Most azt mutatjuk be, hogyan hazudik a magát „függetlennek” tartó, de a független sajtó kritériumainak a legkisebb mértékben sem megfelelő sajtó. A Telex beszámolt arról, hogy Gyurcsány megelégelte azt a minősíthetetlen mocskolódást, amit a 444 folytat ellene, és tevékenysége alapján a lapot – teljes joggal – „politikai ellenfelének” nevezte.
Ebben az írásban megjelent állítás alapján mutatjuk be, hogyan hazudnak ezek a lapok. A Telex azt írta: „A 444 válaszként újabb publicisztikát közölt, amelyben azt írták, hogy a volt miniszterelnök pártja nekiment a szabad sajtónak, amely Gyurcsány szerint túlságosan középen áll (vagyis nem támogatja kifejezetten a hazai ellenzéki pártokat), ez a fejlemény pedig nem nagy segítség a hazai, amúgy is megtépázott sajtószabadságnak.”
Még az azonos gyökerű 444-et is pontatlanul idézik, mert a 444 azt írta, hogy Gyurcsány „szerint a független sajtó túlságosan középen áll, amivel a diktatúrát segíti”. De Gyurcsány nem ezt mondta. Gyurcsánynak nem az volt a kifogása, hogy „a független sajtó túlságosan középen áll”, s még csak azt sem, amit a Telex állít, hogy „nem támogatja kifejezetten a hazai ellenzéki pártokat” (ha már itt tartunk, az is elég lenne, ha nem mocskolnák őket).
De Gyurcsány ezekkel a csúsztatásokkal, valótlan állításokkal szemben azt állította, hogy „A magát függetlennek tekintő a sajtó középre helyezkedik az önkény és a demokrácia között. Márpedig ez a demokratikus sajtó erkölcsi felelősségének elárulása. Állítólag Martin Luther King mondta: ’Egyetértek Dantéval abban, hogy a pokol legforróbb bugyrai azoknak van fenntartva, akik erkölcsi válság idején ragaszkodnak a semlegességükhöz.’”
Ez nemcsak nem ugyanaz, hanem hatalmas különbség. Gyurcsány nem azt kifogásolta, amit a Telex hazudik, s amit a 444 is elhallgat (vagyis meghamisít és hazudik), hogy az ellenzékinek vagy függetlennek nevezett sajtó nem támogatja kifejezetten az ellenzéki pártokat. Nem ezt kifogásolja, hanem azt, hogy az önkény és a demokrácia között áll ez a sajtó középen, ami valóban elfogadhatatlan (idézi ehhez Martin Luther Kinget és Dantét).
Önkény és demokrácia között nincs középút, aki középre helyezkedik, az önkényt segíti. Ez a kifogás tárgya, nem az, hogy a magát függetlennek nevező sajtó nem áll ellenzéki pártok mellett, mert nem is az a dolga. Ahogy nem is az, hogy politikai harcot folytasson ellenük. A független sajtó feladata a demokrácia, a jogállam, a szabadság védelme az önkénnyel szemben. A középen állás valóban a sajtó szerepének elárulása. Ezt mi is régóta valljuk.
Két különböző dolog az, hogy a független sajtó hogyan viszonyul az önkényhez, s hogyan viszonyul az ellenzéki pártokhoz. Gyurcsány azt kifogásolta, hogy az önkényhez hogyan viszonyulnak, hogy az önkény és a demokrácia között középre helyezkednek. Nem várta, hogy „támogassák az ellenzéki pártokat”. A független sajtónak az ellenzéki pártokkal szembeni viszonya esetében szó nincs középen állásról, egyértelműen ellenségesek.
Ezért Gyurcsány nem erről beszélt a középen állás vonatkozásában. Meghamisítják saját szerepüket, amikor azt a látszatot akarják kelteni, mintha mintaszerűen középen állnának a pártok között, és kellő távolságot tartanának az ellenzéktől is. De ez nem igaz, az Orbán-rendszerrel szemben olyan stílust soha nem engednek meguknak, mint az ellenzékkel szemben. A függetlennek mondott sajtó az ellenzéki pártok tekintetében nem középen áll.
Ezért az egész szöveg csúsztatás, hamisítás és hazugság. amely tökéletesen mutatja be, hogy a magukat függetlennek nevező lapok hogyan csapják be, vezetik félre az olvasóikat, hogyan manipulálják a közvéleményt. Utána ezt megtoldják azzal, hogy a történtek után még önmagukat sajnáltatják és a „sajtószabadságra” hivatkoznak, mintha őket érné jogos sérelem.
A Magyar Narancs ellenőrzés és kritika nélkül átvette ezeket a hazugságokat, mint idézték, „a korábbi miniszterelnök beleállt a szabad sajtóba, amiért az túlságosan középen áll, nem támogatja a hazai ellenzéki pártokat”, ami a fentiek alapján látható, hogy valótlan állítás, hazugság. A korábbi miniszterelnök nem beleállt a szabad sajtóba, és nem azt kifogásolta, hogy nem támogatják az ellenzéki pártokat, hanem azt, hogy az önkény és a demokrácia vonatkozásában középen állnak, ami az önkény támogatása.
A „támogatás” kifejezés a „független sajtó” és a DK vonatkozásában egyébként csak gúny lehet, mert az ellenzéki pártok megelégednének már azzal is, ha nem uszítanának ellenük gyűlöletre. Vagy korrektül írnának, s például nem mosnák össze Magyar Péternek a sajtót támadó fenyegetéseit (mert merészeltek hírt adni az Ötkert-botrányról) és az önkényben a sajtó elvárható magatartásával kapcsolatos bírálatot.