Szijjártó Péter Venezuelába látogatott, amely a korrupció, a nyomor és a diktatúra szinonimája, de Magyarországnak kívánatos gyümölcs, miután Venezuela kompatibilis az orbáni magyar állam preferenciáival. Mindent elmond Magyarország berendezkedéséről, hogy ezekkel az országokkal keres diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatokat, ezek számára a megfelelő partnerek. Szijjártó „szankcionáló rezsimeknek” nevezte a szabad világ demokratikus országait, amelyek a világot védik ezen országok korrupciójától.
Nem lehet a tendenciát nem észrevenni: a magyar „diplomácia” (?) messze elkerüli a világ demokratikus, piacbarát, korrupcióellenes országait, a voltaképpeni szövetségeseinket, és nagyítóval keresi a világ valamennyi korrupt, fasiszta vagy kommunista diktatúráját. Ezt a hazug diktatúrakeresést nevezik „keleti nyitásnak”, „déli nyitásnak”, ami azért hamis, mert minden ország belefér, ha diktatára és/vagy korrupt, még ha nem keleten van, akkor is. Ez nem „keleti” vagy „déli” nyitás, hanem a korrupt diktatúrák felé való nyitás.
Mivel az orosz kém és ügynök Szijjártó nemcsak külügyminiszter, hanem külgazdasági miniszter is, ezért Magyarország gazdasági kapcsolatait kizárólag ilyen országok felé építi szerte a világban. A nyugati relációból annyi van, ami megmaradt, ami magától Budapestre talál, plusz német autógyárak a bődületes és az országnak károkat okozó kedvezmények miatt. De ezek automatikusan mennek, a nagy üzleteket korrupt diktatúrákkal kötik.
Most arra nem térünk ki, hogy a diplomatikusan „kellemetlen modorúnak” nevezhető, de pontosan leírva kőbunkó, tahó, tuskó Szijjártóval normális demokratikus politikus nem is hajlandó találkozni, hiszen a legocsmányabb diktatúrák és diktátorok körbenyalása mellett nincs olyan tisztességes, demokratikus, jogállami elveket valló valódi diplomata, politikus, akit Szijjártó még vérig ne sértett volna. A stílusa maga a rendszer.
Sejthettük volna, hogy eljön a nap, amikor Kelet-Ázsia és Afrika után célba veszi az igazi potenciális szövetségeseket, a dél-amerikai katonai juntákat, kommunista diktatúrákat, a világ legkorruptabb országait, amelyekről a korrupciót elnevezik. Így reméljük a következő állomás maga a közép-amerikai Panama lesz. Most elégedjünk meg Venezualával, ahova újra olyan szöveggel érkezett Szijjártó, mintha a mennybe érkezett volna meg elsőként.
Agyrém, hogy Szijjártó „Magyarország újra a pályán” címmel adott hírt a venezuelai kapcsolatok újraélesztéséről.
https://www.facebook.com/szijjarto.peter.official/posts/pfbid0m6BtSR6uqLAYLTwNusufqjiduvob6GX2qUXPQ78xt1ieHjuBgZHnxjcXL5K7iD64l
Venezuela a világ legnagyobb olajtartalékaival rendelkező ország, de a diktatórikus hatalom tevékenységének köszönhetően az ország egész gazdasága összeomlott. Venezuela testvéri ország, mert a hiperinflációban rekorder, alapvető áruhiánnyal, munkanélküliséggel, óriási szegénységgel, betegségekkel, magas gyermekhalandósággal, alultápláltsággal, súlyos bűnözéssel és leginkább hatalmas korrupcióval küzd. Ezek okozták a menekültválságot, amelynek keretében hétmillió ember menekült el az országból, főleg Amerikába.
Másik oldalról az Orbán-banda azt a falat dicsőíti, amit Trump emelt egyebek mellett épp a venezuelai menekültekkel szemben. 2017-re Venezuelát fizetésképtelennek nyilvánították a hitelminősítő intézetek. Venezuelában az emberi jogi helyzetre azt lehet mondani, hogy az nem létezik, viszont a világ legkorruptabb országa. Amint ezt Szijjártó meghallotta, azonnal Venezuelába repült, hogy diplomáciai sikerszériájának újabb fantasztikus teljesítményét jelentse be, a kapcsolatok újraépítését a nyomorral és a sötétséggel. Lehet imákozni.
