Orbán megtartotta a választási vereség utáni első kötcsei találkozót, amely olyan volt, mintha időgépbe ültek volna a nézői, egy letűnt világ elevenedett meg. Orbán előadta ugyanazokat a jelszavakat, hazugságokat, ellenségeket, mintha mi sem változott volna. Olyan volt ez, mint egy tematikus szabadulószoba, ahova jeggyel lehet bemenni. Politikai Jurassic Park, amelyben a kihalt őslények, az elpusztult világ szörnyei élnek, de a dinoszauruszok mégsem veszélytelenek benne, mert egyszer kiszabadulhatnak onnan.
A rendszerváltás utáni május 1-i majálist idézi, amikor megjelent a kommunista párt (előbb MSZMP, majd Munkáspárt néven). Forradalmi indulók zengtek, lengett a vörös zászló. Igazi (nemcsak élethű) kommunisták vonultak fel, beszéltek ostobaságokat, amelyek furcsák voltak, a letűnt világot élethűen idézték meg. Ezek olyanok voltak, mint a gombostűre szúrt bogárgyűjtemény, lehet tanulmányozni, lehet irtózni tőlük, nevetni rajtuk, unokáknak megmutatni, de félni már nem kellett tőlük, a Munkáspárt mögött nem maradt ott az elrabolt vagyon.
Magyarország legújabb látványossága azonban leginkább egy élő illiberális skanzen, amelynek előadása a kötcsei találkozó. A Fidesz olyan, mint egy illiberális múzeum, ahol eredeti tárgyakat állítanak ki, tanulmányozni lehet a propagandát, a jelszavakat, az eredeti díszleteket, s a múzeumot maga az illiberális vezér és diktátor vezeti, aki időnként személyesen tárlatvezetést tart. A Fidesz olyan, mint egy Theme Park a Disneylandben, vagy elvarázsolt kastély, szellemvasút a Vidám Parkban. De nem biztos, hogy mindig csak egy szórakoztató látvány marad.
A világ összes politológus kutatójának Magyarországra kellene költöznie, ahol élőben tanulmányozhatnák a demokrácia erózióját, a modellt, amely a világot fenyegette: már nincs, és mégis van, ezért tanulmányozhatják az illiberalizmus kutatói. A Fidesz e pillanatban olyan, mint a Szoborpark (hivatalosan Memento Park), amelyet nem zártak be. Olyan Szoborpark, ahonnan kijöhetnek még a szobrok. Orbán skanzenje azért veszélyes, mert a környezet nem sokban változott meg körülötte, és nincs éles határ a valóság és a skanzen között.
A veszélyes az, hogy Magyar Péter világa nem sokban különbözik tőle, ezért nemcsak egy itt felejtett ócskaság, hanem ez is a világ legitim része. Magyar Péter legitimálja azzal, hogy nem az antitézise, hanem a módszerei a skanzenben lévőkével azonos.
Skanzen, amelynek nincs kerítése
Kötcse nem Orbán visszatérésének bejelentése volt, hanem annak bizonyítéka, hogy az orbánizmus túlélte Orbán bukását. Megmaradt a vezér, a párt, a pénz, a média, a hálózat, a nyelv és akár a visszatérés szándéka. Egy demokratikus rendszerváltás ezeket elválasztaná az államtól, feltárná a bűncselekményeket, felelősségre vonná az elkövetőket, és éles határt húzna az új rendszer köré. Magyar ezt nem tette meg. Ezért a skanzen nem különül el az országtól. Az ország részben maga is a skanzenben maradt.
Magyar nem bontotta le az orbáni politikai nyelvet és hatalomfelfogást, hanem részben használja őket. Ugyanúgy vezérközpontú politikát folytat, ellenségeket jelöl ki, személyes hűséget követel, a nyilvánosságot eszköznek tekinti, a jogállami korlátokat kellemetlen akadálynak tekinti, ha útjában állnak. Nem azonos Orbánnal, mert nincs mögötte tizenhat évnyi autokratikus állam. De nem is demokratikus antitézise. Nincs erős kontraszt, ami elválasztaná a skanzent és a valóságot. Magyar valósága is részben a skanzen. Mert a skanzenből vált ki.
