő maga egy sátáni figura, aki eladta az ördögnek a lelkét. Mindennek az ellentéte, amit krisztusinak neveznek. De ezeket nem Brüsszel vette el tőle, Brüsszel örülne, ha a férfiasságból és a kereszténységből egy szikrányit is látni lehetne benne.
Európa nemcsak ezzel azonos, hanem a demokratikus normákkal, a szabadsággal (amit Orbán Magyarországon felszámolt, ehelyett mindent a saját engedélye alá helyezett), az emberi jogokkal, az állam és egyház szétválasztásával, világnézeti, vallási szabadsággal, a hatalmi ágak szétválasztásával. Európa szolidáris és hatékony, jól működő demokráciák szabad társulása, ahonnan kilóg Orbán fasiszta állama, ami dicséretére válik. Európa azért is dicséretet érdemel, mert nem hagyta magára Ukrajnát és megvédte saját magát is.
Orbán helytelenül vette szájára nemcsak 56-ot, hanem 1990-et is, mert az 1990-es polgári demokratikus rendszerváltást ő megtagadta, még alaptörvény és NENYI szinten is, amikor az átmenet zavaros két évtizedének nevezte a magyarok ölébe hullott demokráciát. Nem csupán megtagadta, hanem megdöntötte a demokratikus alkotmányos rendet, amiért még nem kezdte meg az élefogytiglanig tartó börtönbüntetését, de reméljük, nem ússza meg, ha egyszer újra demokrácia és jogállam lesz Magyarország, az ő fasiszta diktatúrája után.
Orbán talált magának egy veszprémi 56-os hőst, annak szegény fejére hárítva (férfiatlanul hazudozva és a kereszténységet meggyalázva), hogy miatta jött Veszprémbe zárkörűen „ünnepelni”. Ezzel szemben a valóság az, hogy a diktátor fél, retteg, nem mer Budapesten nagy tömeg elé kiállni, mert rossz a lelkiismerete, fél a kritikától, mert skizofrén paranoiás, súlyosan beteg, mint minden diktátor, és a valóságérzékelése teljesen hamis, veszélyes.
Egy agyilag sérült, mentálisan beteg embert, egy hazudozó fasiszta diktátort hallgathatott válogatott közönsége. Egyszemélyben olyan embert, aki Magyarország szabadságán tapos, a mocskos disznószaros csizmáját törli az emberi jogokba, a magyar történelembe, ennek az országnak a lakóiba. A magyar történelem legnagyobb tolvaját is tisztelheti benne az ő szerető közönsége, akiknek a lelkét és az agyát megfertőzte ez a közveszélyes elmebeteg.
Így ünnepelte Magyarország 1956-ot. Gratulálunk ehhez a teljesítményhez.
