A Putyinnal való kellemetlen találkozás után megkezdődött a visszatáncolás Európa felé. Azt mondta Orbán az október 23-i beszédében, hogy „Moszkva tragédia volt, Brüsszel viszont csak egy rosszul sikerült kortárs paródia. Úgy kellett táncolnunk, ahogy Moszkva fütyült, de ha Brüsszel fütyül, akkor úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, és ha nem akarunk, akkor nem táncolunk”. Elemezzük egy kicsit, hogy ez mit jelent.
Orbán téved, amikor múlt időben beszél Moszkváról. Moszkva semmit nem változott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Putyin Pekingbe rendelte, és eligazította, ami neki láthatóan nem tetszett. Moszkva ugyanolyan, mint volt, ő pedig ezt a Moszkvát választotta, ami ma is egy tragédia. Elég jól látható Ukrajnában és a világban, hogy mennyire az. Aki ezt nem látta eddig is, az egy tragédia. Ő pedig erről hazudozott egy évtizeden át.
Moszkva abban sem változott, hogy megköveteli ma is: ahogy ők fütyülnek, úgy kell nekik táncolni. Orbán táncol is, ahogy fütyülnek, mert nem tehet mást. Pekingben megértette, milyen helyzetbe került, s milyen helyzetbe vitte az országot. Ehhez képest pedig kimondta az igazságot, hogy Brüsszel még azokat a követelményeket sem kéri számon, amelyeket önként vállalt Magyarország, amelyeket ő lábbal tapos, pedig azok nélkül még az EU tagja sem lehetne.
Orbán szerint Brüsszel csak rossz paródia, paródiája az igazi elnyomásnak, amit Moszkva testesít meg. Ez sem igaz, mert Brüsszel semmiféle elnyomást és diktatúrát nem képvisel. Orbán az Európai Unió alapszerződéseivel, alapértékeivel áll konfliktusban. Nem diktatúra, ha egy szervezet megköveteli a tagok által vállalt feltételeket. De még ezt sem diktatórikus módon teszi, amit Orbán úgy mond, hogy táncolni (teljesíteni), sem kell, ha nem akar.
Ez pedig nem egy diktatúra paródiája, hanem végtelenül türelmes, kedves emberek baráti közössége a közös értékek védelmében. Nem azért ilyen elnézőek, mert hülyék, hanem azért, mert emberségesek, toleránsak, megértőek és segítőkészek. Ezzel él vissza Orbán, ezeket a kedves és türelmes embereket mocskolja, gyalázza. Ezt a demokratikus, liberális mentalitást mocskolja.
Ezért nem Moszkva a tragédia, hanem ő maga, aki Moszkva csicskása lett. Nem Brüsszel a paródia, hanem ő, aki óriási lehetőséget kapott az élettől, de nem tudott élni vele. Ehelyett romba döntötte, megalázta, kifosztotta az országot, közutálattá tette a magyar nevet, oda vezette vissza az országot, ahonnan 56-ban ki akart jönni, de nem tudott, ahonnan 1989-ben kijött, de ő visszafordította a rabságba.
Szánalmas, ahogy ide-oda táncol, képmutatóskodik, és másokat oktat, tanít, magyarázza a világot, mintha mindenki hülye lenne. De rajta kívül minden értelmes ember látta, hogy mit művel, kikkel barátkozik, kikkel szemétkedik, és mekkora tévedésben van. Tragédia, hogy ez az ember Magyarország korlátlan vezetője lehet, aki önmaga paródiája. Mindenki utálja, akik szolgálják, azok sem szeretik, hanem félnek tőle. Zsákutcába került, ahonnan nincs kiút.
Micsoda tragédia, amibe Magyarországot vitte, és kilátástalan, hogy ennek mi lesz a vége. Egy ekkora barom kezében van az ország és mindenki élete. Tényleg tragédia, paródia, és katasztrófa. Súlyosan beteg, mentálisan sérült szörnyeteg, aki maga körül forog. Iszonyat.