Ez legitimálja Orbánt. Amíg Magyar nem az ellenkezőjét mutatja és képviseli annak, amit Orbán képvisel, addig a harc nem demokrácia és autokrácia között zajlik, hanem arról szól, hogy lehet-e humanizálni az autokráciát ugyanazzal a stílussal és ideológiával. Orbán emiatt nem egy történelmileg meghaladott diktátor, hanem az egyik választható erős ember marad, aki kiléphet a skanzenből és a valóságból skanzent csinálhat. Ez a fenyegetés Magyarnak kedvez: rámutathat Orbánra és a Mi Hazánkra. Ezekhez képest kell mindenáron kiállni mellette.
Nem azért legitimálja Orbánt, mert nem csukatott még mindenkit börtönbe. Hanem azért, mert nem nevezi meg az orbáni rendszer valódi természetét. Nem szakít annak politikai nyelvével és hatalomfelfogásával, nem változtat a módszerein és a gondolkodásán, mert maga is azonos azzal. Nem állít vele szembe demokratikus alternatívát, amely eltűnik, mintha nem is lehetne. Így Orbán nem történelmi bűnösként, hanem rivális politikai ajánlatként marad a pályán. Miért is ne? A két hatalom, Tisza és Fidesz, ugyanaz a természet.
A csapda lényege: ha nem akarod Orbánt, Magyartól mindent el kell fogadnod
Ezt a helyzetet Magyar hozta létre, méghozzá szándékosan. Ez a zsarolás politikája. Nem kell jónak lennie, elég kevésbé rossznak látszania. Ehhez szüksége van Orbánra és a Mi Hazánkra is. Ők adják azt a sötét hátteret, amely előtt Magyar mérsékeltnek és elfogadhatónak látszik. Mintha más nem is lehetne. Ha Orbán eltűnne, a Mi Hazánk jelentéktelenné válna, s megjelenne egy hiteles demokratikus alternatíva, akkor Magyar önmagában kerülne mérlegre. Magyarnak kellene demokratikus alternatívának lennie, de már elsikkad, hogy nem az.
Demokratikus alternatíva nélkül pedig az ország zsarolható kényszerhelyzetben van. Bármikor lebonthatóak a skanzen kerítései.
Orbán egy maffiaállamot hozott létre, a Fidesz egy szervezett bűnözői csoport. Hazugság, hogy nem lehet jogállami eszközökkel felelősségre vonni őket. Ennek feltételeit Magyarnak kellene megteremtenie. A Vagyonvisszaszerzési Hivatalról kiderült, hogy nem az. Működőképes rendőrség és független ügyészség lehetne az. Ha Magyar nem nevezi állam elleni bűncselekménynek a NER-t, akkor Orbán és a Fidesz fogja az alkotmányos rend megdöntésével vádolni. Nem lehet elmulasztani a rendszerváltást, amíg lehet.
A legveszélyesebb forgatókönyv valóban az, ha a Tisza befullad (és önértékét tekintve ez csupán idő kérdése), nem áll készen demokratikus alternatíva. A csalódott ország előtt Orbán restaurációja vagy a náci Mi Hazánk országpusztítása áll. Magyarország leváltotta ugyan Orbánt, de nem küldte el, nem győzte le örökre, és nem szabadult meg tőle. Pedig ez lett volna Magyar feladata, de ezt nem tette meg. Pedig ezért szavaztak rá. Ez csak kormányváltás, nem rendszerváltás.
A csapda, hol nemzet süllyed el, ez a hamis retorika és illúzió, hogy csak rosszabb vagy jobb diktatúra közül lehet választani. Orbán és a Mi Hazánk fenyegetése olyan háttér, amely előtt Magyar mérsékeltnek tűnhet anélkül, hogy demokratává kellene válnia. A választó elé tett ajánlat nem a demokrácia, hanem a kevésbé brutális autokrácia. De ez nem választás, hanem kényszer. Ez a politikai zsarolás lényege. Az ország belesétált egy csapdába, és sokan ezt védelmezik foggal-körömmel.