Caracasban, a világkorrupció fővárosában, a lélekben hazatált Szijjártó máris közölte, hogy „Magyarország” (vajon mit értsünk ez alatt?) úgy döntött , hogy „újraépíti a kapcsolatait, az együttműködését Venezuelával, méghozzá gyorsan, az elsők között, hogy ebből hazánk minél többet profitálhasson”. Hazánk ezekből a kapcsolatokból még soha nem profitált, ám annál többet az Orbán-maffiának nevezett bűnszervezet, amelynek üzletkötője Szijjártó.
Elképesztő, ahogy megcélozták a legkorlátoltabb és legrosszabbul informált mítikus falusi bunkó színvonalát, amire a vidéki magyarország lakosságát a kormánypropaganda zülleszti le, és ezek elképzelt nyelvén hazudoznak a káprázatos sikereikről: „Gyorsnak kell lennünk, hiszen a nyitás is gyorsan zajlik, és ahogyan látjuk a nyugat-európaiakat, az amerikaiakat, szeretnek elsők lenni. Fontos, hogy mi is itt legyünk a legelején.” Mintha megint tülekedne a világ ott, ahol Szijjártó van, de ő jut be elsőként. Hát persze, mindenki más hülye, mert más inkább kerüli ezeket a helyeket. De Szijjártó ezt mutatja be, mint valami dicsőséget.
Ezzel szemben a valóság az, hogy korrekt üzleti partnerek, kormányok kerülik Venezuelát, amely fogalommá vált Amerikában, mindkét oldal politikusai Venezuelával ijesztgetik saját választóikat. Itt vagyunk mi az elsők között, mert amitől más menekül, nekünk épp az kell, a minél nagyobb korrupció, az átláthatatlanság, a zsebre dolgozás, a szabályok kikerülése, a demokratikus viszonyok, az ellenőrzés és a bűnüldözés teljes hiánya. Ez vonzza Szijjártót és az Orbán által vezetett szervezett bűnözői csoportot Venezuelába.
Az általuk elképzelt ideáltipikus fideszes falusi bunkó nagyot csettint a kocsmában, amikor meghallja, hogy Szijjártó egyszerűen csak „szankciós rezsimeknek” nevezi Magyarország nyugati szövetségeseit, a világ gazdasági rendszere fölött őrködő országokat, Amerikát és Nyugat-Európa országait, az Európai Uniót, amelyek nem véletlenül sújtják Venezuelát szankciókkal, s ha ezt nem tennék, az egész világ olyan nyomorgó és szegény lenne, mint a Szijjártó által felmagasztalt Venezuela, s amilyen Magyarország lesz nekik köszönhetően.
Ha valaki belegondol, egyszerűen téboly, amiket ez az ember beszél. Például azt mondta: „Mi azt szeretnénk, ha a jövőben minél kevesebb szankciós rezsim keserítené meg a világ életét, és ezek helyett a globális együttműködés, a konnektivitás, az összeköttetések időszaka jönne el”. A világgazdaság és a szabad piac normális működését védő országokat „a világ életét megkeserítő szankciós rezsimeknek” nevezi, mert akadályozzák a venezuelai és hasonló korrupt rendszerek és bűnözők szabad tevékenységét, az alvilág működését.
Szijjártó kifogásolja, hogy vannak szabályok, törvények, bűnöldözés, rendőrség, amelyek nekik problémát okoznak a létezésükkel. Bezzeg Venezuelában semmi ilyen nincs. Ahol a jog és a törvény nem működik, ott vannak ők otthon. Egyszerűen elképesztő, hogy ez az ember európai uniós ország külügyminisztere. Így csak a legsötétebb bűnbandák maffiózói beszélnek. Végülis nincs mit csodálkozni, Szijjártó az. Tökéletesen azonos önmagával.
A probléma csak az, hogy nem az alvilágban tevékenykedik, hanem külügyminiszterként, és nem a börtönben álmodozik venezuelai bizniszekről, hanem közpénzen és szabadlábon.