Egy dologgal pedig számolni kell: ha Orbán aktivizálódik, az Magyarra hatással lesz, s ahhoz fog igazodni. Úgy próbálja Orbán elől elvenni a levegőt, hogy átveszi a programját, ami nem esik nehezére. Megint jön majd a magyarázkodás, hogy ez taktika. Taktikából Orbán-rezsim lesz. Így szűnik meg a skanzen határa: Orbánnak nem is kell visszatérnie a hatalomba, ha Magyar már ellenzéki szerepében hozzá igazítja a kormány politikáját.
Demokratikus fordulat híján a Tisza is a skanzen része
Magyar rendszerváltás nélküli támogatása a demokrácia elutasítása. Ma még úgy tűnik, a Fidesz csak egy skanzen, de kiderülhet, hogy a Tisza is a skanzen része. Nem vigasz, ha tudományos kísérletnek fogjuk fel, hogyan nem lehet visszaállítani a demokráciát egy autokrácia bukása után. Úgy, hogy az autokráciát egy másik autokratával váltják le. Az autokratából nem lesz demokrata, az élhetőbb autokrácia csak egy ideig élhetőbb, aztán rosszabb lesz.
A tudósok megállapíthatják más országok tanulságára, hogy az is populista propaganda és hazugság, hogy egy diktátort csupán egy másik diktátorral lehet leváltani, s ha leváltják is, érdemes. Kiderülhet, hogy egy autokráciától csak úgy lehet, csak úgy érdemes megszabadulni, ha a demokraták demokraták maradnak. Nem adják fel az identitásukat és az önazonosságukat, s inkább megvárják a diktatúra leomlását. Így tisztán kezdenek egy demokráciát, s nem egy másik autokrata lelkes támogatói, kiszolgálói, elvtelen védelmezői lesznek.
A legnagyobb vereség az, ha a demokraták úgy akarnak megszabadulni az autokráciáktól, hogy lebontják a kettő közötti tűzfalat: maguk is olyanná válnak, s megelégednek egy enyhébbnek látszó autokráciával, amely egy időre fellélegzést adhat. Aztán még elméletet is gyártanak belőle. Önmaguk mondanak le a hatalom ellenőrzéséről és kontrolljáról, hogy a jobbnak vélt diktatúrát megvédjék. Nem veszik észre, hogy a benső lényege ugyanaz, ami soha nem fog megváltozni, soha nem lesz jobb, legfeljebb a „miénk”. A demokrácia alternatíváját tagadják.
Ez maga a skanzen. A skanzen részei az április 12-én táncolók, a Tisza-szigetek, az áradók. Ezért mondják rájuk a kívül maradók, hogy ezek ugyanazok. Lehet jönni élőben tanulmányozni egy sikertelen rendszerváltás kísérletét, amelyben a kiszemelt messiás soha nem volt az, akit reméltek, akinek hitték, amilyen képet festettek róla, és soha nem demokratikus rendszerváltásban gondolkodott. A magyar politikai labor a világ számára most azt mutatja meg, érdemes-e diktátort jobbnak vélt diktátorra, diktatúrát jobbnak hitt diktatúrára cserélni.
Magyarország áprilisban leváltotta Orbánt, de nem számolta fel az orbánizmust. Magyarországon ma is Orbán-rendszer van. Kötcsén ezért nem egy letűnt rendszer ártalmatlan emléktárgyai gyűltek össze, hanem egy működő hálózat, amely vissza akar térni. Ma még skanzennek látszik, de a kerítés nem választja el a valóságtól, s az őr nem bezárni akarja, hanem felhasználni. Ha Magyar nem húzza fel a demokrácia falát, egy reggel arra ébredhetünk, hogy az egész ország újra egy skanzen. Két diktátorral. Sőt, ahogy legitimálják Toroczkait, hárommal.
Ha Orbánt futni hagyják, és az ellenzék vezéreként tér vissza, ugyanolyan erős szereplője lesz a közéletnek, mint eddig. A nyugalom elmúlik, mintha soha nem is lett volna. Mindez egyetlen emberen múlik: a tanítványán, akinek szüksége van rá, hogy soha ne forduljanak el tőle. Lehetett volna demokrácia is az Orbán-rendszer vége. Csak a miheztartás vége miatt mondjuk. Egy kis elvszerűség kellett volna hozzá, kevesebb hisztéria és egy kis türelem. Magyar normális esetben a másik oldalon állna.
